A szecesszió és a századforduló valószínűleg sokaknak jut eszébe, amikor manzárdtetőt látnak. A tetőforma kialakítása még régebbre nyúlik vissza. Átgondolt konstrukciója azonban a mai napig semmit sem veszített jelentőségétõl. Elmagyarázzuk az előnyeit és hátrányait, és hasznos információkat nyújtunk az építkezésről.
Forma és teremtés
A manzárdtetőt a 16. és 17. században hozták létre, ahol a reprezentatív városi házaknak és palotáknak a falfelület és a tető kiegyensúlyozott arányát adták. A Belle Etage-hez hasonlóan a 19. században csatlakozott a felső-középosztálybeli építészeti nyelv szinte kötelező kánonjához. Végső soron a manzárdtető egy nyeregtetős tető, amely átfedi a felső „normál” padlót egy tetőfelülettel, amely alul meredekebbé válik. Ha fordítva nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy a manzárdtető akkor jön létre, ha a tetőfelületeket kifelé hajlítják, hogy a tetőtérben egy újabb emelet, teljes értékű, egyenes falú helyiségek helyezkedjenek el.
Funkció
Ma a manzárdtetőnek a dizájnhatása mellett egy másik funkciója is van, amit nem szabad elhanyagolni. Számos fejlesztési terv az emeletek számával és az eresz magasságával szabályozza egy terület szerkezeti felhasználásának mértékét. A legfelső szint tetőben való elhelyezésével a klasszikus nyeregtetővel ellentétben sokkal használhatóbb padló nyerhető, mint valaha egy nyeregtetőnél. A manzárdtető klasszikus stíluseleme új értelmet nyer az épülettervezési előírások maximális kihasználása érdekében.
Az építkezés
Konstruktív értelemben a manzárdtető mindig szelementető. Mivel a tetőfelület felfelé hajlik, a szarufák nem tudnak az eresztől a gerincig futni, így nem támaszkodhatnak egymásnak. A manzárdszint általában fa keretként van beépítve a tetőszerkezetbe. Ezekre a falakra támaszkodik a központi szelemen, amely egyben a laposabb felső tető küszöbeként is szolgál. A vázat felhasználástól függően teljes értékű falakká alakíthatjuk, így csak az ablakon kinézve veszünk tudomást arról, hogy a tetőtérben vagyunk. A padlótól a mennyezetig érő térdmagasság beállításával belülről még a meredek tetőlejtés sem észrevehető. A meredek tetőhajlás ugyanakkor lehetővé teszi a normál homlokzati ablakok beépítését és ezáltal a helyiségek korlátlanul jó megvilágítását és szellőzését.
A statikus kihívás
Különös figyelmet fordítanak a statikára a manzárdtető építésénél. Az alatta lévő, klasszikus nyeregtető a tetőfelületre ható terheléseket összefüggő szarufák segítségével az épület külső falaira, majd onnan az alapelemeken keresztül a talajba adja. A külső falakkal vagy a merevítő gerendák további rétegével együtt ez egy stabil, háromszög alakú statikus rendszert eredményez. Manzárdtetőnél azonban a folyamatos szarufát a tetőfelület kifelé hajlása megszakítja és egy egyenesből kiemeli. Különösen a tető felső részének terhelése fejt ki egyértelmű lefelé irányuló nyomást a terhelések átadásakor, valamint további kifelé irányuló nyomást a hajlítási területen. Fontos, hogy ezt a kifelé irányuló nyomást konstruktívan elnyeljük, és megakadályozzuk, hogy a tető engedjen. Erre a célra általában egy gerendaréteget helyeznek el a manzárdpadló fölé, vagy több fém kötőhevedert is biztosítanak. Ezek az elemek gyakran egyáltalán nem jelennek meg vizuálisan, mert eltűnnek a tetőtér falában vagy mennyezetében.
A tetőhajlásszög
Most már volt szó két különböző tetőhajlásszögről és egy felső tetőről és egy alsó tetőről. De melyik hajlamokat használjuk ésszerűen? A nyilvánvaló feltételezés az, hogy a jellegzetes tető sziluett eléréséhez a tető alsó felének meredekebbnek kell lennie, mint a felső tetőnek. A legalább 45 fokos lejtők gyakoriak a meredek tetőterületeken, de ésszerű az 50 fokos és ennél nagyobb lejtők. Nem ritka, hogy akár 70 fokos dőlésszöget is találnak a mögöttük lévő belső tér lehető legjobb kihasználása érdekében. A felső tető viszont szinte bármilyen lejtésű lehet. Annak érdekében, hogy ne keletkezzen felesleges és használhatatlan hely, általában legfeljebb 30 fokos dőlésszöget alkalmaznak, gyakran még ennél is kevesebbet. Ezzel szemben egy manzárdtető a gerincterületen ritkán esik 15 fok alá, mivel a hagyományosan használt cserépfedés laposabb lejtőkön csak korlátozottan tölti be funkcióját.
MEGJEGYZÉS:
Az egyes gyártók mostantól akár 10 fokra is megengedik a tető dőlésszögének csökkentését. A megjelenést azonban soha nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni. Minél nagyobb a különbség a két dőlésszög között, annál nehezebb harmonikus kialakítást elérni.
Előnyök és hátrányok
Természetesen a manzárdtetőnek nem csak előnyei, hanem hátrányai is vannak. Az alábbiakban röviden kiemeljük ennek a tetőformának a pozitív és negatív aspektusait:
Előnyök
- Nagyon megnövekedett a hasznos terület a tetőtérben az alsó tetőterület meredek lejtése miatt
- A használhatatlan tetőterület csökkentése a tetőcsúcsban a felső tető laposabb lejtése miatt
- A tetőtérben lévő helyiségek használhatóságának minőségi növelése a függőlegesebb falakkal, nagy ferde mennyezetek nélkül és a normál homlokzati ablakok használhatóságával
- A tető „optikai súlyának” növelése, ezáltal kiegyensúlyozottabb kialakítást tesz lehetővé a fő szerkezettől a tetőig
- Építési tervezési előnyök az eresz magasságának és esetleg az olvasható emeletek számának korlátozásánál
Hátrányok
- Nagy tervezési erőfeszítés a tartószerkezethez
- Számos részletes oktatás szükséges az ablakok bekötéséhez, a tetőhajlásszög megváltoztatásához stb.
- Klasszikus tetőfedés meredek tetőterületeken, ha túl nagy a lejtés, csak további biztonság mellett lehetséges
- A tetőterek kihasználhatósága jobb, mint egy „normál” nyeregtetőnél, de még mindig nem teljes értékű padlózat
- A modern építési tervezési jogban a rendezési tervek meghatározása aligha valósítható meg törvényi felmentések nélkül
A manzárdtető ma
A manzárdtető virágkorának talán vége, de ma is újra és újra megtalálható az új építésű épületekben. Azonban nem minden, aminek látszik, igazi manzárdtető. A manzárdtető optikai és esetenként építési jogi előnyeinek kihasználása érdekében anélkül, hogy az építési ráfordításokba kellene fektetni, a szilárd szerkezetű „normál” padlókat ma gyakran egyszerűen rendkívül meredek tetőfelülettel burkolják. A laposabb, felső tetőrész ekkor valódi tetőszerkezetként kerül fel, vagy teljesen kikerül a lapostető helyett. Hogy a manzárdtető koncepciója mennyire érvényesül itt, az végső soron a nézőn múlik. Tény azonban, hogy szerkezettechnikai szempontból ezekben az esetekben a korábbi idők valódi manzárdtetőjéből csak kevés maradt meg.