A burkolólapok különböző típusú kőzetekből készülhetnek, amelyek közül a gránit, a porfír és a baz alt a leggyakoribb. Ezeket a kőzeteket nemcsak nagyon nagy szilárdságuk, hanem hosszú élettartamuk is jellemzi. Az optimális eredmény eléréséhez azonban rendkívül fontos a felület gondos előkészítése. Mert a megfelelő kialakítás és a padló teherbíró képessége végső soron kulcsfontosságú a teljes burkolat stabilitása szempontjából.
Anyag és eszközök a macskakő lerakásához
- macskakövek
- Homokfektetés
- mészforgács
- Mély járdaszegélyek/élek
- kavics
- Kvarchomok
- lapát
- Talicska
- Számítások
- Ásó
- Inch-szabály
- Facsapok
- Kőműves zsinór
- Lélekszint
- gumikalapács
- Felületi vibrátor gumilappal (vasáruboltokból bérelhető)
- Fémsín
1. lépés: Készítse elő a burkolatot
Először is fakarókkal és mindkét oldalán kifeszített zsinórral kell kijelölni az utat, amely pontosan kijelöli a burkolni kívánt terület lefutását és egyben megadja a végleges burkolási magasságot is. Nem csak a burkolatot, hanem a lépcsőméreteket és a világító kutakat is figyelembe kell venni. Ahhoz, hogy a kiegyenlítő és a tartóréteget a pontos magasságban lehessen beépíteni, ajánlatos a padlóba fémsíneket behelyezni, amivel később a burkolatot eltávolítjuk.
Míg a 20 cm-es mélység általában elegendő a járdák rögzítéséhez, a talajt 30-40 cm mélységig kell kiásni a nagyobb terhelésű területeken, például egy kapubejáratnál. Ha vannak egyenetlenségek, azokat nem szabad a járólappal kiegyenlíteni, különben lerázás után bemélyedések keletkezhetnek.
A macskakő lerakásánál fontos kritérium a lejtés, amelyet meg kell tervezni, és legalább 2-2,5 százalékosnak kell lennie. Az 1 százalékos gradiens nem jelent mást, mint méterenként 1 cm-es magasságkülönbséget.
2. lépés: A burkolat aljzata és ágyazása
Először egy 20-40 cm mély gödröt ásnak ki, amelyet vibrációs géppel vagy felületvibrátorral tömörítenek. Ha a macskakövet csak kis felületen kell lerakni, a padlót szükség esetén lábbal is erősen letaposhatjuk. Most a zúzalékból vagy kavicsból készült fagyvédő és tartóréteget a talajra hordjuk, és 15 cm mélységben 10 cm-re, vagy például 25 cm mélységben 20 cm-re tömörítjük, figyelembe véve a 2 körüli oldallejtést. százalék.
Tipp:
Minél jobban össze van tömörítve és felrázva az altalaj, annál jobban védik a macskaköveket a fagytól. Az elosztáshoz alumínium vagy fa lehúzólemez használható, amelyet a fémsíneken vezetnek. Mivel rázáskor a járdaágy ismét kb. 1 cm-t süllyed, az alapréteg kitöltésekor ezt a szempontot kell figyelembe venni. Erre a burkolatra 3-5 cm-es speciális fektetési homokot hordanak fel, amelyet egy gereblyézéssel durván elsimítanak. A nedves homok ajánlott, mivel sokkal jobban tömöríthető.
3. lépés: A járdaszegélyek beállítása
Mivel a macskakövek nem úgy vannak összerakva, mint a beton járda, és ezért a külső kövek nem borulásbiztosak, a köveket mindenképpen rögzíteni kell. Ehhez a kavicságyat oldalról szegélylécekkel vagy mély szegélyekkel lehet szegélyezni. Alternatív megoldásként egy betonél is biztosíthat stabilitást, különösen nagy igénybevétel vagy nagyobb területek esetén. A gyors gyártás érdekében a legjobb megoldás a kültéri használatra szánt előregyártott beton, amelyet vízzel összekeverve nedves keveréket hoz létre. Ezt a masszát ezután a perem és a burkolt felület közötti kb.15 cm-es résbe tölthetjük kívülről a macskakőhöz képest szögben. Tipp: A betonnak kb. 2 napig száradnia kell, amíg teljesen megkeményedik.
