Nem lehet félreérteni, honnan kapta a sátortető a nevét. De ez a tetőforma már régen bekerült a lakóépület-építés tervezési stíluseszközeinek körébe. Néhány alapvető előnye kiemeli a többi tetőforma közül. Elmagyarázzuk ezeket a különbségeket, és számos érdekes tényt közölünk a sátortetőről.
Forma és eredet
Természetesen már a név alapján is összetéveszthetetlen a kapcsolat a sátortető és az igazi sátor között. De a dizájn vizuálisan is emlékeztet a sátor legegyszerűbb formájára, amely egy központi rúdból áll, és egy ponyvával. Az első állandó lakások jurták, egyszerű kunyhók és egyéb formák formájában szintén erre az egyszerű és hatékony tetőformára támaszkodnak.
Az általában merőleges tájolású lakóházak alaprajzaihoz igazodva a sátortető általában négy, azonos hajlású tetőfelületből áll, amelyek egy központi gerincponton érintik egymást. Ez azt eredményezi, hogy egy ilyen tetővel fedett épület szinte elkerülhetetlen négyzet alakú. A környező alsó tetőperem megerősíti az épületszerkezeten ülő önálló tetőburkolat benyomását. A sátortetős lakóépületek népszerű beceneve például a „gombaház”.
A statikus szerkezet
A középső gerincpontos formából gyorsan kiderül, hogy a sátortetőnek vizuális közelsége ellenére teljesen más szerkezeti megközelítést kell követnie, mint a nyeregtetőnek:
1. Központi gerinctámasz
- A terhelés függőleges átvitele a gerinc pontról az alatta lévő szilárd alkatrészekre (mennyezet vagy fal)
- Az épület minden sarkától a csípőszarutól a gerincig, mint a szarufák felső támasztéka vagy csatlakozási pontja
- Körbefutó küszöb alsó támaszpontként
- A szarufák az egyes tetőterületek tetőszerkezetének teherhordó elemeiként
2. Szelemen építés
- Kiskörű küszöb a szarufák alsó támasztópontjaként
- Körül körbefutó szelemen felső támaszként, általában a szarufa hosszának egyharmada-negyede a gerinc pontjától számítva
- Felső szarufavégek szabadon konzolozva a gerinc pontig
- Alapozási elemeken támasztékokon vagy falakon keresztül megtámasztott szelemenek
3. Merev vázszerkezet
- Kiskörű küszöb a tetőszerkezet alsó támasztópontjaként
- Bordás szarufák az épület sarkaitól a gerinc pontig, egymást támasztva, középtámasz nélküli merev vázszerkezetként
- Tető szarufák csípő szarufákra helyezve, vagy ugyanabban a szinten kötve
Tipikus tetőszerkezetek sátortetőkre
Konstruktív értelemben a sátortető lehetséges tetőrendszerei a bevált módszertanon alapulnak:
- Belül: Páradiffúziómentes réteg, amely megakadályozza a nedvesség bejutását a lakótérbe a szigetelőrétegbe
- Szigetelőréteg
- Diffúziós nyitott altető a tetőszerkezetből kilépő nedvesség átszellőzésére, szükség esetén más szigetelőréteggel kombinálva
- Hátsó szellőzőszint a kiáramló vízgőz eltávolításához
- Külső: Tetőburkolat alépítménnyel
Végső soron mindkét gyakori lehetőség megtalálható a sátortetőben ennek a szerkezetnek a tartószerkezethez viszonyított megvalósításához:
1. tetőn belüli szigetelés
A szigetelési szint megfelel a szarufa szintjének. Ebből a célból a szigetelést puha szigetelőanyagként helyezik be a szarufák közé. A megfelelő határoló rétegek a szarufaréteg alatt és felett találhatók. A tetőszerkezet szemmel látható belső végét fából vagy festett, vakolt vagy tapétázott gipszkarton burkolat képezi.
2. Tetőszigetelés
A szigetelőréteg a szerkezeti szarufa rétegre épül fel, és kialakítható lágy szigetelésként a csapágyfák között, vagy összefüggő, nyomásálló szigetelőrétegként. A szigetelőréteg alapjául a szarufákra különböző faanyagokból készült síkburkolatot kell építeni. Ennél a változatnál a tartószerkezet látható marad a tetőtérben, és vizuálisan elhelyezhető.
MEGJEGYZÉS:
Sok más tetőformától eltérően a tetőszigetelés nagyon gyakori a sátortetőknél. Ennek hátterében a szarufa pozícióban lévő szerkezeti elemek és részletpontok nagy száma áll, amelyek építési szinten történő beépítés esetén nagyszámú meghibásodási ponthoz vezetnének a szigetelőrétegben.
