A természetes kertben szívesen látják a vadméheket. Az elfogl alt rovarok beporozzák a dísz- és hasznos növényeket, és az egész család számára lenyűgöző betekintést nyújtanak egy egyedülálló világba. A saját építésű vadméhház az első lépés a vadméhek sikeres betelepítése felé. Ebben az útmutatóban mindent megtudhat, amit tudnia kell a legjobb anyagokról és az optimális építési módról. Gyakorlati tippek mutatják be, milyen könnyű saját kezűleg tenyészteni a vadméheket.
A vadméhek magányos lények
A Németországban élő több mint 500 vadon élő méhfaj 95 százaléka a magányos életmódot preferálja. Ez a szempont kulcsfontosságú különbségtétel a vadon élő méhek és a mézelő méhek között. A vadméhháznak ezért kevés a közössége a méhész klasszikus méhkasával. Kérjük, előzetesen röviden olvassa el a vadméhek egyedülálló életmódját.
Tellés gubóban
A legtöbb vadon élő faj hím és nőstény méhei bábként vagy imágóként (teljes rovar) telelnek át, jól védett gubóban. Amint kikeltek, egy nőstény a párzás után egyedül gondoskodik az utódokról. A hím vadméhek nem vesznek részt a tenyésztésben. Remete méhekként a vadméhek nem munkamegosztásban végeznek fiasítást, mint a mézelő méhek. Négy-nyolc hetes élete során a vadméh fokozatosan 30 fiasejtet hoz létre, táplálékként virágporral és nektárral tölti meg, és egyetlen tojást rak beléjük. A gondosan lezárt cellában a lárva a táplálékkal táplálkozik, abban bábozódik és hibernálódik, hogy a következő évben saját családot alapítson. Ezért általában nincs kapcsolat a generációk között.
Tipp:
A vadméhek nélkülözhetetlenek a gyümölcsfák beporzásához. Bátran viselik a hideget és a szitálást, hogy márciustól beporozzák a virágokat, táplálékot keresve utódaik számára. Az érzékeny mézelő méhek ilyenkor még enyhe, meleg és száraz tavaszi időt várnak.
Fontos kritériumok egy vadméhházhoz
A legtöbb vadméhfaj életmódját bemutató rövid kirándulás világossá teszi, hogy egy vadméhháznak speciális kritériumoknak kell megfelelnie ahhoz, hogy a nőstények befogadják és benépesítsék. Az alábbi áttekintés az összes alapvető összetevőt összefoglalja:
Strukturálás
- Csőszerű, tiszta üregek
- Átmérő 3-10 mm
- Elegendő távolság a csövek között a repedés elleni védelem érdekében
- A hosszúság legalább 10-szeresével meghaladja az átmérőt
- Az ellenkező oldalon zárva
- A bejárati oldalon védelem madarak és más ragadozók ellen
Anyag
- Stabil és légáteresztő, mint a fa, agyag és üreges növényi szárak
- Időjárás- és fagyálló
- Vegyi adalékok nélkül
Az üveg és a plexi teljesen alkalmatlan vadméhház építőanyagaként. A vízgőzt át nem eresztő tenyészcsövek halálcsapdává válnak, mert a fióka és a táplálék rövid időn belül gombákkal megfertőződik.
Építsen egy fából készült fészkelőt
Számos őshonos vadon élő méhfaj a fát részesíti előnyben fészkelőanyagként. A fűszerezett keményfa tömbök, egy kéreg nélküli fatörzs vagy ág, valamint az ács által visszamaradt kezeletlen fagerendák ideális kiindulási anyagként szolgálnak a vadméhek fészkelőjének építéséhez. A tűlevelű fa viszont túl puha, és esőkor gyorsan megduzzad, ami szorongást okozhat a csövekben lévő méhek utódainak. Hogyan építsünk helyesen egy vad fa méhházat:
- Különböző átmérőjű, 3-10 mm átmérőjű járatokat hozhat létre a fafúróval
- A maximális hossz 10-15 cm
- Ne fúrja át teljesen a csöveket
- A fészkelő csövek közötti távolság: 1-2 cm
- Csiszold le a bejáratokat és távolíts el minden forgácsot
Fontos megjegyezni, hogy a repedések elkerülése érdekében mindig fúrjon keresztben a szemeken. A fa repedései a paraziták és a ragadozók számára üdvözlendő belépési pontot kínálnak a fészkelő csövekbe. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb vadon élő méhfaj számára megfelelő otthont építsünk, a csöveknek eltérő átmérővel kell rendelkezniük az ajánlott paramétereken belül.
Védőháló, mint védőbástya a ragadozók ellen
A vadméhház bejárata olyan védelmet kap, amely taszítja a madarakat, és a szárnyas építők gond nélkül áthaladnak rajta. Kérjük, a kész fészekrakó segédeszközt 20 cm távolságban dróthálóval vagy kék műanyag hálóval szerelje fel. A 3 x 3 cm-es hálószem az ideális. A háló nem lehet szorosabb, különben a madarak és más apró állatok halálcsapdájává válik. A gyakorlatban kimutatták, hogy a madarak távolról érzékelik a kék színt, és elkerülik azt.
