A nyeregtetőt évezredek óta a legkülönbözőbb kulturális régiókban és épülettipológiák széles skáláján találták meg. Ez a történelmileg kialakult és egyben sokoldalú felhasználás nem véletlen. Mert a nyeregtető lenyűgöző rugalmasságával és változtathatóságával. Itt minden megtalálható, amit erről a tető archetípusáról tudni kell, amely ma is nagyon népszerű.
A nyeregtető eredete
A nyeregtető eredete nem tisztázott, és már az őskorban elveszett. Valószínűleg számos kultúrában önállóan keletkezett, vagy inkább prekulturális fázisban. Hogy ez miért van így, az könnyen megmagyarázható, ha megnézzük a legegyszerűbb konstrukciós formákat. Ha két oszlopot, ágat vagy más tartóelemet egymásnak támaszt, akkor már van egy nyeregtető szegmense. Sűrű anyaggal borított, meglepően nagy teret kínál az erőfeszítéshez képest, és egyben biztosítja az esővíz biztonságos elvezetését. Természetesen az anyagok és a méretek jelentősen változtak a történelem során, de az alapvető működési elvek a mai napig változatlanok. Könnyen érthető tehát, hogy ez a hatékony és gazdaságos tetőforma ma is megtalálható a legtöbb épülő épületen.
Építés és statika
Szerkezeti szempontból a korszerű nyeregtetőkhöz két rendszer létezik, amelyek biztosítják a szerkezet stabilitását, valamint a belső térre, teherbírásra, valamint a hőszigetelés és tömítés szerkezetére vonatkozó összes követelményt.
A szarufatető
A szarufatető még nagyon közel áll a két egymásnak dőlő tartóelem alakjához, amit már az elkészítésekor leírtak. A szarufatetőben a szemben lévő szarufák megtámasztják egymást, és az alatta lévő tartóelemmel, azaz a mennyezettel vagy a fallal együtt önmerevítő és tartó háromszöget alkotnak. Szinte tetszőleges számban sorba rendezve ezek a teherhordó háromszögek nyeregtetőt alkotnak. A szerkezetileg szükséges elemek száma ezzel a nyeregtetővel kezelhető:
-
Küszöb:
a szarufák alsó támasztékát képezi, és egyben átmeneti pontot az alatta lévő falak vagy födémek és a tetőszerkezet között
-
Rafters
támasztó elemek, mindegyik párban, ellentétes elrendezésben
-
Merevedés
szükséges a gerinc hosszirányában, ma leginkább átlós szélpántként, vagy statikailag hatásos, lapos altetőként
MEGJEGYZÉS:
Statikai szempontból nem szükséges a gerinc a szarufatetőhöz. Annak érdekében, hogy a tetőfelületeknek ezen a felső csatlakozási pontján szerkezetileg tisztán lehessen kialakítani az épületburkot, általában gerincgerendát vagy függőleges gerincdeszkát alakítanak ki. Például ez támasztja alá a gerinccserepeket cseréptetőn, vagy a gerinclemezt fólia-, fémlemez- vagy zöldtetőn.
A szelementető
A szarufatetőhöz képest a szelementető konstrukciójában bonyolultabbnak tűnik, de folyamatos egyszerűsége és alkalmazkodóképessége miatt továbbra is jól felépített és egyszerű számos más tetőformához képest. A tartószerkezet központi eleme itt is a tető szarufák. Ezek azonban már nem támogatják egymást, hanem csak a tetőfelületről adják át a terheléseket a tartószerkezetre. A terhelések átvitele legalább két, de általában három teherhordó ponton keresztül történik szarufánként: küszöb- vagy lábszelemen, középszelemen és gerinc. A statikailag hatásos elemek áttekintése ezért hasonló, de valamivel hosszabb, mint a szarufatetőnél:
-
Küszöb
A szarufa réteg alapja és az alatta lévő épület csatlakozása
-
Center szelemen
Közepes támaszték és teherátadás szükséges nagy szarufák hosszához, akár faszerkezetre helyezve, akár szilárd építésű belső falak a tetőtérben
-
Első
a szarufák felső támasz- és teherátadási pontja, általában oromfalakra és a köztük elhelyezett tartókra vagy belső falakra helyezve
MEGJEGYZÉS:
Statikai szempontból a központi szelemen használata a szarufát a két ponton nyugvó egynyílású gerendából három ponton nyugvó többnyílású gerendává változtatja. A terhelés nemcsak több támaszponton oszlik meg, hanem az egyes mezők kihajlása is tovább csökken a szomszédos mező hozzájárulása miatt. A központi szelemennel tehát jelentősen csökkenthető a szarufa a statikailag szükséges keresztmetszetben, és összességében még kevesebb anyagra van szükség, mint központi szelemen nélkül!
