A növény kimerítő tulajdonságai, azaz tápanyag-felhasználása szerinti felosztás nem a talajban lévő összes tápanyagra vonatkozik, hanem elsősorban a nitrogénfogyasztásra. Azokat a növényeket, amelyeknek alacsony a nitrogénigényük, alacsony etetőknek nevezzük, mert csak kis mennyiségű nitrogént távolítanak el a kerti talajból. A közepes mennyiséget fogyasztó növényeket közepes etetőknek nevezzük. A nagyon magas nitrogénigényű növények – különösen a zöldségfélék – az úgynevezett nehézetetők.
Mit kell figyelembe venni a nagyevőknek?
Zöldségtermesztéskor könnyen megtörténhet, hogy a talaj rövid idő után nagyon kimerül. Főleg, ha mindig ugyanazokat a zöldségeket termesztik ágyon, és ha nagyon magas tápanyagigényű fajokról van szó. Ezt a jelenséget talajfáradtságnak is nevezik, és
- a termés csökken, pedig a növények egészségesek
- a növények fejlődése nagyon korlátozott (rossz)
- tápanyaghiány lép fel
- terjedhetnek a kártevők és betegségek
Ezért fontos, hogy a saját kertben búcsút mondjon a monokultúrának és a véletlen művelésnek, valamint a vetésforgó és vegyes kultúra szerinti zöldségtermesztésnek. Ahhoz, hogy ésszerű tervet készítsünk a zöldséges ültetvényre vonatkozóan, tudnia kell, hogy mely növényeknek nagyon magas a nitrogénigénye, azaz melyek azok, amelyek nagy etetők.
Nitrogén, mint tápanyag a kertben
A nitrogént gyakran a „növekedés motorjának” nevezik. A nitrogén az a tápanyag, amely a legnagyobb hatással van a növények növekedésére. Természetesen feltétel, hogy a többi szükséges tápanyag is megfelelő mennyiségben rendelkezésre álljon. A nitrogén részt vesz a növényi szerkezet felépítésében (a fehérjékben) és a klorofillban. Emiatt zöldebbnek tűnnek a nitrogénnel jól ellátott növények. Gyorsabban nőnek, és több levelet és ágat fejlesztenek, mint a rosszul gondozott növények. Különösen a virágágyásokban vagy veteményeskertekben található nehéz etetők igényelnek viszonylag nagy mennyiségű nitrogént, ezért a talajt általában trágyázni vagy előkészíteni kell.
Erős zöldségek
Az erősen fogyasztó zöldségeket különböző csoportokba sorolhatjuk. Egyes növénycsaládokban sok nehéz etető van. A nehéz és közepes etetők közötti átmenet folyékony, ezért egyes listákon az átmeneti zónába eső növényeket nehéz etetőnek, máshol pedig közepes etetőknek számítják. A magas tápanyagszintet kedvelő növények a következők:
Keresztesvirágúak családja – Brassiacaceae
A káposzta (Brassica) nemzetség a keresztesvirágú növények között található. A kertben (és a szántóföldön) számos fontos kultúrnövény tartozik ebbe a nemzetségbe. Szinte minden káposztafajta nehéz etető, kivéve a kelkáposztát, a karalábét és a karalábét, amelyek közepes etetők.
- Karfiol (Brassica oleracea var. botrytis)
- Brokkoli (Brassica oleracea var. italica)
- Kínai káposzta (Brassica rapa subsp. pekinensis)
- Romanesco (Brassica oleracea var. botrytis)
- Vörös káposzta (Brassica oleracea convar. capitata)
- Brussels bimbó (Brassica oleracea var. gemmifera)
- Hegyes káposzta (Brassica oleracea var. capitata f. alba)
- Fehér káposzta (Brassica oleracea convar. capitata var. alba)
- Savoy káposzta (Brassica oleracea convar. capitata var. sabauda)
A különböző káposztafajtákon kívül vannak más keresztes virágú zöldségek is:
- Fehérrépa, például őszi és májusi fehérrépa (Brassica rapa var.)
