A kancsó növény passzív rovarcsapdáinak köszönhetően igazi figyelemfelkeltő. Vannak szokatlan levélformák és általában egzotikus megjelenés is. Ennek megőrzéséhez a húsevő növény, más néven nepenthes is különleges odafigyelést és szaktudást igényel a hely- és trágyázási igényekről. Ha optimálisan szeretné gondoskodni egzotikus állatáról, az alábbi utasításokban mindent megtalál, amit tudnia kell.
Faj
Körülbelül 100 faja ismert a kancsónövény nemzetségből, és mindig születnek új felfedezések. A fajok sokfélesége nem meglepő, hiszen a növény az alföldről a hegyvidékre terjed, és Ausztráliától Szumátráig megtalálható. Ez nagy választékot ad az érdeklődőknek, ugyanakkor jelentős igénykülönbségeket is jelent. Különösen a hegyvidéki hegyvidékről származó kancsónövényeket nehéz kezelni, és nappal trópusi klímát, éjszaka pedig hideg hőmérsékletet igényelnek. Aki kezdőként szeretné kipróbálni magát a Nepenthes-ben, ezért kezdetben a síkvidéki fajokra vagy hibridekre hagyatkozzon, mivel ezeket sokkal könnyebb gondozni. A következők különösen hasznosnak bizonyultak itt:
- Nepenthes alata
- Nepenthes ventricosa
- Nepenthes rafflesiana
- Nepenthes truncata
- Nepenthes Ventrata
- Nepenthes Mixta
- Nepenthes Coccinea
Helyszín
A kancsótelep helyének körülményei nagymértékben függnek az eredeti eredetétől. Ez vonatkozik a hőmérsékletre és a páratartalomra is. A hibridek, mint például a Nepenthes Mixta, általában egy kicsit igénytelenebbek és robusztusabbak. Általában azonban a húsevő növények viszonylag magas páratartalmat és sok hőt igényelnek. Ezért érdemes lehet terráriumban vagy beltéri üvegházban termeszteni őket.
Tipp:
Ha nem akarod 90 százalékra növelni a páratartalmat, és nem tud extrém hőmérséklet-ingadozást felkínálni, akkor érdemes tenyésztési hibrideket választani. Néhányukat úgy tervezték, hogy normális beltéri klímában boldoguljanak. Ráadásul a hibridek sokkal gyakrabban kaphatók a boltokban.
Subsztrátum
A helyhez hasonlóan itt is fontos a kancsó növény típusa. Alapnak megfelelő tápanyagszegény, vízáteresztő, közepes tárolóképességű talaj. Az aljzatnak ezért képesnek kell lennie felszívni és tárolni a vizet, de nem lehet nedves és tömör. A megfelelő szubsztrátum kiválasztásának legegyszerűbb módja, ha speciális talajt használunk húsevő növények számára.
Az adott Nepenthes faj igényeitől függően ez a következő kiegészítésekkel módosítható:
- Perlit
- Kókuszrost
- Kvarc kavics
- Aktív szén
- Sphagnum moha
- Expandált vermikulit
Ehhez azonban érzékenység és megfelelő tudás kell. A kezdőknek ezért tanácsot kell kérniük a szakkereskedőktől.
Nedvesség
Az említett kancsóhibridek normális páratartalommal bírják, mások akár 90 százalékos páratartalmat is igényelnek, ezért csak üvegházban, terráriumban vagy floráriumban termeszthetők. Ezért fontos, hogy nagyon odafigyeljünk a választásnál.
Öntés
Mint már említettük, a kancsónövények trópusi területekről – azaz esős éghajlatról – származnak. Ennek megfelelően rendszeresen öntözni kell, legalább a növekedési szakaszban. A következő tényezők fontosak:
- Használjon lágy, mészszegény vizet – például esővizet
- Ne öntözz hideg vízzel
- Kerülje el a szárazságot és a vizesedést
- Inkább öntse a poháralátétbe
- Továbbá permetezzen rendszeresen
Etetés és műtrágyázás
Mivel a kancsó növény húsevő növény, az etetés szükségesnek tűnik. Valójában kétféleképpen lehet a Nepentheseket tápanyagokkal ellátni. A legegyszerűbb megoldás, különösen a floráriumban lévő kancsók esetében, egy kész műtrágya használata. Az orchidea műtrágya itt hatékonynak bizonyult. Ha a kancsót etetni, vagy rovarirtásra szeretné használni, ezt csak a floráriumon kívül és olyan helyiségekben teheti meg, ahol alkalmanként rovarok tartózkodnak – vagy a szabadföldön.
A rovarok vonzódnak a dobozokban lévő attraktánsokhoz, és rácsúsznak a sima felületekre. Maguk a kancsók nagyon savas és enzimekben is gazdag folyadékot tartalmaznak. Ez képes megemészteni a repülő és mászó állatokat, és ellátja a felszabaduló tápanyagokkal a növényt. A Nepenthes azonban nem függ ettől vagy a rendszeres műtrágyázástól, mivel a szubsztrát önmagában több tápanyagot tartalmaz, mint amennyi a növények számára elérhető a származási területen. Ha azonban időnként szeretné megtapasztalni az etetést, teljesen spórolhat a műtrágyázáson, és néhány szempontot is figyelembe kell vennie:
- Az élelmiszerállatoknak élniük kell, a holtan talált rovarok károsíthatják a növényt
- A rovarokat a kancsóknak megfelelő méretben kell kiválasztani
- A permetezéssel elkábított vagy más módon vegyszeresen kezelt takarmány állatokat nem szabad adni
- Az etetést ne végezzük túl gyakran, azaz kb havonta egyszer a növekedési szakaszban
Tipp:
Csipesz használatával biztosítható, hogy az eledelállatok kifejezetten a kancsókba kerüljenek, és ne „vesszenek el” a lakásban vagy a virágtárban.
kereszteződés
Esetenként, például miután nagyobb rovarokkal táplálkozott, a Nepenthes kancsói elszáradhatnak és elpusztulhatnak. Nem feltétlenül szükséges eltávolítani őket, ha kiszáradnak.
