A Földközi-tenger napsütötte, enyhe vidékeitől távol, a közép-európai éghajlat időnként bajba sodorhatja az olajfát. A nedves, hideg tél és a csapadékos nyár meggyengíti ellenálló képességét, így már önmagában nem tud védekezni a kórokozók támadásai ellen. Bárki, aki olajbogyó-kertész és ismeri a lehetséges veszélyeket, időben segíthet értékes fájának. Ezért ismerkedjen meg a gyakori betegségekkel és kártevőkkel. Olvassa el itt, hogyan lehet felismerni a tüneteket és hatékonyan küzdeni ellenük.
Összefoglaló áttekintés
Egy olajfán különböző eredetű betegségekkel és kártevőkkel találkozhatsz. Az alábbi áttekintés bemutatja, hogy ez az útmutató mely káros hatásokkal foglalkozik részletesen:
Gyakori betegségek
- Szemfolt-betegség (Spilocaea oleagina)
- Olívarák (Pseudomonas syringae)
- Tűzbaktérium (Xylella fastidiosa)
- Levelek sárgulása (klorózis)
Gyakori kártevők
- Pikkelyes rovarok (Coccoidea)
- Otiorhynchus
- Réti habkabóca (Philaenus spumarius)
Annak érdekében, hogy később gondtalanul élvezhesse a saját betakarításából származó olajbogyót, a javasolt védekezési intézkedések a környezet- és egészségbarát módszerekre összpontosítanak. A vegyi alapú szerek csak akkor kerülnek a fókuszba, ha az ökológiai megközelítés sikertelennek bizonyul.
Szemfolt-betegség (Spilocaea oleagina)
A szemfoltos betegségtől tartanak, mert ez a gombás fertőzés széles körben elterjedt, és a Földközi-tenger nagy olajfaültetvényeit is érintheti. A betegséget az alábbi tünetek alapján ismerheti fel:
- Sötétbarna foltok világos szegéllyel a fertőzött leveleken
- Előrehaladott stádiumban a levél teljesen megsárgul és elpusztul
- A nedves nyári időjárás növeli a fertőzési nyomást
A betegség elleni küzdelem első lépése az összes érintett levél eltávolítása, és a szemetesbe dobása. Mivel a gombaspórák kifejezetten élő levélről élő levélre keresik az utat, Ön ilyen módon megfékezi a fertőzést. Elővigyázatosságból a lehullott leveleket is el kell távolítani. Mivel a fertőzés nagyon lassan terjed, a következetes fellépés szükségtelenné teheti a további védekezési intézkedéseket. Ha a szemfoltos betegség már az egész koronát megfertőzte, kezeljük gombaölő szerrel. A két Neudorff-féle Fungisan rózsa- és zöldséggombamentes, valamint Atempo gombamentes készítmény a gyakorlatban jól bevált.
Olívarák (Pseudomonas syringae)
Európától Dél-Afrikáig és Észak-Amerikáig egy baktérium megnehezíti a kereskedelmi és magán olajfakertészek életét. A pálca alakú Pseudomonas syringae nem kíméli sem a lágyszárúakat, sem a fás szárú növényeket, és az Ön olajfáját is láthatja. A kórokozó minden apró sebet belépési pontként használ fel, hogy a szövet mélyére fészkeljen. Ekkor rákos növedékek alakulnak ki. Az első tünetek már előre megjelennek:
- Barna elszíneződés az ág kérgén, amely hosszában szakad
- A vékony ágak elhalnak, a vastagabb ágak nem nőnek vastagságban
- Fekete vagy sötétvörös elváltozások alakulnak ki a törzsön, amelyek fokozatosan besüllyednek
- Az előrehaladott stádiumban a kambium sejtjei kifelé szaporodnak
Azonnal hatékony védekező szerek nem állnak rendelkezésre, sem ökológiai, sem kémiai formában. A fertőzött növényi részeket ki kell vágni és elégetni. Mivel a fertőzés gyakran tisztátalan ollón és késen keresztül történik, ezeket mindig fertőtleníteni kell. Az esőtől védett hely és a fej feletti öntözés elkerülése szintén segít abban, hogy az olajbogyórák-kórokozók ne találjanak célt. Ezenkívül válasszon tavaszi metszés időpontját, amikor a sebek gyorsan gyógyulnak. Ha télen fagykár keletkezik repedések formájában, használjon sebzáró szert, hogy megakadályozza, hogy a baktériumok hozzáférjenek az olajfához.
