A lucfenyők és a lucfenyők különösen sújtják a gombák és a kártevők. Ha korán észlelik, a fa a legtöbb esetben megmenthető. A fa optimális elhelyezése és megfelelő gondozása megakadályozza a fertőzést, vagy legalábbis határokon belül tartja. Betegség esetén az első dolog, amit észrevesz, a hervadó hajtások, amelyek később megbarnulnak. Ilyen esetekben gyorsan kell cselekednie. Azonban nem mindig könnyű kideríteni, hogy mi okozza ezt a hervadást.
A tűlevelűek károsodásának okai
Ősz elején sok tűlevelű nagy mennyiségű régi tűt hullat. Ez teljesen természetes jelenség, és nincs ok aggodalomra. Csak akkor kell alaposan megvizsgálni a növényt, ha az egész hajtások megbarnulnak - különösen a fiatal hajtások. Ennek okai nagyon különbözőek lehetnek.
Kedvezőtlen elhelyezkedési viszonyok
A tűlevelűeken a sárga vagy barna ágak és a lehulló tűlevelek az esetek túlnyomó többségében nem a kártevők következményei. Számos tűlevelű fafaj előfordul a természetben nedvesebb területeken. Kerteinkben ezek a tűlevelűek gyakran súlyos vízhiányban szenvednek. További helyproblémák is vannak:
- hosszabb, száraz fagyos időszakok (fagyszárítás)
- Waterlogging
- Talajtömörítés
Tipp:
A tűlevelűek vagy a tűlevelűek viszonylag egyenletes talajnedvességet igényelnek. Télen is. Ezért fagymentes, száraz időszakokban gyakran öntözzön kisebb mennyiséget!
Tápanyaghiány
A tápanyaghiány a tűhulláshoz és az egyes hajtások elpusztulásához is vezethet. Ez az ok azonban meglehetősen ritka. A nagy mennyiségű útsó, Epsom só és tűlevelű műtrágya használata sokkal gyakrabban vezet károsodáshoz (túltrágyázáshoz).
Betegségek
A helyhez kötött probléma mellett a tűleveleket és a fás szárú növényeket is megfertőzhetik a különféle vírusok, baktériumok vagy gombák. Míg a káros gombák néha egész területeket pusztítanak el az erdőkben vagy a művelt területeken, a kertekben vagy parkokban csak szórványosan fordulnak elő. Ha vihar vagy jégeső keletkezik, az érintett ágakat azonnal le kell vágni. A sebek belépési nyílásokat képeznek a kórokozók számára.
- Rozsdagombák: A fenyőhólyagrozsda főleg az öttűs fenyőfajokat érinti. A gomba akadályozza a víz szállítását a növényben. Az érintett részek megbarnulnak és elhalnak. Ősszel orsó alakú duzzanatok jelennek meg a törzs és az ágak területén, amelyek némileg a kúpokra emlékeztetnek. A gyantafolyás gyakran észrevehető. Ez vonatkozik a boróka rozsdájára is, amely a körterácsot okozza a körtefán.
- Fenyőház: A fiatal hajtások kivételével minden tű leesik. Nyirkos időben a gomba az egészséges hajtásokra is átterjed. Szélsőséges esetekben ez a növény teljes pusztulásához vezet.
- Thuja pikkelysömör barna: A gombás betegség különböző arborvitae fajokat érint. A gombás betegség kezdetben az ág alsó oldalán lévő, egyes megsárgult levélpikkelyek formájában nyilvánul meg. Később a hajtások lehullanak. A fiatal növények különösen veszélyeztetettek.
- Tűbarnulás: Egy másik gombás betegség okozza a hajtások és az ágak pusztulását. Különösen tavasszal az egyes hajtásvégek megbarnulnak és elhalnak. Ha közelebbről megnézzük, kis fekete spóralerakódások láthatók.
- Gyökér- és szárrothadás: A Phytophthora cinnamomi talajtenyésztő gomba által okozott fertőzés elsősorban vizes talajokon fordul elő, és kezdetben gyökérrothadást, majd később szárrothadást okoz. A törzs alsó részén lilás színű, szivacsos rothadásfoltok láthatók.
- Pestalotia ág elpusztulása: Más gombák nem káros gombák a szó valódi értelmében. A Pestalotia funerea gomba nem okoz közvetlen károkat, hanem egy úgynevezett gyengeség parazita, amely a korábban károsodott fákon fordul elő. A növények hajtáshegyei elszürkülnek.
- Hallimasch fertőzés: Ha az egész fa elpusztul, az méhsejtfertőzést jelezhet. Az Armillaria mellea gomba spórákon keresztül terjed a talajban, és behatol a legyengült fák gyökereibe. Ott fehér hálóban terül el a kéreg és a fa között.
- Szürkepenészgomba: A Botrytis cinerea nedves és hideg tavasszal a tűlevelű fák puha, fiatal hajtásait megbarníthatja. Jól szellőztesse a talajt.
Állati kórokozók
A tűlevelűek állati kártevőinek többsége az ízeltlábúakhoz tartozik, például a rovarok és a pókfélék. Egyes rovarok lárvaállapotát a fában töltik, és maradandó károkat okoznak benne.
- Bőrmolyok: A tujalevélbányász egy szürkésfehér lepke (Argyresthia thuiella), amely mindössze 4 milliméter hosszú. Júniusban tojásait az arborvitae hajtásainak pikkelyei közé rakja. A hernyók behatoltak a növény belsejébe. A fertőzést a kéregben lévő kis lyukakról lehet felismerni.
