A legyengült szobanövényeken különösen télen és tavasszal találhatunk kártevőket. A hideg évszakban a növények túl kevés fényt kapnak, és a fűtésből származó meleg, száraz levegő kedvezőtlen klímát teremt. Ez megváltoztatja a növényi nedv összetételét. Ha a növényeket nitrogénnel is túltrágyázzuk, ez kedvező feltételeket biztosít a kártevők gyors elszaporodásához. A kertben a kedvezőtlen fekvés vagy talajviszonyok okolhatók azért, hogy a növényeket megtámadják a kártevők. Míg zárt térben többnyire a szívó rovarok okoznak balhét, addig a kertben az etetés okozta károk okoznak gondot a növényeknek.
Aphidoidea
A levéltetvek növényi tetvek (Sternorrhyncha), amelyek Közép-Európában lenyűgöző 850 fajjal fordulnak elő. A legelterjedtebb a zöld őszibarack levéltetű és a fekete bab levéltetű. A levéltetvek kis rovarok, mindössze néhány milliméteres méretűek. Minden levéltetűfajnak van szárnyas és szárny nélküli formája. A szárnyatlan levéltetvek fiatalkori tenyésztéssel képesek szaporodni. Ha egy növény populációja túlságosan megnő, egy szárnyas nemzedék jön létre, amely új gazdanövényeket kolonizál.
A levéltetvek elsősorban a levelek alsó oldalán vagy a fiatal hajtásvégeken, valamint a virágok vagy levelek tövénél található árnyékos területeken. Ott nagy kolóniákban szívják ki a növény levét, ami a hajtások elhalásához vezet. A fertőzés megsárgult, felkunkorodott levelekkel és satnya hajtásvégekkel nyilvánul meg. Ezenkívül a levéltetvek ragacsos mézharmatot választanak ki, ami másodlagosan a fekete gomba megtelepedéséhez vezethet. A levéltetvek a növényi vírusok legfontosabb vektorai közé tartoznak. Gyakorlatilag minden szobanövényt megtámadnak a levéltetvek.
Tipp:
A levéltetveket gyakran más növények is behurcolják. Néha elég egy nyitott ablak és egy huzat. Ahol meleg és száraz, a levéltetvek különösen jól érzik magukat.
Otiorhynchus
A fekete zsizsik barnás-fekete színű, körülbelül 10 mm méretű bogarak. A fekete zsizsikfertőzöttség május végétől a leveleken ívelt, félköríves táplálkozási jelekről ismerhető fel. A zsizsik főként alkonyatkor és éjszaka aktívak, növényi hajtásokat esznek, de ez általában nem okoz komolyabb károkat a növényben.
Júliustól szeptemberig a nőstények lerakják petéiket a földbe, amelyből kikelnek a körülbelül 10 mm hosszú fehér lárvák. A fekete zsizsik lárvái a növény gyökereivel táplálkoznak, és súlyos fertőzés esetén elpusztulnak. A fekete zsizsik lárvaként és bogaraként is telelnek.
Chernyók
A pillangók és a lepkék nagyon népszerű állatok a legtöbb kerttulajdonos körében. Mielőtt azonban csinos pillangókká válnának, először hernyóként huncutságot okoznak. A káposztafehér lepkehernyótól különösen félnek, mert előszeretettel fogyasztja a káposztanövények leveleit. A káposztafehér hernyó körülbelül 4 cm hosszú, sárgásszürke-fekete foltos színű, finom szőrű. A gyémánthátú lepke hernyó is nagyon gyakori, világoszöld színű és körülbelül 1-2 cm hosszú. Az akár 5 cm hosszúra is megnövő káposzta- vagy gammacomb, amelynek színe zöld és barna között változik, szintén káposzta- és zöldségkártevő.
A zöldségnövényeken, virágokon vagy bokrokon lévő perforált vagy elfogyasztott levelek hernyófertőzést jeleznek. Egyes esetekben a káposztanövényeken lyukak is láthatók.
Pikkelyes rovarok (Coccoidea)
A pikkelyes rovarok a növényi tetvek (Sternorrhyncha) családjába tartoznak, amelynek mintegy 90 faja ismert. A hím pikkelyes rovarok teljesen ártalmatlanok a növényekre, mert a szárnyas tetveknek nincs szájszerve, ezért nem esznek. Más a helyzet a nőstény példányokkal. Általában nagyobb kolóniákban élnek a növény különböző részein. Az itt talált fajok általában 0,8 és 6 mm közöttiek, és pajzs alakú páncéljuk van, amelyben a nőstény pikkelyes rovarok kapszulázódnak.
A pikkelyes rovarokat nehéz felismerni. Először ragadós váladékukról (mézharmatról) veszi észre őket, amelyek apró cseppekként csillognak a leveleken vagy a talajon. Gyakran megtalálhatók arálián, ficuson, leanderen, orchideán és pálmafákon. De megtámadják a szklerofil növényeket is, például a citrusféléket vagy a babérféléket.
Csigák
Bár sokféle csigafaj található a kertben, csak a csigák veszélyesek a növényekre (itt különösen a spanyol csiga). A csigák szívesebben esznek fiatal növényeket, de megehetik a nagyobb növényeket is (például zöldségféléket és évelő növényeket) teljesen csupaszon egyik napról a másikra. Néha csak a szár marad meg, vagy a föld feletti részek teljesen eltűnnek.
