A kokárdavirág egy lenyűgöző évelő növény a százszorszépek családjából, amely gyönyörű színjátékával lenyűgöző. Sárga, piros, narancssárga és barna tónusok határozzák meg a gyakran kétszínű virágokat, amelyek egész nyáron erős száron nyúlnak a nap felé. Az Észak-Amerikában őshonos gyönyörű évelő 40 cm-es magasságával igazi figyelemfelkeltő a házikertben. Álomszerű együttest alkot szegélyekben, ágyásokban, sziklakertekben a vörös tobozvirággal, a leányszemmel, a csillagfürttel és a kecses finomsugaras őszirózsával együtt. De vágott virágnak is ideális egy romantikus nyári csokorhoz.
Fajták és fajok
A festővirágként is emlegetett kokárdavirágok igazi állandó virágzónak számítanak, és egészen különleges báj jellemzi őket. A sokféle fajta a következők:
- a bordó, amely 40-50 cm magasságot ér el, és erős piros virágokkal jelentkezik
- a 30 cm-es sárga goblin, amely minden virágát mutatja júliustól októberig
- a Tizzy kokárdavirág, amely júniustól szeptemberig napos helyen bontja ki piros virágait és
- a hálás brémai fajta, mint a 70 cm magas évelő növények nagyobb képviselője, amely lenyűgöző sötétvörös virágokat fejleszt
Más népszerű fajták közé tartozik a 15 cm-es kicsi, piros Büble és a Sunburst fajta túlnyomóan élénksárga virágaival, valamint az egy- és kétszínű Lorenziana keverék, amely eléri a 60 cm-es magasságot és dupla virágokkal..
Általános ápolási tippek
Hely és talaj
Annak érdekében, hogy a vonzó évelő gyönyörű virágokat nevelhessen és pompásan fejlődhessen, rendelkeznie kell:
- napos helyet tartsunk fenn
- tápanyagban gazdag, könnyű, vízáteresztő és humuszban gazdag talajban
- mely áteresztő, de nem túl nedves
- pl. homokos vályogtalajok
- A homokot nehéz talajokba keverik, hogy megakadályozzák a rothadást
Műtrágyázás
A színes kokárdavirágok, mint sok kerti növény, elhullott állati és növényi maradványokkal táplálkoznak, amelyeket földigiliszták vagy baktériumok bomlanak le. Mivel azonban a növényeknek általában több tápanyagra van szükségük, mint amennyit a talaj biztosítani tud, rendszeres műtrágyázás javasolt.
- ásványi-szerves műtrágyával
- amely ideális esetben hozzáadott guanót tartalmaz
- ajánlott mennyiség: 20-30 g/m²
- folyékony évelő műtrágyát adnak az öntözővízhez
- és hetente egyszer az első virághajtások után beadva
Öntés
A vonzó százszorszép család rendszeres, de mérsékelt öntözést és nagyon száraz körülmények között további öntözést igényel.
De nem tolerálják a vizesedést, ezért a talajt jól le kell vezetni, hogy a felesleges víz gond nélkül el tudjon folyni. Ha az évelőt kicsit magasabbra ültetjük, ez a probléma is megelőzhető.
Tipp:
Lehetőleg reggel és este igyon, teljes napon soha!
Gondoskodás és metszés
A kecses évelő rendkívül virágos, és megfelelő gondozás esetén számos új virágot hoz. Ezért a fonnyadt virágzatot azonnal el kell távolítani. Ezenkívül az erős metszés jelentősen elősegíti a kiszáradást, amitől a növény bokros, félgömb alakú szokást vesz fel. Ha a hajtásokat a fővirágzás után kb. 5-10 cm-rel radikálisan visszavágjuk a talaj felett, akkor fajtától és fajtól függően egészséges új növekedést hoznak létre.
Így átvészeli jól a telet az évelő
Az évelő kokárdavirág számos fajtája télálló, de nem. Ahhoz azonban, hogy jól túléljék a hideg évszakot, bizonyos intézkedéseket kell tenni.
- metszés szeptember végén a virágzási időszak után
- hogy a növény levélcsomót tudjon alkotni
- Téli védelem kefeágakkal való takarással
Tipp:
Egy idő után a kokárdavirágok áttelelnek. Ezért célszerű egy-két év után felosztani.
Ültetés
A népszerű évelő újraültetése és felosztása tavasszal történik, és meglehetősen egyszerű és nem bonyolult. Ideális fekvés és kedvező talajviszonyok esetén a kokárdavirág jól növekszik, és még ugyanabban az évben dús virágokat fejleszthet.
Vetés
- Március vége-április lehetőleg virágföldben
- a csírázás 2 hét után következik be 15-18 fokos hőmérsékleten
- vetés után a fiatal növények körülbelül 4-6 hét múlva szúródnak ki
- és cserépbe rakva
- ágyba ültetés a Jégszentek szerint történhet
- 25 – 35 cm távolságban
Április végétől közvetlen szabadföldi vetés is lehetséges.