Tipp:
A vadméhek otthonának ideális helye napos, meleg és védett. Az árnyékos területek üresek maradnak, csakúgy, mint a fák tetején lógó fészkelő segédeszközök.
Tetőcserepek átalakítása vadméh-szállodává
A sorkapcsos csempék égetett agyagból készülnek, és párhuzamos, 6-8 mm átmérőjű üreges kamrákkal rendelkeznek. A klasszikus tetőcserepek ezért tökéletesek egy vadméhház építéséhez. Különösen könnyen tenyészthet üregben élő vadméhfajokat, például a jól ismert kőművesméheket saját kertjében ezekkel a fészkelési segédanyagokkal. Hogyan kell helyesen csinálni:
- Egymásba illeszkedő csempék halmozása szilárd felületre
- Alternatív megoldásként egy száraz kőfal építésébe is beépíthető
- Zárja be az egyik oldalon lévő nyílásokat vakolattal, agyaggal vagy kárpitgyapottal
- Rögzítsen védőhálót vagy dróthálót a szemközti old altól 20 cm-re
A cserepeket megvásárolhatja tetőfedő cégektől vagy közvetlenül a tetőcserépgyártól. A műemléki tetők újbóli lefedése vagy a régi istállók lebontása esetén rengeteg egymásba illeszkedő cserép keletkezik hulladékként, amihez olcsón vagy ingyen juthat hozzá. Az ezekből a forrásokból származó tetőcserepek üregei gyakran szennyezettek, és alaposan kitisztítják őket, mielőtt vadméhek fészkelőeszközeként használnák őket.
Általában ezek a téglák 40 cm-rel túl hosszúak egy fészkelőcsőhöz. Ezért egy sarokcsiszolóval vágja ketté a hosszú, egymásba illeszkedő lapokat. A hátsó vége is zárt ebben az esetben, mert egy fészkelő csövet nem szabad elönteni fény.
Használjon magos vagy üreges szárat fészekrakás elősegítésére
Egyes vadméhfajok figyelmen kívül hagyják a fából vagy agyagból készült fészkelő segédeszközöket, mert a tövis szárat részesítik előnyben. Annak érdekében, hogy ezek a fajok ne menjenek el üres kézzel, a körültekintő házikertészek vadméhházat építenek a kertje megfelelő növényeivel. Az alábbi áttekintés részletesebben bemutatja a legjobb építési lehetőségeket:
mullein (Verbascum)
A vadméhek fészkelési segédeszközeinek kiváló példája a növényvilágból az ökörfarkkóró erős, szálkás szárai. Ha a virág kinyílt, vágja le a fonnyadt maradványokat. Vezessünk egy botot a földbe a szár mellett, és rögzítsük hozzá a szárat kötöződróttal. A függőleges tájolás döntő fontosságú a beágyazást segítő funkciója szempontjából. A vadméhek maguk távolítják el a magot úgy, hogy elrágják.
Szeder szőlő
Betakarítás után a szeder szőlőt nem ártalmatlanítják, hanem fészkelő segédanyag építésére használják. Helyezze a szőlőt függőlegesen a kerti kerítés mentén úgy, hogy a vágott oldal felfelé nézzen, és szorosan rögzítse őket. Alternatív megoldásként feszítsen ki két zsinórt két oszlop között a szederágak függőleges elrendezéséhez. Hasonló dolgot tehet a málnavesszőkkel, hogy felkínálhassa őket a vadméhek szaporodóhelyeként.
Tipp:
A legtöbb üregben élő vadméhfaj évente csak egy generációt hoz létre. Akár 12 hónapig is eltarthat, mire a kész vadméh kibújik a zárt fészkelőcsőből. Az elkészült vadméhházat, beleértve a növényi szárból készült fészekrakást segítő eszközöket, ebben az időszakban a tenyésztés sikeressége érdekében nem szabad megbolygatni.
Bambusz és nád
Az üreges szárat nagyon kedvelik a vadméhek, amelyekbe lerakják tojásaikat. A kertészeti központból származó bambuszcsövek vagy a nádvágás jól bevált erre a célra. Hogyan építsünk belőle vadméhházat:
- Vágja le az üreges szárakat 10-20 cm hosszúságúra
- Egyenként vagy kötegben, és függőlegesen egy tartályba helyezve esővédő alatt
- Madárvédelemmel felszerelni
Az üreges és magos szárak vízszintes elrendezése a vadméhek fészkelési segédeszközeként nem bizonyult sikeresnek. Kedvezőtlen az is, ha a növényi szárakat a földre helyezzük. A magas talajnedvesség összefügg a gombás fertőzés kockázatával, így a nőstény vadméhek bölcsen visszautasítják ezt a fészekrakási támogatást.