A tetőhajlásszög
Végül egy sátortető 0 foktól minden szögben felállítható. A kivitelezés azonban csak 10-15 fok körül válik műszakilag értelmessé, mivel a megszerzett tetőteret egyébként túlnyomórészt szerkezeti elemek foglalják el. A 15 és 30 fok körüli dőlésszög ma már jellemző. A nagyobb, 45 fokos és nagyobb dőlésszögek viszont egy terjedelmes tetőteret hoznak létre, amit azonban a minden oldali dőlés miatt nagyon nehéz kihasználni. Ezekben az esetekben általában egy alternatív, használhatóbb tetőformát választanak.
Tetőburkolatok
A sátortető a tető hajlásszögétől függően szinte tetszőleges számú különböző tetőfedéssel ellátható. A lapos burkolatokat érdemes előnyben részesíteni a cserepekkel vagy zsindelyekkel szemben, különösen kis tetőknél, mert különben a minden oldalon megtalálható gerincrészletek miatt számtalan beállításra, egyedi cserepek levágására lenne szükség. A gyakran előforduló burkolatok típusai:
- Tégla és beton tetőcserepek – többnyire 15 foktól, egyes modellek 10 foktól
- Fóliatetők – bármilyen dőlésszögű tető
- Fóliatetőn kavics vagy zöldburkolat – 10 fok felett csak korlátozottan van értelme
- Pala, zsindely és egyéb helyi burkolati változatok - általában 15-20 fok között, az alépítménytől függően
MEGJEGYZÉS:
Mivel a lakóépületek sátortetőjének nincs jelentős múltja, nincsenek jellegzetes, történelmi burkolati formák, mint a szalma, nádtető vagy nád.
Tetőszerkezetek és beépítések
A sátortetők egyes tetőfelületei alapvetően tetőtéri vagy tetőerkély építésére, beépítésére alkalmasak. A sátortetőt azonban általában meglehetősen lapos lejtéssel használják. Azon a tényen felül, hogy a tetőterületek minden oldalról le vannak vágva, csak a nagyon nagy tetőknél marad elegendő tetőterület ezen szerkezetek ésszerű elhelyezéséhez. A gyakorlatban még tetőablak is ritkán található a sátortetőn.
Megkülönböztetés más tetőformáktól
Tulajdonképpen pusztán geometriai szempontból igazi sátortető kialakítása csak négyzet alakú épületeken lehetséges. A gyakorlatban általában olyan alaprajzokon is használják, amelyek nagyon közel vannak a térhez. Mivel azonban igazi tér sok okból csak nagyon ritkán valósítható meg, a sátortető számos speciális formája borítja az épületeket. Általában nagyon hasonlítanak egy rendkívül kifejezett kontyolt tetőhöz, amelyben vagy a gerincvonalat nullára minimalizálták a kontyolt és a fő felület eltérő dőlésével, vagy a sátortető csúcsgerincét egy rövid, de még mindig lineárisan kiterjesztették. formájú, minden oldalról azonos hajlású gerinc. A sátortető pontos elhatárolása más tetőformáktól végső soron nehéz, de az elnevezés a gyakorlati megvalósítás szempontjából másodlagos jelentőségű.
Sátortető költsége
A sátortető költségeinek megbízható összehasonlítása más tetőtípusokkal aligha lehetséges. Ennek a tetőformának az általános használata az oka. Míg a független társalgókat gyakran nyeregtetőn vagy kontyolt tetőn alakítják ki, a sátortető gyakran egy teljes értékű szabványos padlót takar, padlótól a mennyezetig érő függőleges falakkal. Ha azonban figyelembe vesszük a sátortetős épületek alaprajzi követelményeihez kapcsolódó egyéb sajátosságokat sem, ez a tetőforma nem tűnhet drágábbnak, legalábbis az épület más tetőformáihoz képest.
Előnyök és nehézségek
Természetesen a sátortető különböző aspektusai is pozitív hatással vannak, míg más körülmények meglehetősen bonyolultak:
Előnyök
- Jó tetőfedés egyébként nehéz, négyzet alakú alaprajzokhoz
- A tetőnek kicsi a vizuális súlya a minden oldalról való dőlés miatt – a tetőforma nagyon könnyűnek tűnik
- Alacsony tetőtér, ezért nincs szükség további hasznos helyre, jó megoldás felesleges holtter nélkül
Hátrányok
- Nagy építő erőfeszítés
- Számos részlet és metszéspont
- alig lehetséges tetőbeépítés vagy beépítés