Már februárban vagy márciusban kikelnek a csigák a kerti talajban áttelelt tojásokból, és táplálékot keresnek. A meztelen csigák 10 cm-es vagy nagyobbak, és előszeretettel támadják meg a kertben szabadban ültetett évelő növények vagy zöldségnövények friss hajtásait. A csigák hermafroditák, és 200-400 tojást raknak a talajba. Jó körülmények esetén évente több generáció jön létre. Napközben a csigák árnyékos, nedves helyen bújnak meg, majd éjszaka aktívvá válnak.
Sitka luctetű (Liosomaphis abietinum)
A Sitka luctetű ártalmatlannak tűnhet, de sok kárt okozhat. Fertőzés esetén gyorsan kell tenni valamit a tetvek ellen, különben a tűlevelűek lassan, de végleg elpusztulnak. Ha a tűlevelű fák egész ágai vagy részei lassan, de biztosan megbarnulnak, az Sitka luctetűvel való fertőzést jelezhet.
A sitka luctetveket nem olyan könnyű felismerni. Ennek legjobb módja, ha egy fehér papírlapot tartunk egy régebbi ág alá, majd egy seprűnyéllel megütögetjük az ágat. Az apró zöld tetvek láthatóvá válnak a papíron. Ha ötnél több tetű látható, a védekezést el kell végezni.
Pókatkák (Tetranychidae)
A takácsatkák az atkák családjának Prostigmata alrendjébe tartoznak. A takácsatkák olyan szívó rovarok, amelyek csak a növények hámsejtjéből tudják kiszívni a növényi nedvet, mivel csak mikroszkopikus állatok. Sok takácsatka vöröses színű, és általában csak akkor észlelhető apró pöttyökként a növényen, amikor már nagy számban megjelentek. Finom hálóval borítják be a levelek alsó részét, és kiszívják a levélsejteket, felülről nézve ezüstös, áttetsző pontmintázatot hozva létre.
Sciaridae és Lycoria fajok)
A gombás szúnyoglárváknak az a fontos feladata, hogy lebontsák a növényi maradványokat, és ezáltal tápanyagaikat más növények számára is elérhetővé tegyék. Ezért a gombás szúnyogokat nem feltétlenül kell kártevőnek tekinteni a kertben. Beltérben azonban egy tömeges előfordulás a növény pusztulásához vezethet. A gombás szúnyogok csak néhány napig élnek, és általában ártalmatlanok. Azonban akár 200 tojást is leraknak a talajba, amiből lárvák kelnek ki, amelyek megeszik a növény gyökereit, így tömeges fertőzés esetén elpusztul.
Lisztbogarak és lisztbogarak (Pseudococcidae)
A lisztbogarak, más néven lisztesbogárok, a pikkelyes rovarok családjába tartoznak, amely körülbelül 1000 különböző fajt foglal magában. A lisztbogarak testhossza 1-12 mm, és mind a farokszálak hosszában, mind a szőrtípusban különböznek egymástól. Ha egy kicsit közelebbről megnézed, a test szélén töviskoszorút láthatsz.
A nőstény lisztbogár a növény szinte minden részén megtalálható. Az első dolog, amit általában észrevesz, az a pamutszerű, fehér háló, amely körülveszi a lisztbogarakat. Ez a viaszos, sűrű szőr megvédi a lisztbogárt az ellenségektől, és ellenáll a legszélsőségesebb hőmérsékleteknek (-40 fokig). De vannak lisztbogarak is, amelyek a föld alatt élnek a gyökereken. A tetvek a mézharmatot is kiürítik, így a korompenészgombák gyorsan megtelepednek az érintett növényen. Szívással a lisztbogár potenciálisan vírusos betegségekkel fertőzheti meg a növényt.
Tipp:
A pikkelyes rovarokkal ellentétben a lisztesvirágok kedvelik a lágyszárú növényeket, például a százszorszépeket és a hüvelyeseket, de a citrusféléket, az orchideákat, a kaktuszt és más pozsgás növényeket is.
Következtetés
Míg a kertben lévő elszigetelt kártevők nem veszélyesek, csak bosszantóak, ez nem vonatkozik a szobanövények fertőzésére. A növényeket rendszeresen ellenőrizni kell, különösen télen. Csak a korán felismert kártevővel lehet gyorsan és hatékonyan leküzdeni. Kint a kertben általában csak súlyos fertőzés esetén kell beavatkozni, mielőtt a kártevők teljesen elpusztítják a gondozott dísz- vagy konyhakertet.
Tippek gyorsolvasóknak
- A fertőzés korai felismerése fontos a leküzdéshez
- Az is fontos, hogy a kártevőt megfelelően azonosítsák
- Tetvek: kicsi, zöld vagy fekete rovarok a levelek alsó oldalán és a hajtásvégeken
- Fekete zsizsik: éjszakai, sötét bogár, kb 1 cm magas
- Chernyók: tápláló lyukak a leveleken, elfogyasztott levelek, lyukak a káposztán
- Pikkelyes rovarok: nehezen észlelhető, mézharmatot választanak ki
- Csigák: éjszakai, elfogyasztott levelek vagy egész növényi részek
- Pókatkák: apró rovarok fehér hálóban
- Szomorú szúnyogok: a talajban lévő lárvák károsak
- Fehérlégy: szárnyas rovarok, körülbelül 2 mm hosszúak
- Ételes poloskák: általában pamutszerű hálójukról ismerhetők fel