Terjedés
A kokárdavirágok önállóan szaporodhatnak önvetéssel vagy osztódással, ami különösen hasznos az idősebb növények számára. Mindössze annyit kell tennie, hogy eltávolítja a növényt a földről, leválasztja a régi állományt, és újratelepíti a gyökérdugványokat.
Betegségek és kártevők
A gyönyörű évelő növények nem igényelnek kiterjedt, de némi törődést, hogy megvédjék őket a betegségektől és kártevőktől, például a levéltetvektől, a lisztharmattól, a peronoszpóratól és a levélhüvelytől.
Tetvek
- vízből és mosogatószerből álló lúg keverék
- amit nem a növényre öntenek, hanem a talajba
- Alternatív megoldásként folyékony peszticid is használható
Habkabóca
Ezek az 5-10 cm-es kis rovarok előszeretettel támadják meg a lágyszárú növényeket, és úgynevezett kakukknyálakkal csúnya bevonatot hoznak létre a száron és a száron. Ha a kokárda virágait megtámadja a levélkagyló, elegendő kemény vízsugárral permetezni őket. Fontos azonban gondoskodni arról, hogy a lárvákat is eltávolítsák, ellenkező esetben a kakukknyál rövid időn belül ismét képződhet.
Lisztharmat és peronoszpóra
Ezek gombás betegségek, amelyek lisztharmatban jelennek meg lisztes, fehéres bevonat formájában a virágokon és a száron. Peronoszpóra esetén a fehéres bevonat mellett lila, sárga vagy barna foltok képződnek. Mindkét változat a következő módon kezelhető:
- Az érintett terület permetezése vegyszerrel vagy
- kovasav tartalmú szerek
- Hagyma vagy fokhagyma főzet is segít a peronoszpóra ellen
- azonnal távolítsa el az érintett növényi részeket
- DE ne a komposztba dobd, hanem a szemetesbe, hogy ne terjedjen tovább!
Érdekes tények
A vetés március és április között kezdődik. Nedves vetési talajt használnak cserépben és tálban. Ne takarja le a magot. A termesztés 20-25 Celsius fokos csíráztatódobozban folytatódik. A csírázáshoz sok fényre van szükség. A talajnak nedvesnek kell lennie, de nem nedves.
Amikor a palánták elég nagyok, átültetik őket nagyobb edényekbe vagy tálakba. A fiatal növényeknek körülbelül 14 napig hozzá kell szokniuk a kültéri körülményekhez. A Jégszentek után 30 cm távolságra ültetik a kertbe. A kokárda virágai szeretik a nehéz, humuszban és tápanyagban gazdag, lehetőleg homokkal kevert talajt. A napos, meleg és védett helyeket kedvelik. Júniustól októberig a kokárdavirág virágtengerrel varázsol el. Elsősorban méheket és lepkéket vonzanak. Ha rendszeresen eltávolítja az elh alt virágokat, akkor továbbra is új virágok képződnek. A növénynek rendszeresen kell öntöznie, de nem szabad nedvesnek lennie. Minél melegebb, annál jobban virágzik. Hűvös, csapadékos nyarakon a növényvilág általában ritka marad. A műtrágyázást 3 hetente végezzük.
A nagyobb növényeket lekötik. A virágzás vége után az évelőt erősen visszavágjuk. Tél előtt ki kell fejlesztenie új levélcsomóját. Ha a kokárdavirág túlságosan szétterült, szét kell osztani. Még akkor is, ha belül csupasz, vagy már nem virágzik megfelelően, a felosztásnak van értelme. A legjobb idő erre a tavasz. Ez egy ásóval egyszerűen megtehető. Ezután helyezze az alkatrészeket laza, komposzttal dúsított talajba. Ha az elh alt virágzatot nem távolítjuk el azonnal, a kokárdavirág néha önvetés útján szaporodik.
Kokárdás virágok nem tartósak. Gyakran nem élik túl a telet. Ezért kell a növényt védeni a bozót ellen a hideg évszakban. Egy levél- és tőzegréteg alatt azonban nagyon könnyen rothad.
Ez az évelő különösen alkalmas sziklakertekre és szegélyekre. Jól kombinálhatók barna fűvel, speedwellvel, golden rue-val, indiai csalánnal, csillagfürttel, leányszemmel, prérimályvával és zsályával. A kokárda virágait szinte soha nem támadják meg a csigák. Azonban nem ellenállóak a levéltetvekkel, a levélkacskóval és a lisztharmattal szemben.
Következtetés
A kokárdavirág kevés gondozást igénylő évelő, ezért ideális hobbikertészek számára. Ha rendszeresen öntözzük és trágyázzuk, és eltávolítjuk az elszáradt szárakat és leveleket, akkor pompás virágdússal hálálja meg. A télálló évelő sokféle típusban kapható, és többféleképpen szaporítható. Színes virágaival sok házikertet varázsol ágyásokba és szegélyekbe.
