Az eperfa trópusi és szubtrópusi területekről származik. Mind a fekete, mind a fehér eperfákat sok száz évvel ezelőtt importálták vidékünkre. Az eredetileg selyemhernyó-tenyésztésre használt érdekes levelek mellett elsősorban az eperfák tették ezt a fát a német kertek állandó vendégévé. A fekete és a fehér eperfa is ehető, és sokféle felhasználási területe van.
A fehér és fekete eperfák (Morus alba, morus nigra) lombhullató fák, ami azt jelenti, hogy ősszel lehullatják a leveleiket. A virágok sárgák, és hasonlítanak a puncifűzre. Ősszel a fák fajtától függően fehér vagy sötétvörös-fekete bogyókat hoznak. Ezeket a bogyókat nyáron, júliusban és augusztusban lehet betakarítani.
A megfelelő hely az eperfa számára
Mind a fekete, mind a fehér eperfák a robusztus kerti növények közé tartoznak. A szabadba ültethetők, valamint cserépben vagy edényben termeszthetők. Az eper szívós, ezért megfelelő takarással télen a kertben is hagyható. De beltéren is áttelelés lehetséges.
A fekete-fehér eperfák ideális helye nyáron részben árnyékos vagy napos. Mivel az eperfa nagyon robusztus, a növényt ki lehet téve a szélnek, így nem kell védett sarokban lennie. A fa nagyon alkalmas egyedüli ültetésre, mivel az eperfa nagyon erős, széles koronát fejleszt.
Télen az eperfa a kertben maradhat, -15°C körül szívós. A cserepes növények áttelelhetnek a lakásban, a pincében nem szükséges. A lakás hőmérséklete 5°C körül legyen, de hűvösebb téli hely is lehetséges.
Eperfák gondozása
A robusztus eperfák kevés gondozást igényelnek. A rendszeres vágás nem szükséges. Az ágakat vagy a vadhajtásokat azonban évente levághatja. Ezt a vágást márciusban hajtják végre, hogy megakadályozzák a fa túl magasra emelkedését. A hajtások növekedése évenkénti metszéssel is szabályozható. A fa robusztussága azt is biztosítja, hogy a vágás ne legyen negatív hatással a gyümölcsök fejlődésére.
Ha a fekete-fehér eperfát cserepes növényként termeszted, vagy konténernövényként a teraszra helyezed, akkor rendszeresen át kell ültetned. A talajnak vagy talajnak, amelyben az eperfa a legjobban fejlődik, humuszban gazdagnak és nagyon jó vízelvezetésűnek kell lennie. A kavics edénybe vagy vödörbe való hozzáadása jó módszer a megfelelő vízelvezetés biztosítására.
Nyáron a cserépben tartott eperfákat rendszeresen és nagyon bőségesen kell öntözni, mivel ennek a növénynek a vízfogyasztása nagyon magas. Heti 1-2 öntözés szükséges, különösen a nyár közepén a forró időszakban. Március és szeptember környékén hetente folyékony műtrágyát kell használni a megfelelő tápanyagellátás biztosítása érdekében.
Télen ügyelni kell arra, hogy a talaj ne száradjon ki teljesen. Az eperfa télen a szabadban és bent is ősszel lehullatja a leveleit, ami erősen korlátozza a vízigényt. A szobanövények öntözése ezért legyen könnyű, de egyenletes. Fontos azonban, hogy szorosan figyeljük az eperfát, amíg beltérben telel. Amikor tavasszal megjelennek az első rügyek, a vízfogyasztás ismét jelentősen megnő. Ezután azonnal intenzívebb öntözéssel kell reagálni. Télen nem szükséges műtrágyázni, ez csak márciustól kezdődik újra, amikor megnő a tápanyagigény.
Vágás és szaporítás
Az eperfa az úgynevezett vadfák közé tartozik. Különbséget tesznek a fekete eperfa (Morus nigra) és a fehér eperfa (Morus alba) között. Van még egy vörös eperfa (Morus rubra), amely Észak-Amerikából származik. A megkülönböztető jegy a „bogyószerű” gyümölcsök színe.
Botanikai szempontból diófélék. Egy másik forma vagy változat a síklevelű eperfa (Morus alba 'Macrophylla'). A fehér eperfát évezredek óta selyemhernyó-tenyésztésre termesztik. Az első fák ie 400 körül voltak. Görögországba érkezett a Közel-Keletről Görögországba. Innen Olaszországon keresztül Közép- és Észak-Európába terjedtek. Németországban a megbízható gyümölcstermesztés miatt ültették el. A fekete eper különösen aromás édes ízű. Ezek mindegyike feldolgozható szárított gyümölcsökké, gyümölcslevekké, zselévé, borrá és kompóttá és még sok más.
Rövid profil
A lombhullató fa szereti a meleget, akár 15 méteres magasságot is elérhet, és bizarr, göcsörtös növekedési szokás jellemzi. Ezért gyakran ültetik kitett helyre, például közterületekre vagy házfának. Mert szív alakú levelei árnyékot adnak. Az eperfa május környékén virágzik. Szeder alakú termései – igazi csemege – augusztus elejétől szeptember végéig szüretelhetők.
Eperfaápolás
Ültetési helynek teljesen napos vagy félárnyékos hely, vízáteresztő, termékeny - lehetőleg meszes - talajjal. Az eperfa gondozása meglehetősen egyszerű. Még a szárazságot, a meleget, a rossz talajokat és a belvárosi klímát is nagyon jól tűri. A cserépben virágzó eperfákat gyakran és bőségesen kell öntözni, amíg teljesen lombos állapotban vannak. Az edény alját jól meg kell nedvesíteni. A kertbe ültetett eperfákat nyári melegben hetente egyszer-kétszer erősen kell öntözni. Magas tápanyagigénye miatt az eperfát is jól trágyázni kell. Legegyszerűbb a lassú felszabadulású műtrágya kijuttatása tavasszal és nyár elején. Márciusban és júniusban komposzt vagy tartós szerves trágya szállítására is van lehetőség.
Eperfa kivágása
A vadfa metszése nem feltétlenül szükséges, de márciusban mindenképpen elvégezhető. Ez lehetővé teszi a korona méretének és elágazásának szabályozását. Az ilyen korrekciós vágásokat főként a fa fiatalkori szakaszában végzik. Ami a termőfát illeti, nem igazán tévedhet, mert az eperfa fiatal és idős fán egyaránt terem. Az eperfa természetesen faszerű cserjévé fejlődik. Ezért a törzsképzéshez hajtást kell kiválasztani. Ezt aztán célzott vágással támasztják alá. Ha eperfáját kicsiben szeretné tartani, márciusban vagy áprilisban érdemes néhány centiméterrel rövidíteni az első friss hajtásokat.
Eperfa szaporítása
Az eperfa télen dugványokkal szaporítható. Az eperfa dugványait a fa nagy, egészséges ágairól vágják le. A bonsai kultúrában az eperfát magvakkal és mohával is szaporítják. Jól felszerelt faiskolákban vásárolhat eperfát.
