A hegymászó növények dekoratív megjelenésűek, és elsősorban kerti díszként vagy a homlokzatok zöldítésére használják. A legtöbb kúszónövény gondozása egyszerű, de rendszeres metszést és szakszerű trágyázást igényel. Megfelelő gondozás mellett a növények buja növekedésükkel és hosszú élettartamukkal gyönyörködnek.
Különleges jellemzők és sokszínűség
E növények legfontosabb jellemzője a tartószerkezetek hiánya, ezért a növényeknek külső támogatásra van szükségük. Alapvetően a kúszónövények két csoportját különböztetjük meg, mégpedig az önmászó növényeket és az állványmászó növényeket. Az előbbiek közé tartozik például:B. Borostyán vagy mászó hortenzia, amely indáinak vagy ragasztógyökereinek köszönhetően felmászik a homlokzatra vagy a falakra. A második típusba tartozik a klematisz, a hegymászó rózsa vagy a szőlő. Ezek a növények speciális hegymászó segédeszközöket igényelnek. Az egynyári kúszónövények közé tartozik a hajnalka, a nasturcium és a golgotavirág, utóbbi csak azért, mert nem bírja a közép-európai telet. Évelő növények közé tartozik a borostyán, a téli jázmin és a klematisz. Már ebből az áttekintésből is az következik, hogy több nagyon különböző növényfajt egyesítenek a „mászónövény” név alatt.
Használat és hely
A hegymászó növényeket elsősorban kerti dekorációként használják. Ezek a növények nem csak a homlokzatot vagy a házbejáratokat díszíthetik, hanem felhasználhatók például a privát képernyők vagy boltívek zöldítésére is. Ezenkívül a csodálatosan virágzó növényt tartalmazó mászósegéd hatékony vizuális központot alkothat az előkertben vagy a teraszon, vagy díszíthet egy csupasz falat. A hegymászó növények függőkosáros növényekként is hatékonyan néznek ki. A növényvilág ezen képviselőinek használatakor a kertész fantáziájának nincs határa. A növények elhelyezésénél figyelembe kell venni, hogy sok faj déli országokból származik, ezért a napos helyet részesítik előnyben. A ház déli oldala, széltől védett hely, sok napsütés – az ilyen körülmények a legtöbb kúszónövény számára előnyösek. Az egyik igénytelenebb növény ebből a szempontból a borostyán (Hedera), amely szeret világos helyen nőni, de napi két-három órányi közvetlen napfénynek örül. A virágos növényeknek viszont napi több órára közvetlen napfényre van szükségük.
Növények ültetése
A hegymászó növényeket általában műanyag tartályokban árusítják. Az ültetési lyuk térfogatának kétszer akkorának kell lennie, mint a tartályé. Az ültetőgödör aljára egy réteg kerti vagy komposztföldet helyezünk, és megfelelő műtrágyát adunk hozzá. A növényt nem szabad mélyebbre ültetni, mint a tartályban. A fiatal növény körüli ültetési lyukat kerti talajjal töltik ki, a talajt tömörítik, hogy a növény stabil homokkal rendelkezzen. Minden frissen ültetett növénynél fontos az alapos öntözés. A legjobb öntözővíz az esőhordóból származó lágy víz. A fiatal növények még gyengék, és egy botot használhatnak támaszként, mielőtt nekiütköznének a falnak vagy mászóeszköznek. Pálcára kötve a növény biztonságosabb a széltől. Az ajánlott ültetési idő a legtöbb hegymászó számára az ősz (szeptember-október) vagy a tavasz (április-május).
Trágyázás és öntözés
E növények mindegyik típusához speciális műtrágya szükséges. A hosszú távú műtrágyák nagyon hatékonynak bizonyultak. A humuszos, meglehetősen laza, megfelelő vízelvezető talaj képezi a legtöbb kúszónövény virágzásának alapját. A borostyánt a sövénynövényeknek szánt műtrágyával trágyázhatjuk, gyakran elegendő a talaj rendszeres lazítása és komposzt hozzáadása. Vannak speciális műtrágyák a rózsák számára; A Clematis nagyon pozitívan reagál a virágos növényeknek szánt műtrágyákra és a szarvforgács hozzáadására.
