A történelmi istállók, istállók és raktárak különösen rendszeresen lenyűgöznek lenyűgöző kontyolttetőikkel. Ennek a tetőformának a megválasztásának nagyon gyakorlati céljai voltak. Ez történelmi hangulatot ad a kontyolt tetőnek, de ma is gyakran használják. Az általa nyújtott előnyök és felépítése itt világosan elmagyarázható.
Mi az a kontyolt tető?
A kontyolt tető tipikus tervezési jellemzői:
- Vonalszimmetrikus, ferde főtetőfelületek közös gerinccel
- A klasszikus nyeregfalak helyett ferde tetőfelületek is vannak
- Mind a négy tetőterület folyamatos ereszmagassága
- Általában azonos dőlésszögű fő tetőterületek és csípőfelületek
A kontyolt tető felveszi a nyeregtető jellegzetes elemeit, és csak az oromzat területén tér el tőle a további kontyolt felületek miatt. Végső soron a kontyolt tető a nyeregtető egyik alfaja vagy módosítása. A manapság sokféle formában fellelhető nyeregtetővel szemben a kontyolt tető általában továbbra is kizárólag szimmetrikusan, azaz az épület közepén található gerinccel és a szemben lévő tetőfelületek azonos dőlésszögével épül fel, az összefüggő eresz miatt. valamint a fő és a csípőfelület metszéspontja.
A kontyolt tető története
Amikor sokan meghallják a kontyolt tető kifejezést, először az elmúlt évszázadok jellegzetes tizedes pajtáit képzelik el. Valójában ezek a hatalmas raktár- és közüzemi épületek szembetűnő példái ennek a tetőformának. A kontyolt tető újabb reneszánszát az 1930-as években élte át, amikor a sorházakat és villákat a klasszikus modernizmus ellentételeként gyakran látták el ezzel a sokszor historizálónak vélt tetőformával. De a lakó- és kereskedelmi épületeket még ma is gyakran kontyolt tetővel látják el, elsősorban azért, hogy kihasználják a kontyolt tető tervezési előnyeit.
Statikus kihívások és tervezési jellemzők
A korábbi idők klasszikus kontyolt tetőjét támasztékok, vagy támaszok kompozitok támasztják alá, amelyek az építkezés, a szél és a hó terheit átadják az alatta lévő falaknak. Ezt a támaszcsoportot általában álló vagy fekvő szék formájában hozzák létre. Ez azt jelenti, hogy végül egy stabil keret ül az épület szilárd részén, és megtámasztja a tényleges tetőt. Ez a tartócsoport különféle, az ereszszel párhuzamosan futó támaszokat támaszt meg, amelyeken a tetőburkolatot tartó szarufák támaszkodnak. A kontyolt tető gyakran nagyvonalú méretei miatt a jól ismert küszöb, középső szelemen és gerincelemek mellett a középső szelemen több párhuzamos szelemenre osztható.
FIGYELEM:
Mivel itt a konstrukció nem tisztán lineáris, mint a nyeregtetőnél, hanem a sarkon át kell vezetni a főterületről a kontyolt területre való átmenet területén, a küszöböt és a szelemeneket természetesen végig ennek megfelelően kell megtervezni.
A korszerűbb kontyolt tetők egyedi helyiségekkel a tetőtérben viszont gyakran a tartószerkezetet masszív falakra cserélik, amelyek egyben teherbíró funkciót és térbeli zárást is biztosítanak.
Tipikus tetőszerkezetek kontyolttetőkre
Míg korábban a lakossági felhasználás nélküli kontyolt tetők általában csak a szarufákat és a végső tetőfedést biztosították, addig ma a tipikus tetőszerkezet sokkal kiterjedtebb. Belülről így néz ki:
- Fedő, pl. fa vagy gipszkarton festékkel, vakolattal vagy tapétával, lécekből készült alépítménnyel (beépítési szint is kábelekhez stb.)
- Légmentes szint, egyben szivárgásvédelem a következő szigetelőréteg ellen
- Rafter réteg, egyben szigetelő réteg szarufák között, például ásványgyapottal, cellulózzal vagy alternatív, puha szigetelőanyaggal
- Alátető membrán vízvezető rétegként, részben kiegészítő szigetelőréteggel kombinálva
- Tetőburkolat az alépítményen
Ha viszont a szarufák láthatóak maradnak, a szigetelőréteg felfelé mozdul el, és vagy nyomásálló felületként, vagy lágyan a szarufaszint felett további csapágyfák közé épül fel.