A tömítés
A stabilitás mellett a tetőnek mindig az időjárás elleni védelmet is biztosítania kellett. Ez ma már az eső elleni tömítésen túl a szél és a vízgőz elleni tömítettséget is magában foglalja, amely a helyiség levegőjéből behatol a szerkezetbe, és nedvesség- és penészkárosodáshoz vezethet. Klasszikusan a nyeregtető két tömítési szintből áll:
1. Belső tömítés
- Feladat: Diffúziós tömítettség belülről kifelé, valamint légmentességi szint
- Legtöbbször a szarufaréteg belső oldalára alkalmazva
- A fő szigetelőcsomagon belül kell beszerelni
2. Külső tömítés
- Feladat: Esővíz elleni tömítés
- A szigetelőrétegeken kívül készült
- Kombinálható szigeteléssel (pl. puha farostlemez) vagy tetőfedéssel (pl. lemez vagy fóliatető), vagy külön rétegként (pl. cseréptető)
- Vízelvezető rétegként szükséges olyan burkolatoknál, amelyek nem teljesen tömörek (pl. tégla), amikor az esőt vagy a havat a szél a téglák alá nyomja
Hőszigetelés
A tető formájától függetlenül manapság a hőszigetelés témája óriási szerepet játszik. Ez egyrészt a törvényi előírásokból és a folyamatosan emelkedő energiaárakból adódik. Másrészt a szigetelésre ma már csak azért van szükség, mert a tetőterek általában olyan lakótereket is tartalmaznak, ahol korábban csak fűtetlen tároló és tároló helyiségek voltak.
A nyeregtető nagyon rugalmas és együttműködő a hőszigetelés terén: a szükséges szigetelés nagy része a teherhordó szarufák között helyezhető el. A szarufák helyén logikailag nem lehet szigetelés, de a leggyakrabban használt anyag, a fa szigetelő hatása önmagában elegendő a megfelelő szigetelési teljesítmény eléréséhez. Ez a szigetelőcsomag kiegészíthető szigetelőrétegekkel a szarufarétegen vagy akár annak alsó oldalán. A leggyakoribb szigetelőanyagok a következők:
A szarufák közötti szigeteléshez:
- Ásványgyapot (korábban üveggyapot, most kőzetgyapot)
- Cellulóz szigetelés
- Ökológiailag érzékeny szigetelőanyagok, például juhgyapjú, kender stb.
- puha farostlemez
MEGJEGYZÉS:
A szarufák közötti mérettartós, nem rugalmas szigetelés alkalmazása lehetséges lenne, de a fa szarufák zsugorodása és elmozdulása következtében létrejövő illesztések a szigetelési hatás jelentős csökkenéséhez vezetnének.
Felső és alsó szarufa szigeteléshez:
- Lágy szigetelőanyagok, például szarufák közötti szigetelés, majd tartófa tetőszerkezethez vagy belső burkolatokhoz
- Műanyaghabok, mint méretstabil szigetelőrétegek, amelyekre szerkezeti tartószerkezet nélkül tetőburkolatokat lehet felvinni
- Stabil és nyomásálló puha farost lapok
A szarufák közötti szigetelés előnye, hogy a tetőszerkezet viszonylag kicsi. Ha azonban a szarufák láthatóak maradnak, a teljes szigetelés ráhelyezhető a tartószerkezetre is. A szigetelőanyagtól függően szükség lehet egy tartószint kialakítására fa zsaluzat formájában, amelyen a szigetelőréteg nyugszik.
Tetőfedés
A nyeregtetős tető szinte az összes manapság forgalomban lévő tetőfedéssel létrehozható. De a hagyományos építőanyagok továbbra is használhatók, figyelembe véve a modern tömítettségi és hőszigetelési követelményeket:
- Történelmi nád-, szalma- és nádburkolatok
- Tégla és beton tetőcserepek
- Fémlemez (alumínium, réz, titán-cink stb.)
- Fóliatetők, kaviccsal vagy növényzettel lapos lejtőkön
A tetőfedés modern speciális formái esetenként akár teherbíró, szigetelő és tömítő szempontokat is kombinálhatnak. Például, ha szendvicselemet használnak burkolatként, akkor természetesen nincs szükség alatta teherhordó elemekre, például szarufákra, mivel a gerinc, a központi szelemen és a küszöb közötti elempanelek meg tudják tartani magukat. Itt szintén nincs szükség szigetelésre és tömítésre.