Tűzbaktérium (Xylella fastidiosa)
A tűzbaktérium már több alkalommal is olyan pusztító károkat okozott az olajfatermő területeken, hogy az Európai Bizottság is belekeveredett. 2015 óta a kereskedelmi olajfakertészek minden európai tagállamban kötelesek ártalmatlanítani minden olajfát a Xylella fastidiosa-val fertőzött növény 100 méteres körzetében, egészségi állapotuktól függetlenül. A szakemberek kénytelenek voltak megtenni ezt a drasztikus intézkedést, mert e pusztító betegség ellen nincs gyógymód. 2016-ban Németországban is kimutatták a tűzbaktériumot. A tünetek könnyen diagnosztizálhatók:
- A baktérium megtelepszik az olajfa xilémjében
- Az itt futó csővezetékek le vannak zárva
- Leállt a víz- és tápanyagellátás
- A levelek, hajtások és virágok megsárgulnak, kiszáradnak és elpusztulnak
Első pillantásra az érintett olajfa a szárazságstressz minden jelét mutatja. Sajnos az első tünetek csak hetekkel-hónapokkal a fertőzés után jelentkeznek. A fő vektorok a réti levélkacska és más rovarok. A tűzbaktérium nem korlátozódik az olajfákra. A több mint 200 tápnövény között mandula-, őszibarack- és citromfák, valamint leander és más mediterrán növények találhatók. Ha ennek a betegségnek a gyanúja merül fel, az olajfát teljesen ki kell takarítani és el kell égetni.
Levelek sárgulása (klorózis)
Az olajfa egyike azon kevés mésztűrő növényeknek a mediterrán kertben. Ha azonban a talaj vagy a konténeres aljzat mésztartalma túlzott mértékűvé válik, a levelek megsárgulnak. Ennek nem növényi betegség az oka, hanem a vas- és magnéziumhiány. Ezek a mikrotápanyagok elegendő mennyiségben vannak jelen a talajban. A 8-nál nagyobb lúgos tartományban túl magas mésztartalom gátolja a nyomelemek felszívódását. A levélklorózis jelei összetéveszthetetlenek:
- A levélfelületek sárgává válnak a hegyektől és szélektől
- A levélerek megőrzik zöld színüket, mozaikmintát hozva létre
- Előrehaladtával a levelek megbarnulnak és leesnek
A hiány rövid távú kompenzálására javasoljuk az olajfák számára vaskelát műtrágyával történő lombtrágyázást, mint például a Neudorff Ferramin vagy a Compo Fetrilon. A tápanyaghiány hosszú távú kiküszöbölése érdekében ültessen át egy olajfát vödörben friss, 7 és 8 közötti pH-értékű aljzatba. Az ültetett Olea europaea-n lazítsa meg a talajt, és tegyen be tőzeget, héjas talajt vagy levélkomposztot.
