Mindig felmerül a kérdés, hogy a virágzó rebarbara ehető-e és biztonságosan betakarítható-e. Itt megtudhatja, miért kapcsolódik közvetlenül a rebarbara szezonja a virágzáshoz, és hogy a virágzó rebarbara alkalmas-e fogyasztásra!
Virágzás ideje
A rebarbaraszezon általában június 24-én ér véget, mivel ekkor kezdődik az úgynevezett Szent János hajtás. Ez a második növekedési ugrás, mert a rebarbara most gyűjt erőt a télre és a következő évre. Ennek a folyamatnak a támogatására a növényeket röviddel előtte betakarítják. Ezenkívül a növények most alkotják első virágaikat, ha korábban hidegingernek voltak kitéve. A virágzás általában akkor kezdődik, amikor a rebarbarát legfeljebb 10 fokos hőmérsékletnek teszik ki 12-16 hétig. Miután az úgynevezett vernalizáció megtörtént, a rebarbara júniustól rózsavirágzatot alkot. Ez akár 40 cm magasra is megnőhet, és akár 500 krémszínű virágot is tartalmazhat.
A rebarbaravirág tulajdonságai
A rebarbara virágait azért formálja, hogy magához vonzza a rovarokat, és ezzel megindítsa szaporodását. A rebarbara virágait ezért számos rovar számára rendkívül hasznosnak tartják, mivel a könnyen hozzáférhető pollen és az ízletes nektár vonzza a természetes segítőket, például a méheket és a poszméheket. De nem csak az élővilág élvezi a virágzatot, hiszen mi, emberek is sokféleképpen használhatjuk őket. A krémszínű virágok egyrészt ideálisak dekorációként a házban, másrészt ízletes ételek készítésére is alkalmasak. A közhiedelemmel ellentétben a virágzó rebarbara biztonságosan fogyasztható.
A rebarbara oxálsavat tartalmaz
Sok hobbikertész tévesen azt hiszi, hogy a rebarbara virágzása után mérgezővé válik. Ezt a tévhitet gyakran a növekvő oxálsavtartalom indokolja. Ez a vegetációs szakaszban épül fel, ezért májusban és áprilisban a legalacsonyabb, júniustól pedig a legmagasabb. Bár az oxszalsav-tartalom a virágzás idején a legmagasabb, a koncentrációk általában egészségre ártalmatlanok. A növény egyes részei, például a levelek és a szár kérge azonban különösen nagy mennyiségben tartalmaznak oxálsavat. Ezért tanácsos ezeket a növényi részeket nem elfogyasztani, hanem a betakarításkor közvetlenül eltávolítani.
Az oxálsav mérgező
Az oxálsav szagtalan és íztelen anyag, amelynek fogyasztása nemkívánatos mellékhatásokhoz vezethet. Az oxálsav megköti a kalciumot a szervezetben, és egyben gátolja a vas felszívódását. Az oxálsav elősegíti a reumát és a vesekő kialakulását, és káros az ízületekre. Éppen ezért köszvényben, reumában vagy vesekőben szenvedőknek csak kis mennyiségben szabad rebarbarát fogyasztaniuk.
Az is ismert, hogy a sav megtámadja a fogzománcot. Ez a zöldség elfogyasztása után észrevehető a fogak tompa érzésével, amelyet gyakran kellemetlennek érzékelnek. Fogyasztás után azonban nem szabad azonnal fogat mosni, mivel a „mosás” további károsodást okozhat az amúgy is sérült fogzománcban. A fogyasztás után jobb körülbelül 30 percet várni. A fogzománc általában ezalatt megnyugodott, és a kellemetlen érzés már elmúlt.
Tipp:
A rebarbarát soha nem szabad nyersen enni! Különösen a virágzó rebarbarát érdemes fogyasztás előtt főzni a megnövekedett oxálsavtartalma miatt.
A rebarbara mérgezés aligha lehetséges
A tudósok szerint az oxálsav mérgező hatása csak körülbelül 5000 milligramm oxálsav elfogyasztása esetén jelentkezik. Mivel 100 gramm rebarbara körülbelül 150-500 milligramm oxálsavat tartalmaz, a mérgezés szinte lehetetlen. Egy 60 kilogramm körüli testtömegű felnőttnek 36 kilogramm rebarbarát kellene megennie ahhoz, hogy mérgező hatást váltson ki. Ugyanez vonatkozik a gyerekekre is: egy 20 kilogramm körüli testtömegű gyermeknek tehát körülbelül 12 kilogramm rebarbarát kellene elfogyasztania.
Szüret
A rebarbarát általában április elejétől, de legkésőbb június 24-ig szüretelik. Ha a zöldségeket később szüretelik, ez általában befolyásolja az ízt, amelyet gyakran „fásnak” neveznek. Ezért célszerű a rebarbarát a lehető legkorábban betakarítani. Azt, hogy a növények érettek-e, a külsejükről lehet megállapítani, mert a betakarításra kész növények egyenesen nőnek, és nincs hullámos levelük. Ezenkívül a rebarbara szárán a bordák közötti szövetet elsimítják. Az érettség másik jellemzője a rebarbara szárának színe, amely a gazdag vöröstől a friss zöldig terjed. Amint a rebarbara rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, megjelenik a betakarítás kezdő jelzése.
A rebarbara betakarításához fogja meg a növény szárát a tövénél, és csavarja ki az óramutató járásával megegyező irányba. A növényt semmi esetre sem szabad késsel levágni, mert az így keletkező vágás jelentősen megnöveli a rothadás veszélyét. Ezután eltávolítjuk a leveleket és a rebarbara szárának alsó részén lévő fehéres szárat. A virágok betakarítása ugyanúgy történik: a virágokat ujjaival megfogja a szár tövénél, és egyidejűleg az óramutató járásával megegyező irányban kicsavarja.
Tipp:
Ahhoz, hogy új rebarbara szár nőjön, soha nem szabad összes szárat betakarítani. Jobb, ha a szárak körülbelül kétharmadát mindig állva hagyjuk, és a fiatal növényeket csak a második évtől kezdjük betakarítani.
Tárolás
A rebarbara tárolásának legfontosabb prioritása: Soha ne tárolja alufóliában vagy alumínium edényben! A növényben található oxálsav reakcióba lép az alumíniummal és feloldja azt. A frissen szüretelt rebarbarát jobb, ha nedves ruhába csomagoljuk, majd hűtőben tároljuk. A rebarbara azonban csak néhány nap eltartható, ezért a legjobb azonnal feldolgozni vagy tartósítani. A fagyasztás különösen alkalmas zöldségek hosszabb tartósítására. Ennek legjobb módja, ha a rebarbarát meghámozzuk és apró darabokra vágjuk. A rebarbara ezután műanyag zacskóban vagy műanyag edényben tárolható a fagyasztóban.
Következtetés
A rebarbara növény egyes részei mérgezőnek számítanak, de fogyasztásra egyébként sem alkalmasak. A szárak és virágok azonban június 24-e után biztonságosan betakaríthatók, majd tovább feldolgozhatók vagy tartósíthatók.