A tetőhajlásszög
A klasszikus nyeregtetős forma szimmetrikus, és mindkét tetőfelületen azonos lejtésű. A lehetséges dőlésszögek a használt tetőformától függenek, és a tetőfelület divatjától és használatától függően változhatnak.
Lejtők a burkolattól függően:
-
Tégla és beton:
téglától függően 15°-ig, egyedi modelleknél akár 10° is lehetséges
-
Dia:
elméletileg 0° lehetséges, de a lapostető irányelvek szerint legalább 2° (akkor már nem igazi nyeregtető)
-
Fémlemez:
legalább 5°
-
Történelmi építőanyagok:
nem áll rendelkezésre a DIN szabvány szerinti minimális műszaki specifikáció, de általában nagyon meredek lejtők találhatók, amelyek elvezetik az esővizet az anyagba való behatolástól - gyakran 45° és több, esetenként akár 60 vagy akár 70° is található
Minél meredekebb lesz a nyeregtető, annál nagyobb lesz a használható tetőtér. A tetőmagasság növekedésével azonban egyre nagyobb lesz a tetőcsúcs, ami maga aligha használható. A modern házak általános tetőhajlásszöge gyakran 25 és 35° között van, így a tető nem közvetlenül a mennyezeten fekszik, hanem egy legfeljebb egy méter magas falszakaszon - a térdfalon. Tervezési vagy várostervezési okokból továbbra is rendszeresen használnak magasabb vagy alacsonyabb hajlásszögű tetőket.
Speciális követelmények vagy helyi viszonyok mindig oda vezethetnek, hogy a nyeregtetőt nem szimmetrikusan alakítják ki. Például lejtőn a hegyoldali tetőfelület laposabbá tehető, hogy az alatta lévő falnak megfelelő magasságot biztosítson az ablakok és ajtók számára.
További szerkezetek és telepítések
Amilyen egyszerűnek tűnik maga a nyeregtető, sokféleképpen bővíthető vagy módosítható. Számos olyan elem, amely ma már a tetőtáj elengedhetetlen részét képezi, bővíti vagy javítja a tetőtérben lévő helyiségek használhatóságát.
Minden változás eredete
Mindegy, hogy melyik elemet helyezzük be a nyeregtetőbe, mindig jár a teherhordó szarufák beavatkozása. A legtöbb esetben egy vagy több szarufa szakaszait el kell távolítani. A teherbíró képesség megőrzése érdekében ekkor egy úgynevezett váltakozást helyeznek be. A szarufák között keresztirányban futó facserepek megtámasztják a vágott szarufát és átadják annak terheit a szomszédos szarufákra.
Tetőablak
- Tegyen lehetővé lakóterek kialakítását a tetőn világítással és szellőztetéssel
- Több teret kínáljon a szarufa és a szigetelőcsomag eltávolításával az ablakfelület alatt
- Ma már padlótól a mennyezetig elérhető és miniatűr erkélyen is kihelyezhető
- Gyakori formák: összecsukható, lengő vagy lengő ablakok
Tetőerkélyek
- Akár a tetőterületről, akár a tetőtérbe belépő loggiaként lehetséges
- Nagyon meghitt, nehezen belátható külterület, mivel a tető jó magánéletvédelmet nyújt
Dormers
- További belmagasság létrehozása a tetőtérben
- Készítsen függőleges, könnyen bútorozható falakat ferde mennyezet helyett
- Sokféle kialakítás lehetséges, pl. nyeregtetős tetőtető, függőtető, lapostetős tetőtető, stb.
- Nagyon jó expozíció a tetőablak helyett a normál homlokzati ablakoknak köszönhetően
Előnyök és hátrányok
Most a nyeregtetőnek számos előnye van, aminek a hátránya egy-két hátrány. Ezek a visszatérőek:
Előnyök
- Egyszerű felépítés
- Könnyen megépíthető az egyszerű felépítésnek és a hatékony anyaghasználatnak köszönhetően
- Sokoldalú dizájn
- Könnyen bővíthető és módosítható a számos kiegészítésnek köszönhetően
- Jó vízelvezetés a tetőfelületek lejtésének köszönhetően, így szerkezeti gyengeségek esetén kevésbé érzékeny
- A belső tér könnyen használhatóvá alakítható a tető dőlésszögének beállításával
Hátrányok
- Nehezen berendezhető ferde mennyezet
- További elemek esetén viszonylag nagy erőfeszítést igényel a kapcsolatok és az átmenetek
- A tetőcsúcs meredek lejtőkön alig használható