Az elh alt növényi törmelék azonban növelheti a penész kialakulásának kockázatát a nedves talaj és a magas páratartalom miatt. Ezért biztonságosabb a hervadt és kiszáradt növényi részek eltávolítása. Ettől eltekintve a kancsónál nem szükséges vágni.
Vessel
A legtöbb kancsó növény a sekély ültetőben nő a legjobban, amely felakasztható vagy talapzatra helyezhető. Ez azt jelenti, hogy a kancsók kissé lelóghatnak. A nepenthesiek számára fontos az ültetőgép megfelelő formája is. A növények sűrű gyökérhálózatot alkotnak, de gyökereik sekélyek. Ez azt jelenti, hogy nincs szükség mély edényekre. Jobbak a valamivel nagyobb átmérőjű edények. Ezekben nemcsak a gyökerek tudnak optimálisan elterjedni, hanem a természethez hasonlóan egyes konzervdobozok pihenhetnek, mások pedig lelóghatnak.
Áttelepítés
Mivel a Nepenthesnek kevés tápanyagra van szüksége, ezért nem gyakran szükséges a talaj cseréje annak ellátásához. De még mindig vannak előnyei. Például a rendszeres áttelepítés megakadályozza, hogy a kórokozók vagy kártevők nagy számban elszaporodjanak az aljzatban. A talajcserét ezért két-három évente kell elvégezni. Célszerű eltávolítani vagy leöblíteni a lehető legtöbb hordozómaradványt. Ezt óvatosan és óvatosan kell megtenni, hogy ne sértse meg a gyökereket.
Tipp:
Ha a kancsó növény az előző talajkeverékben jól fejlődött, a lehető legjobban újra kell keverni. Az olyan összetevőket, mint a perlit vagy a vermaculit, általában ugyanolyan könnyen felismerik, mint a sphagnum mohát. Ha nem biztos benne, először keressen fel egy szakkereskedőt vagy óvodát, és ha szükséges, készíttesse elő ennek megfelelően az aljzatot.
Bloom
A kancsónövények hím- és nővirágai – fajtól függően – legalább 15-100 centiméterrel a növények felett vannak. Rovarok megtermékenyítik, de kézzel is beporozhatók. Ehhez finom ecsettel vagy vattakoronggal fel kell szedni a hím virágokról a pollent, és be kell juttatni a női virágokba. A hím virágok 4-24 porzós, míg a női virágok három-négy porzóból állnak. Sikeres megtermékenyítés után több száz magot tartalmazó kapszulák képződnek.
Tipp:
A kancsó növényfajok szaporíthatók egymás között. Ez azt jelenti, hogy az egyik faj pollenje felhasználható egy másik faj megtermékenyítésére.
Terjeszkedés
Mivel a kancsó növény maga termel magokat, ez már lehetőséget ad a szaporításra. A magokat közvetlenül kell felhasználni, és nem először szárítani és tárolni. A csírázás még ilyenkor is sokáig tart és nehézkes. Ezért a szaporodásnak ezt a változatát csak akkor szabad megkísérelni, ha a kifejlett nepenthesek tenyésztése már nem okoz problémát. A szaporítás másik módja a dugványok használata. Elsősorban erre alkalmasak a tavasszal a növekedési szakasz elején levágott fejdugványok, amelyeket azonnal az aljzatba helyeznek.
A vágást a törzsön, két levél közötti területen végezzük, hogy a lehető leghosszabb szár kerüljön a talajba. Az aljzatot enyhén nedvesen kell tartani, és a páratartalmat gondosan ellenőrizni kell, hogy a dugvány új gyökereket tudjon kialakítani. A levéldugványok használata is lehetséges, de ennek kisebb az esélye a sikerre.
Télelés
Megfelelő hőmérséklettel és rendszeres permetezéssel a kancsó növény nyáron a szabadban hagyható, de hűvösebb időben természetesen be kell vinni a beltérbe. Itt továbbra is melegnek és nedvesnek kell lennie, mint általában. Nem tűri a hűvös telelést. Ha nyáron nem teszi ki a Nepentheseket a szabadba, egész évben a megszokott módon termesztheti.
Tipikus gondozási hibák, betegségek és kártevők
A kancsónak nem kell tartania a kártevőktől, és a gyökérrothadáson kívül a betegségektől is megkíméli. Csak a gondozási hibák okozhatnak problémát. Legfőbb közülük:
- A páratartalom hiánya
- Kemény vagy hideg víz használata öntözéshez és permetezéshez
- Túl alacsony a hőmérséklet
- Túltrágyázás vagy túl gyakori etetés
- Túl sötét hely
Ha figyelembe vesszük a kancsó termesztési körülményeit, és rendszeresen ellenőrizzük a behatásokat a helyszínen, a károsodás kockázata nagyon alacsony. Ha a növekedés nagyon lassú, a levelek vagy a kancsók fonnyadni vagy kiszáradni kezdenek, sürgősen ellenőrizni és ki kell igazítani az ellátást. Arra sincs garancia, hogy Nepentheséket is megmentik, de ha időben megteszik az ellenintézkedéseket, akkor jó az esély.