Pikkelyes rovarok (Coccoidea)
Egy állandó beltéri termesztésű olajfa örökzöld leveleivel népszerű célpont a pajzstetű rovarok számára. Ez egyformán vonatkozik a fedőtetvekre, a táltetvekre és a lisztetűkre. A kártevők kifejezett szájszervük segítségével átszúrják a levélszövetet, hogy megszerezzék a keresett növényi nedvet. Ha ezt a tevékenységet nem állítják le, a fa lassan elpusztul a fertőzés növekvő nyomása alatt. A pikkelyes rovarok jelenléte a következő jelekről ismerhető fel:
- Kis zöld vagy barna dudorok a levelek tetején és alján
- A lisztes poloskák fehér szövedéket szőnek a levelekre és a levél hónaljára
- A lisztes poloskák fehér vattagolyók alatt bújnak meg a leveleken
- Bénító levelek és virágok
- A hajtások és az ágak kérgessé válnak és eldeformálódnak
Ha olajfáját az első fagyig a szabadban helyezi el, további lépések nélkül elkerülheti ezt a kártevőt. Ha a pikkelyes rovarok már felfedezték a fát, dörzsölje át a megtelepedett leveleket egy alkohollal átitatott puha ruhával. A nehezen elérhető fertőzött területeket többször áttörölheti vattakoronggal, amelyet előzőleg alkoholba mártott. Ezenkívül a klasszikus szappanos megoldás legalább pajzs vagy fedél nélkül megszabadul a tetvektől. A héjjal ellátott pajzstetű rovarok ellen természetes úton, üledékes kőzetből készült por, kovaföld segítségével hatékonyan küzdenek.
Tipp:
A pikkelyes rovarok által okozott fertőzés első pillantásra összetéveszthető az olajbogyarákkal. Mielőtt aggódna az olajfa kiirtása miatt, alaposan vizsgálja meg a kérdéses területeket egy nagyító segítségével.
Otiorhynchus
Feketék, 10 mm hosszúak, és alkonyatkor kiköltöznek, hogy körülnézzenek a kertben élelem után. A fekete zsizsik nem hagyják figyelmen kívül a sűrű, örökzöld lombozatú olajfát. Hogyan lehet felismerni a fekete zsizsik fertőzését:
- A kifejlett bogarak a jellegzetes babér táplálékot hagyják a leveleken
- A nőstények akár 800 tojást raknak a gyökerekre, amelyek lárvaként rágják meg a gyökereket
- Magas fertőzési nyomás alatt hiánytünetek jelentkeznek az olajfán, például lógó levelek és hajtások
Környezetbarát eszközök egész arzenálja áll az Ön rendelkezésére a leküzdésére. A falánk lárvákat a fonálférgek megbízhatóan elpusztítják. Ezeket a fonálférgeket öntözőkannával vagy növényvédő fecskendővel juttatják ki, és a lárvákban élősködnek. Az optimális siker érdekében ismételt használat szükséges. A kifejlett fekete zsizsik ellen kihelyezhetők olyan csalicsapdák, amelyek barázdáit fonálférgekből készült géllel töltötték ki.
Ha nem akarod halálra ítélni a bogarakat, akassz fel fejjel lefelé faforgáccsal teli vödröket a kertben. A zsizsik nem tudnak ellenállni a hívogató visszavonulásnak, bekúsznak, és napközben biztonságos helyre áthelyezhetők.
Ha a fonálférgekkel való küzdelem túlságosan időigényes, tegyen neem préspogácsát az aljzatba. A benne található neemolaj felszívódik az olajfa gyökerein keresztül, és megakadályozza a lárvák és a bogarak evését. Fontos megjegyezni, hogy a fonálférgeket és a neemet nem szabad egyszerre használni, mivel a neemolaj mérgező a jótékony rovarokra.
Réti habkabóca (Philaenus spumarius)
Néhány évvel ezelőttig a réti habos levélkacska nem játszott jelentős szerepet az olajfa gyakori kártevőinek rangsorában. Csak akkor öblítették le éles vízsugárral, amikor a lárvák nagy számban megjelentek és felszívták a leveleket. Amióta a rovarokat azonosították a tűzbaktérium fő vektoraiként, a következetes védekezés került a középpontba. Hogyan lehet felismerni a fertőzést:
- Májusban és júniusban a zöld lárvák fehér habbal borítják be magukat
- A szopási tevékenység a leveleken, hajtásokon és gallyakon sorokba rendeződő pustulákat okoz
- A kifejlett rovarok hosszúkásak és széles alakúak, világosbarnától sötétbarnáig terjedő színűek, világos foltokkal
Ha ragacsos csapdákat akasztanak fel az olajfára közvetlenül a telelés után, megakadályozzák a nőstények tojásrakását. Mivel a lárvák a hangyák zsákmánymintájának részét képezik, cukros vízzel hívhatod fel a fára a jótékony rovarok figyelmét. Ahol a fehér hab képződik, azt vízzel leöblítjük. Hatékonyan küzdhetsz a réti habos levélkacska és lárvái ellen egy környezetbarát neemolaj alapú rovarirtó szerrel.