- Retek és retek (Raphanus sativus var.)
- rukkola (Eruca vesicaria)
Nightshade család – Solanaceae
Egyes jól ismert nadálytő növények magas tápanyagtartalmat is igényelnek:
- Padlizsán (Solanum melongena)
- burgonya (Solanum tuberosum)
- Paprika, pepperoni és chili (paprika)
- Dohány (Nicotiana)
- Paradicsom (Solanum lycopersicum)
Tök család – Curcubitaceae
A sütőtök családdal könnyen érthető, hogy a növényeknek magas tápanyagszintre van szükségük a talajban. Hiszen a növényeknek óriási energiát kell fordítaniuk arra, hogy nagyon rövid időn belül megépítsék nagy terméseiket.
- Cucumis (Cucumis sativus)
- Tök (Cucurbita var.)
- Dinnye, például pézsmadinnye (Cucumis melo) és görögdinnye (Citrullus lanatus)
- Cukkini (Cucurbita pepo subsp. pepo convar. giromontiina)
Cékla – Béta
A cékla a rókafarkú családhoz tartozik. A cékla nemcsak a cukorrépával rokon, hanem a mangolddal is, amiről egyes kertészek első pillantásra nem is tudnak.
- Chard (Beta vulgaris subsp. vulgaris)
- Cékla (Beta vulgaris subsp. vulgaris)
- Cukorrépa (Beta vulgaris subsp. vulgaris)
Egyéb nehezen tápláló zöldségek
- Articsóka (Cynara cardunculus) – százszorszép család (Asteraceae)
- Igazi spenót (Spinacia oleracea) – rókafarkfélék családja (Amaranthaceae)
- Póréhagyma (Allium ampeloprasum) – Allium család (Allioideae)
- Sárgarépa (Daucus) – Ernyős növények (Apiaceae)
- Új-zélandi spenót (Tetragonia tetragonioides) – jégnövény (Aizoaceae)
- Rebarbara (Rheum rhabarbarum) – Csomófűfélék családja (Polygonaceae)
- Zeller (Apium) – Umbelliferae (Aspiaceae)
- Spárga (Asparagus officinalis) – Asparagus család (Asparagaceae)
- Napraforgó (Helianthus annuus) – százszorszép család (Asteraceae)
- Csemegekukorica (Zea mays) – édes füvek (Poaceae)
Helyi hűségfogyasztók
A veteményeskert nagy fogyasztó növények közé tartozik még:
- Eper
- Rebarbara
- Spárga
- Gyümölcsfák
- Virágok: krizantém, muskátli
Ezeket a növényeket a legtöbb kertben évelőként termesztik, és több évig is eltarthatók ugyanazon az ágyon. Ahhoz, hogy megfelelő tápanyagszintet találjanak a talajban, elegendő komposztot, trágyát (zöldség) vagy kürtőrliszt kell biztosítaniuk. Az eper általában háromévente változtat helyét.
Talaj előkészítés
Ha főként nehéz etetőket kívánunk termeszteni a zöldséges területen, akkor az előző évben zöldtrágyát, komposztot vagy istállótrágyát kell kijuttatni. Tavasszal újabb adag érett komposztot adunk hozzá. Ennek nagyon finoman omlósnak kell lennie (a legjobb, ha előtte átszitáljuk). A következő műtrágyákat használják nehéz adagolókhoz:
-
paradicsom Ősz (előző év): tehéntrágya, lótrágya, csirketrágya (előre komposztált), 2 lapát négyzetméterenként
- vagy komposzt (1-2 éves korig) plusz szarvliszt vagy szarvforgács (14% nitrogént tartalmaz)
- finom, hároméves komposzt tavasszal
De légy óvatos, egyes növények, amelyekről köztudottan nehéz etető, nem bírják a friss trágyát az ágyáson. Ide tartozik a sárgarépa (" lábú lesz"), a zeller és a póréhagyma is szenved. Ebben az esetben jobb, ha gyenge gyógynövényágyon neveljük őket. Ez a probléma nem merül fel komposztált trágya vagy komposzt esetén (amelyet körülbelül egy éve tároltak).
