A kullancsok főként májustól októberig jelennek meg. Az enyhe hőmérséklet biztosítja, hogy a vérszívók egész évben megjelenjenek. A kertben vannak tipikus területek, ahol kullancsok élnek és tojásokat raknak.
A tojáskarmantyú azonosítása
A kullancsok a fénytől védett, nedves és enyhe mikroklímával rendelkező területeket részesítik előnyben a tojásrakáshoz. A nőstények tojásaikat közvetlenül a földre, vagy bokrokra, évelőkre és fűre rakják. A széles körben elterjedt közönséges fabucka 2000-4000 tojást termel tengelykapcsolónként, amelyek összetapadnak egy kompakt csomagolásban. Ezeket a tengelykapcsolókat kullancsfészkeknek nevezik, és narancsvöröstől barnás színűek. Néhány nap múlva kikelnek a fél milliméternél kisebb hatlábú lárvák. Szabadon mozgékonyak és lesben állnak a rágcsálókra, amelyek megfelelő köztes gazdát képviselnek.
Megjegyzés:
A kullancsok sikeres fejlődéséhez 5-8 fokos minimum hőmérséklet és legalább 80 százalékos páratartalom szükséges.
Kullancsfészkek felkutatása
A lurkók közé tartoznak az olyan kullancsok, mint a közönséges fakullancs, amely az embereket is megfertőzi. Lábukkal fűszálakba vagy ágakba kapaszkodnak, hogy megvárják gazdaállataikat. Maguk a kullancsok vízszintes irányban legfeljebb egy métert mozognak. Vérszívóként gazdaállataikon keresztül terjednek, ezért főként ugyanazon az élőhelyen találhatók. Saját kertjében az egerek jelentik a kullancslárvák és nimfák legfontosabb elterjedési egységeit. Vannak olyan hotspotok, ahol kullancsfészkekre kell számítani:
- nyirkos erdőszélek és árnyékos kerítésoszlopok
- halmozott fadarabok és kövek között vagy kőfalak alján
- sűrű területek madáretetők közelében
- sövényben, bokrokban és sűrű virág- vagy évelőágyásokban
- a magas fűben vagy a komposzton
- Levélhalmok és sűrűn beültetett virágcserepek
Megjegyzés:
A kullancsok óránként négy-öt méteres sebességgel mozoghatnak a lakásban anélkül, hogy szünetet kellene tartaniuk.