Rezisztens olívafajták
Mióta az olajfákat évszázadok óta termesztik, ma már bevált fajták széles választéka áll rendelkezésre. A német díszkertekben természetesen a megbízható télállóságon van a hangsúly. Ennek nem mond ellent az a tény, hogy egyes ismert fajták nagymértékben ellenállónak bizonyultak a betegségekkel szemben. Az alábbi válogatás részletesebben bemutatja az ajánlott olajbogyó fajtákat:
Leccino
Az egyik vezető olívafajta Toszkánából származik, és világszerte népszerű. Kiemelkedő tulajdonsága a jó télállóság -11,9 Celsius fokig, az erőteljes növekedés, az ízletes gyümölcsök és a betegségekkel szembeni megbízható ellenállás.
Hojiblanca
A Spanyolországban széles körben termesztett olajbogyó fajta a közép-európai kertekben is egyre elterjedtebb. A Cordobai Egyetem tudományos tanulmánya -9,9 Celsius-fokig támasztotta alá a télállóságukat. Az andalúziai prémium tenyésztés megfelelő gondozásával a napsütésben megfelelő védelmet szerez a betegségek és kártevők ellen.
Alandaou
A szerető fajta Franciaországban őshonos. Az Aglandou ideális olajfa kifejezetten lúgos talajhoz, amelynek pH-ja 8-8,5. Az erősen elágazó gyökérrendszer jelentősen hozzájárul a megbízható fagytűréshez. Az egészséges lombozat tudja, hogyan védekezzen a betegségek és a kártevők ellen, amíg nincs kitéve állandó esőzésnek. Olivier d’Auge francia nemesítő kérésre csomagküldéssel küldi ki a saját tenyésztéséből származó fiatal növényeket Németországba.
Arbequina
Ez a katalóniai olajbogyó fajta bizonyítottan ellenáll a -11,8 Celsius fokos hőmérsékletnek. Apró terméseik ideálisak friss fogyasztásra és prémium minőségű olajat adnak. Dugóhúzó-szerű törzse összetéveszthetetlen és mindenki figyelmét felkelti. Az Arbequina egyike azoknak a válogatott fajtáknak, amelyek a német szakkereskedőkben felfedezhetők, mivel ritkán érintik betegségek és kártevők.
Tipp:
A vadonban az olajfák szeretnek olyan helyet keresni, ahol magas a sótartalom a levegőben. A fára tavasszal 1 liter vízben 15 gramm sót tartalmazó enyhe sóoldattal permetezve szimulálják a szikes mediterrán éghajlat ideális mediterrán viszonyait.
Következtetés
Az ügyes teleltetés nem az egyetlen kihívás az olajfák termesztésében. Ha egy Olea europaea a gondozás elhanyagolása vagy fagykár miatt legyengül, akkor a betegségek és a kártevők élnek a lehetőséggel. A túlzott nedvesség szemfoltbetegséget vagy olívarákot okoz. Újdonság a gyakori betegségek listáján a tűzbaktérium, amely ellen eddig minden harci stratégia hatástalan volt. Hiszen a levélklorózist egyszerű intézkedésekkel, például vassal történő lombtrágyázással lehet orvosolni. Az olajbogyókertészek ritkán szembesülnek olyan kártevőkkel, mint a pajzstetű rovarok, amíg a fa fagypont körüli hőmérsékletet tapasztal, legalábbis egy ideig. Nyáron nem szabad alábecsülni a fekete zsizsik étvágyát. A tűzbaktériummal egy időben került a fókuszba a korábban ártalmatlannak minősített réti habos levélkacska, mert a kórokozó átvivőjének tartják.