- Pókfélék: A pókfélék közé tartozik például a tűlevelű takácsatka, amely számos tűlevelűt, különösen a cukros lucfenyőt károsítja. A hajtásokon gyakran fehér háló látható. A súlyos fertőzés a tű megbarnulásához és az azt követő elhulláshoz vezet.
- Növényi epe: Ez a név a folyamatos alakváltozásoknak, amelyek kártevőfertőzés után következhetnek be. Ezeket az epeatkák, epetetvek, epeszúnyogok vagy epedarazsak által okozott fertőzés okozza. A tiszafa bimbós epeatka deformálja a hajtásokat és a tűket, így azok szögesdrótnak tűnnek. Vágja ki az érintett hajtásokat.
- Tetvek: A különböző típusú tetvek, mint például a lucfenyő csőtetű (Sitka tetű) a régi tűk alsó oldalán táplálkoznak, amitől azok kezdetben megsárgulnak és majd barna.
- Bogarak: Néhány év hosszan tartó szárazság után egyre gyakrabban jelennek meg a kéregbogarak. Az ősz és tavasz között elh alt és letört ágak, a tövénél kis megvastagodásokkal, kéregbogarak általi fertőzésre utalnak. A fákon számos kis fúrás is található. A zsizsik és lárváik tűkkel, kéreggel és gyökerekkel táplálkoznak. A rejtett életmód miatt nehéz leküzdeni.
Kártevőirtás
A paraziták elkerülésének és megfelelő leküzdésének előfeltétele az ok azonosítása. Ezért elengedhetetlen a fák rendszeres ellenőrzése. Ha a tűlevelűben barna foltok jelennek meg, az egész növényt meg kell vizsgálni fertőzöttség szempontjából. A kártevők a következőket jelezhetik:
- fehér hálók
- csavart tűk és gallyak
- Lukatok fúrása
- Forgács fúrása a törzsön és a talajon
- szivacsos sárgásbarna (kúpszerű) növedékek az ágakon
- Csomagtartó elszíneződése
- A kéreg eltávolítása
Először is le kell vágni a beteg hajtásokat az egészséges fáig. A legtöbb esetben ez nagymértékben megfékezi a fertőzést. A kisebb fák általában még mindig könnyen kezelhetők peszticidekkel. A gombák vagy az unalmas rovarok nehezen védekezhetnek. Vészhelyzetben az illetékes önkormányzat vagy a növényvédelmi szakszolgálat tanácsadói tudnak segíteni. Ha a tűlevelűt már nem lehet megmenteni, a lehető leggyorsabban el kell távolítani a kertből, gyakran a gyökerekkel együtt.
Tipp:
Soha ne dobja a levágott hajtásokat a komposztba! A kártevő ott tovább terjed. A legjobb a háztartási szemétbe dobni vagy elégetni.
Mely tűlevelűek sérülékenyek?
- Tiszafa: Gombás fertőzés, epetkák, lisztes poloskák, pikkelyes rovarok, zsizsik
- Luc: Levéltetvek, takácsatkák, gombás fertőzés, levélbányászok, bogarak
- Fenyő: Gombás fertőzés, pikkelyes rovarok, lisztbogár, fűrészlegyek
- Életfa (thuja): Levélbányászok
- Boróka: Rozsda, takácsatkák, lisztbogár, levélbányász
Következtetés
Különösen a nem optimális helyen lévő legyengült növények, amelyeknek a talaja túl száraz vagy túl nedves, fogékonyak lesznek a betegségekre és a kártevőkre. Különösen érintettek a lucfenyők, a fenyők és az arborvitae. A különféle gombákon kívül számos szívó vagy fúró rovar, bogarak vagy pókfélék, például tetvek, atkák vagy lepkék is megtalálhatók. A harcot a lehető leggyorsabban az érintett növényrészek levágásával kell lebonyolítani, akkor sok esetben még megmenthető a fa.
Érdekes tények és tippek
- Különböző kéregbogarak szeretnek megtelepedni a frissen ültetett tűlevelűeken, de a hosszúszarvú bogarak is, mint például a tuja. Mivel a bogarak az időjárástól és a hőmérséklettől függően évente több generációt is kifejlődhetnek, ezért különösen károsak.
- A lucfenyőket gyakran sújtják kártevők és betegségek. A fenyőfészer miatt a tűlevelek megbarnulnak. Leesnek, és ha nedvesek, megfertőzik a még egészséges tűket.
- pofahólyagrozsda egy gomba, amely az ágakon ül, és megnehezíti a vízellátást. Néhány év elteltével ez az érintett hajtás halálához vezet. A sitkai lucfenyő tetű elsősorban a szitkai és a kék lucfenyőket támadja meg. A tetvek felszívják a tűket, amelyek később leesnek. A lisztbogár viszont sok tűlevelűt és tűlevelűt támad meg, például fenyőt, lucfenyőt, douglas fenyőt, cédrust és vörösfenyőt. A növények erősen legyengültek, különösen, ha a fertőzés több évig tart.
- A sárga lucfenyő tetű számos lucfenyőfajt megtámad, különösen az egynyári fiatal hajtások tövét. Ezek könnyen meghajlanak és kiszáradnak.
- A tuják a tujapikkelybarnától és a tujalevélbányásztól szenvednek. A lepke etetőalagutakat hoz létre a pikkelyágakban. Belülről kiszáradnak és megbarnulnak. A pikkelybarnulást az ágak alatti egyes megsárgult levélpikkelyek mutatják. Az érintett hajtások lehullanak. Ez a gomba hibája.
- Emellett hajtás- és ágpusztulás, kéreg- és fabetegségek, valamint gyökér- és törzsrothadás is előfordulhat.