Tipp:
Egyes kertészek arra is esküsznek, hogy a tenyészidőben többször is trágyáznak csalántrágyával.
Istállótrágya vagy komposzt?
Gyakori tévhit az a hiedelem, hogy a komposzt a trágya alternatívájaként használható. A két műtrágyát nem szabad teljesen egyenlővé tenni, mert
- A komposzt tiszta humuszos műtrágya
- csak a talaj javítása
- nitrogén beszállítója nincs az istállótrágyához
Tipp:
Vigyázz a friss trágyával! Egyes fajok olyan összetevőket tartalmaznak, amelyek „égetik” a növényeket. Ezért csak fűszerezett istállótrágyát használjon, vagy ősszel dolgozza be a talajba, hogy ezek a nem kívánt összetevők lebomlanak.
Mikor és mennyit kell műtrágyázni?
A szerves trágyáknak, például a trágyának vagy a komposztnak először ki kell engedniük a bennük lévő nitrogént. Ősszel kell bedolgozni a talajba. És: nem minden istállótrágya egyforma. Mivel a lótrágya valójában csak szennyezett szalmából áll, sokkal kevesebb nitrogént tartalmaz, mint a tehén- vagy sertéstrágya. Az ásványi műtrágyák általában vízben oldódnak. A tápanyagok nagyon gyorsan felszabadulnak, és azonnal rendelkezésre állnak. Ezeknek a műtrágyáknak egy kis részét többször is ki kell juttatni a tenyészidőszak elején, hogy a növények ne legyenek túlzottan ellátva, és a talajvíz szükségtelenül ne szennyeződjön.
- Istállótrágya: kb 2-3 kg lótrágya vagy 1 kg sertéstrágya négyzetméterenként
- Kompost: 1-3 kg négyzetméterenként, ősszel vagy tavasszal
- Szarvforgács vagy szarvliszt: az utasítások szerint
- Ásványműtrágya: használati utasítás szerint (maximum 10-15 g négyzetméterenként)
Figyeljen a vetésforgóra is
A zöldségfajtákat is növénycsalád szerint kell válogatni a következő terméshez! Az azonos családból származó növényeket legkorábban három év elteltével szabad újra ültetni ugyanabba az ágyásba (jobb esetben négy-hat év múlva). Ezek a következők:
- Ernyős zöldségek: édeskömény, kapor, zeller, sárgarépa, zeller, paszternák
- Jégfű család: új-zélandi spenót
- Fűek: kukorica, rozs
- Asztrológiai család: articsóka, cikória, endívia, szinte minden salátafajta
- Keresztes virágú zöldségek: retek, retek, káposzta, mustár, torma, karalábé
- Tök család: sütőtök, uborka, dinnye, cukkini
- Liliom család: póréhagyma, metélőhagyma, fokhagyma, hagyma
- Nagyárú család: paradicsom, paprika, padlizsán, burgonya
- Pillangók: borsó, bab
Tipp:
A nehéz etetők általában kombinálhatók közepesen tápláló növényekkel is. A gyengén evőkkel való kombináció kerülendő!
Következtetés
Néhány gyümölcsfán kívül a nehézetetők sokféle káposztát tartalmaznak. Azok a zöldségnövények, amelyek nagyon rövid idő alatt nagyon nagy termést hoznak, általában szintén sok tápanyagot igényelnek. Ebbe a csoportba tartozik az uborka, a sütőtök és a dinnye. A föld alatti, vastag gumók, például a retek, fehérrépa és sárgarépa kialakulása magas tápanyagkoncentrációt igényel a talajban. Sok jól ismert nadálytő növény, mint például a burgonya, a paradicsom és a paprika is nehéz etető. Ha a nagyevők tápanyagairól van szó, akkor különösen nagy a kereslet a nitrogénre, amelyet ősszel istállótrágyával kell a talajba juttatni.