metszés
Rendszeres metszés nélkül a borostyán, a vadszőlő vagy más kúszónövények teljesen benőhetik a homlokzatokat vagy a pavilonokat. Nem zárható ki, hogy ezek a növények jelentős szerkezeti károkat okoznak. Ezenkívül az ezekkel a növényekkel borított területek számos rovarnak és póknak adnak otthont. Ha a kertész nem feltétlenül akarja ezeket a lakótársakat a lakóterébe, akkor a metszés a napirend. Egy másik ok, amiért vissza kell vágni ezeket a növényeket, az, hogy saját súlyuk alatt összeeshetnek. Ha a növény túl nehézzé válik, és a vakolat kissé megrepedt, ez az erős gyökerek ellenére megtörténik. Tipp: Mivel a borostyán méreganyagokat tartalmaz, érdemes kesztyűt viselni a növény vágásakor. A legtöbb kúszónövény levágásának optimális ideje az ősz (augusztus végétől), az optimális eszköz a kézi sövénynyíró. A gyorsan növekvő növények, például a borostyán vagy a vadszőlő szükség esetén nyáron is levághatók. A ragasztógyökerek maradványai meglehetősen nem vonzóak, de nehezen eltávolíthatók. 1. tipp: Egy drótkefe vagy spatula sok türelemmel kombinálva meghozza a kívánt eredményt. A lángolás is segít, utána érdemes átfesteni a falat. 2. tipp: Clematis esetében először meg kell határoznia, hogy a fajta melyik vágáscsoportba tartozik; ez határozza meg, hogy a növényt évente vagy ritkábban kell-e vágni, és az év melyik szakában.
Terjedés
A borostyán valószínűleg a legkönnyebben szaporítható. Olyan hajtásokat választunk ki, amelyek még nem fásodtak el, és nincs hozzátapadt gyökerük. A levágott hajtásokat vízzel teli edénybe helyezzük úgy, hogy a levél ne nyúljon ki a vízbe. Már egy-két hét elteltével új gyökerek képződnek, amelyek körülbelül három cm hosszúak, már kiültethetők a hajtások. A klematisz szaporítható dugványokkal, amelyeket sekélyen eltemetnek virágföldbe és rögzítenek. Csak a fiatal növény gyökeresedése után válik le a hajtás az anyanövényről. A hegymászó rózsa dugványról könnyen szaporítható, fontos a laza talaj és a rendszeres öntözés.
A kúszónövények gondozása röviden:
- Ültetési idő ősszel vagy tavasszal;
- Többnyire napos vagy részben árnyékos hely (kivéve a borostyánt);
- Laza humuszban gazdag talaj és lassan felszabaduló műtrágya;
- Nem vizesedik, rendszeresen trágyázz;
- A metszés különösen a borostyán és a szőlő esetében szükséges;
- Szaporítás dugványokkal vagy hajtásokkal.
A hegymászó növények gyönyörű és egyszerű módja a kert és a ház természetes díszítésének.
Érdekes tények és ültetési tippek
Azokat a hegymászó növényeket, amelyek közvetlenül a felületeken, például falakon vagy homlokzatokon tudnak növekedni, önmászóknak nevezzük. A mászási segítséget igénylő növényeket állványmászó növényeknek nevezzük. A hegymászó növények jelentősen hozzájárulnak az épületek zöldítéséhez.
A kúszónövények között van néhány hasznos növény. Ide tartoznak a szőlő, a szeder, a kivifajták, a bab, a borsó, a tökfélék, de a fűszer- és gyógynövények is, mint a bors, a vanília és a schisandra. A kúszónövények között vannak hegymászók, önmászók, terpeszkedők és kúszónövények.
Németország leghíresebb kúszónövényei:
- Trombit Virág
- Clematis
- Mászható hortenzia
- Téli jázmin
- Vadbor
- Wisteria
- Ivy
- Whistle Winch
- Clematis
- Kúszórózsák
Az egynyári kúszónövényeket elsősorban akkor használjuk, ha rövid távú hangsúlyokat szeretnénk elérni, vagy ha először egy ilyen növény hatását szeretnénk kipróbálni.
Évekkel ezelőtt sokan azon a véleményen voltak, hogy a hegymászó növények károsítják a házak falát. A tapasztalat az ellenkezőjét igazolja. A mászónövényekkel védett házhomlokzatok kevesebb javítást igényelnek, mert nincsenek kitéve a nedvesség és a szárazság állandó változásának, a nagy melegnek és az extrém hidegnek.
A hegymászó növények távol tartják a vizet a homlokzattól, és hőmérséklet-kiegyenlítő hatást fejtenek ki. Előfeltétel azonban, hogy rácsot rögzítsenek, vagy csak hibátlan, nem repedezett vagy omladozó homlokzatra hordják fel a zöldet.
A zöld házfalak azonban egyre inkább vonzzák a rovarokat és más apró lényeket. De ideális fészkelési lehetőséget is kínálnak az énekesmadaraknak.