Gyakori tetőburkolatok
Bár a kontyolt tető elméletileg minden elterjedt tetőfedést képes befogadni, a jellemzően előforduló burkolatok spektruma némileg eltolódott:
Tetőcserép
- gyakran megtalálható történelmi és új kontyolt tetőkön
- függőleges ellenlécekből és vízszintes lécekből álló alépítményt igényel
- A cserepek alá fújt eső és hó elvezetéséhez vízhordó alépítmény szükséges
Beton tetőcserép
- műszaki kivitelezés, például agyag tetőcserepek
- Tetőfedő létének köszönhetően csak néhány évtizede hiányzik a történelmi kontyolttetőkről
Fémlemez
- történelmileg is megtalálható, de leginkább modern kontyolttetőkre használják
- Hátsó szellőzési szinten lapos alépítmény szükséges, általában fazsaluzat az ellenléceken
- tipikus anyagok réz vagy ólom (történelmi), valamint alumínium vagy titán-cink (modern)
regionális lefedettség
A tetőfedés regionális formáit egyre gyakrabban használják, különösen a történelmi kontyolt tetőkön, de az újonnan épített épületeken is. Ezek a pala mellett fazsindelyek, vagy akár nád vagy szalma is lehetnek. A szükséges alépítmények ugyanúgy változhatnak, mint az anyagok.
A tetőhajlásszög
Bár egy kontyolt tető elméletileg lehetséges 0 foktól korlátlan dőlésszöggel, alig van egy megépített tetőnek 15-20 foknál kisebb dőlése. A történelmi tetők viszont sokkal meredekebbek, 35-40 fok körüli szögben kezdődnek. Ezekben a lejtéstartományokban az összes említett tetőfedés korlátozás nélkül használható, így a burkolat és a lejtő között alig van kapcsolat. Csak a nádból vagy szalmából készült történelmi burkolatok szivárogtatóbbak, ezért nagyobb dőlésszöget alkalmaznak a gyorsabb vízelvezetés érdekében.
Nincs kapcsolat a főfelületek dőlése és a csípős felületek dőlése között. Optikai okokból a dőlésszögek általában hasonlóak. A meredekebb csípőfelületek meghosszabbított gerinchez vezetnek, és így több hasznos helyet biztosítanak a tetőn.
Struktúrák és beépítések kontyolttetőkre
Mivel a kontyolt tető a nyeregtető egy részformája, a tetőszerkezetek vagy beépítések, például tetők, keresztoromzatok vagy tetőerkélyek is ugyanilyen sokféleképpen biztosíthatók. A kontyolt tető egyetlen hátránya ezen kiegészítések tekintetében a tetőfelület csípő általi korlátozása. Mindegyik csípőfelület a fő tetőfelület lejtős vágásához vezet. Ennek eredményeként a kontyolt tetők tetőszerkezetei általában a tető közepére koncentrálódnak, hogy ne ütközzenek a tetőfelületek közötti átmenetekkel sem szerkezetileg, sem vizuálisan.
Előnyök és hátrányok
A következő előnyök és hátrányok azonosíthatók a tipikus kontyolt tetővel:
Előnyök
- többnyire nagy, könnyen használható padlástér
- Oromfalak felületének csökkentése
- Jó esővíz- és hóelvezetés a sokoldalú lejtőnek köszönhetően
- A tető nagy vizuális súlya, amely lehetővé teszi az épületek kiegyensúlyozott tervezését
- A kontyolt felületek könnyen kombinálhatók speciális tetőformákkal, például szögtetővel, kereszttetővel stb.
Hátrányok
- Konstruktívan nagyon összetett
- Sok megoldandó részletpont, például tetőátmenetek, sarokképződmények stb.
- A csökkentett gerinchossz miatt kevésbé jól olvasható, mint például a nyeregtetőnél
- Csak viszonylag nagy tetőhajlásszöggel használható
- Támasztás nélküli tetőtér (például szarufatető) a csípőfelületek miatt nem valósítható meg