4. lépés: Macskakövek lerakása
A macskakövek természetes anyagból készülnek, ezért nincsenek milliméteresre szabványosítva, ezért minden követ külön-külön helyeznek el a homokágyba, és egy gumikalapáccsal hozzák a megfelelő magasságba és pozícióba, így kb. 8 mm-rel magasabban, mint a talajszint. Csak lapos köveket célszerű enyhén, vastag köveket pedig mélyen a homokágyba verni. Előfordulhat azonban az is, hogy laposabb kövek alá több homokot kell betölteni. A fugák közötti távolságnak minimálisnak kell lennie, és macskakő lerakásakor a kő hosszának körülbelül 20 százaléka (körülbelül 5 mm). Vízmérték segítségével rendszeresen ellenőrizheti, hogy a gradiens egyenletes-e.
A macskakövek közvetlenül a homokágyba kerülnek, és az eltávolítás után már nem lehet rajta járni. A természetes köveket a kívánt fektetési minta szerint „fej felett” helyezzük el kívülről befelé, a meglévő területről kiindulva. Ízlésétől függően íves minták, egyenes vonalak vagy szimmetrikusan elrendezett kövek is beépíthetők. Az elkerülhetetlen színkülönbség kompenzálására több csomagból származó köveket kell használni.
5. lépés: Térkő fugázása
A térkövek lerakása után a fugákat teljesen ki kell tölteni baz althomokkal (fekete hézagok) vagy kvarchomokkal (fehér fugák). Ehhez a speciális homokot a felületre lehet szórni, és durva seprűvel besöpörni a hézagokba. Miután az összes hézagot kitöltötték, a vakolatot egy tömlővel öntözzük, hogy a résekben lévő anyag tömörödhessen. Ha nagyobb térköveket használtak, akkor a hézagok kitöltéséhez forgácsot kell használni.
Végül a lefektetett területet újra alaposan felsöpörjük, és felületi vibrátorral óvatosan felrázzuk, ami ideális esetben gumibetéttel rendelkezik, hogy a kövek felülete védhető legyen, egészen a talajszint eléréséig. A hézagok tömörítése után a területet újra fel kell kenni homokkal és vízzel.
Amit a macskakő lerakásról tudni kell
A macskakövek felül kissé lekerekítettek, és macskafejeknek is nevezik. A macskakő kötött és kötetlen változatokra oszlik, amelyek megjelenésükben nagyon hasonlóak, de tulajdonságaik teljesen eltérőek.
A macskakövek a szürke, a fekete és a homok sok árnyalatával színezhetők. Maga a burkolófelület csak nagyon kis teherbírású, ezért a burkolat alatti rétegnek kavicsból, vízelvezető betonból vagy vízelvezető aszf altból kell állnia annak alátámasztására. Ennek az alrétegnek a vastagsága a várható terheléstől függ – azaz attól, hogy gyalogosok vagy járművek közlekednek-e rajta.
Macskakövek lerakása
- Akötetlen fektetési módszer a leggyakrabban használt és egyben a legrégebbi konstrukció. A köveket homok-, homok- vagy granulátumágyra helyezzük. A fugaanyag általában ugyanabból az anyagból áll, mint az aljzat. Ez a konstrukció a statikus vagy dinamikus terhelésekre rugalmas alakváltozással reagál, ami azt jelenti, hogy a hőterhelések csökkenthetők és nem keletkeznek feszültségek. Alapvetően az így beépített burkolati felület vízáteresztő. Hátránya itt a laza fugaanyag, ami kimosható a hézagból, és a seprőgépek is beszívják. A kövek elveszíthetik a tapadásukat, és a gyomok is sokkal nagyobb eséllyel terjednek.
- Akötött fektetési módszert általában csak természetes kőhöz alkalmazzák. A járólap és a hézagok adalékanyagokkal javított cementhabarcsból állnak. Ez a konstrukció nem okoz deformációt, ezért merev konstrukciónak is nevezik. Valójában ez nem teljesen helyes, mert a kötött járólapok is mozognak, de ezek a mozgások olyan kicsik, hogy egyáltalán nem kell őket említeni. Ha azonban az enyhe tágulást túllépik az időjárási hatások, például a fagy miatt, és csökken a szakítószilárdság, repedések jelennek meg, a kötések meglazulnak. Ez azt jelenti, hogy az egyes kövek meglazulhatnak.
Ezt ellensúlyozandó egy speciális, kétkomponensű gyanta alapú fugázóanyag. Ez a speciális fugázóanyag vízáteresztő és megakadályozza annak fagyását. Ez azt jelenti, hogy nem képződhetnek repedések, és egyetlen kövek sem szabadulhatnak meg. Az anyag kvarchomokból és csomagolt gyantából áll, a színek is szolgáltatónként eltérőek. A habarcs homok, baz alt és szürke színben kapható. Figyelem: A kötött építési móddal a burkolat alatti alaprétegeket kell különösen deformálódni. Ezért ez az építési mód csak precíz tervezéssel, összehangolt anyagokkal és komplex gyártással valósítható meg.
