Mindenkinek, aki szép pázsitot szeretne, évente legalább egyszer sikálnia kell. Jó vagy rossz? Természetesen rosszul. Miért? Miért csinálja ezt a szakember? És miért értelmetlen a privát kertben?
A sraffozás a gyep függőleges hasítása a nádtető eltávolításához. A professzionális szektorban, azaz futballpályákon és golfpályákon, stadionokban és arénákban a legfontosabb, hogy a füvön minden időben lehessen járni és játszani. A gyep minősége csak a második helyen áll. A rugalmasság és a vízáteresztő képesség e magas szintjének elérése érdekében a fű alaprétegének, vagyis annak a rétegnek, amelyben a pázsit nő, főként homokból kell állnia. A gyep alaprétegének ezt az összetételét a DIN 18035 szabvány szabályozza a szemcsegörbe (szemcseméret-eloszlás) tekintetében. Itt arra törekszünk, hogy a lehető legjobb nyírószilárdság mellett maximális vízáteresztő képességet érjünk el. Napjainkban a gyep alapréteg általában 90% homokból és 10% homokos feltalajból áll. Olyan szegényes és növénybarát talaj, hogy egy félig értelmes gazda még rozsot sem vetne, talajélet nélkül steril, de maximálisan vízáteresztő. Ahhoz, hogy a jó pázsit ilyen talajon virágozzon, szakemberekre és különleges gondozási intézkedésekre van szükség.
A talaj élőlényeinek hiánya miatt a visszamaradt fűnyíróanyagból létrejövő természetes gyepszelet nem bomlik le, mint a természetes kerti talajokon, hanem kézzel kell eltávolítani ápolással és hámozással. Amikor a gyepet szegecsekkel borítják, a zöld füvek is a talajba tömörülnek, és részben anaerob módon lebomlanak. Ez kemény, vízlepergető filcet okozhat, amely akadályozza a vízáteresztő képességet. Ez az oka annak, hogy a nádfedele rossz és nem kívánatos a professzionális szektorban, ezért olyan erőteljes intézkedésekkel kell eltávolítani, amelyek biztosan károsítják a gyepet. A szakemberek számára ez az intézkedés mindig négy munkalépésből áll: hegesztés, csiszolás, újravetés és műtrágyázás. A nádtető eltávolításához kopjáld le, a vízáteresztő képesség növelése érdekében csiszold meg, és hígítsd fel a megmaradt nádtetőt, vesd be újra, hogy újra lezárd az ütött-kopott gyepet, és műtrágyázd, hogy megerősítsd a megmaradt füvet.
Egy magánkertben nem a vízáteresztő képesség a végső cél, hanem a gyönyörű pázsit. A jó kerti talajokon soha nincs egy centiméternél több laza nádtető, ami a gyep szempontjából fontos. Tehát nem a szalmával van a probléma. A magángyepeken gyakran a moha okoz problémát. De a mohának semmi köze a nádhoz. A moha a nitrogénhiány indikátornövénye. A moha mindig – és csak akkor – jelenik meg, ha nincs elegendő műtrágya és tápanyagszegény a talaj. Ez általában először a fák és sövények koronaterületén történik, ezért továbbra is terjed a pletyka, hogy a moha árnyékból és nedves talajból származik. A valóságban ezeken a területeken a fák és cserjék sekély szívógyökerei gyorsabban elhasználják a tápanyagokat, és egyszerűen nagyobb a műtrágya igény. Természetesen előfordul, hogy a műtrágya, különösen a szerves trágya, az árnyékos területeken nehezebben alakítható át, de nem ez az oka, hanem inkább megnehezíti. A moha nem jelenik meg ott, ahol elegendő a trágyázás, és azonnal eltűnik, ha nitrogént alkalmaznak.
Mi történik, ha egy mohos pázsitot letörölnek a moha kézi eltávolítása érdekében? Egyrészt az amúgy is stresszes, éhes gyepnövények is megsérülnek, a levél- és gyökértömeg elpusztul, másrészt igazi kifutópályák jönnek létre a gyommagok számára, különösen tavasszal, főleg a pitypangoknak, amelyek már kora tavasszal repülnek. Minél gyakrabban sértegeti a gyepet, annál több gaz lesz belőle, és annál gyorsabban válik csúnya a pázsit.
Vannak, akik azt mondják, hogy a pázsitnak levegőre is szüksége van, és ezért kell súrolni. Akkor miért vágjuk levelekre és gyökerekre? Ha valóban van egyfajta fűtüdő közvetlenül a föld felszíne alatt, miért ne szellőztetnénk ki nagy területeket a fű felvágása helyett? Ha ezt kivetíteném ránk, emberekre, az azt jelentené, hogy időnként le kell vágni egy karunkat vagy lábunkat, hogy jobban tudjunk lélegezni. Ez nem hangzik túl következetesen.
A valóságban a pázsitnak nincs szüksége több levegőre, mint amennyi már van körülöttük, csak több műtrágyára van szüksége. Évente 3-5 műtrágya alkalmazása általában szükséges a tökéletes gyep fenntartásához, és minél kevésbé károsítja a gyepet, annál szebb a gyep, és annál kevesebb gyom telepedhet meg. Ezért jobb, ha eladja a sértőjét, és a bevételből néhány zsák műtrágyát vásárol, a gyep többet profitál ebből, mint a mechanikai intézkedések okozta folyamatos karbantartási igénybevételből.
| A szerkesztő megjegyzése: Köszönjük, hogy elküldte ezt a cikket, valamint Günther Schwab (www.rasenblog.de), a Horst Schwab GmbH ügyvezető igazgatója kritikus áttekintését a sminkelésről. |