Nagy termetű, Vinca major - gondozás és vágás

Tartalomjegyzék:

Nagy termetű, Vinca major - gondozás és vágás
Nagy termetű, Vinca major - gondozás és vágás
Anonim

A nagy örökzöld (bot.: Vinca Major) vadon ritkán előforduló alcserje. Az örökzöld cserje fő elterjedési területei a Földközi-tenger nyugati és középső része, valamint Kis-Ázsia egyes részei. A nagy örökzöld származási országaiban általában uralkodó viszonylag meleg éghajlat ellenére a hihetetlenül dekoratív alcserje szívós. Valójában az egyébként a kutyaméreg (Apocynaceae) családjába tartozó nagy termetű kakasok legtöbb fajtája akár -15 °C-os jeges hőmérsékletet is képes károsodás nélkül túlélni. Ennek ellenére tanácsos különleges óvintézkedéseket tenni a zord helyeken, hogy a nagy örökzöld biztonságosan átvészelje a telet.

Helyszín

A nagyméretű örökzöld a humuszban gazdag és folyamatosan nedves talajt kedveli. „Sovány” talaj esetén ezért érdemes ültetés előtt virágfölddel és/vagy érett komposzttal kiegészíteni. Ezenkívül a helynek naposnak vagy részben árnyékosnak kell lennie. A tisztán zöld fajták akár közvetlenül árnyékba is ültethetők. Érdemes megemlíteni, hogy a Vinca Major meglepően jól tűri a gyökérnyomást, így akár fák, cserjék, bokrok alá is gond nélkül ültethető. A színes lombozatú fajtáknál viszont a túlzottan árnyékos helyeken gyorsan kialakulhat a levélmintázat torzulása. Itt azonban fontos elkerülni a túl sok fényt, különösen azért, mert Vinca Major általában nagyon érzékeny a téli napsütésre.

Növények

Mivel a nagy örökzöld gyorsan terjed, az egyes növényeket egymástól legalább 35-40 cm távolságra kell ültetni. Ennek eredményeként négyzetméterenként csak öt-maximum hét növény ültethető, bármilyen kényesnek tűnjenek is a fiatal palánták. Emellett a közvetlen közelben ne legyen más növény, amely áldozatul eshet a Vinca Major terjedési késztetésének. Érdemes az ágyást is alaposan megtisztítani a gyomoktól, különösen azért, mert a nagy örökzöld sűrű növekedése miatt a későbbi gyomirtás nehézkes. A környező talajt is érdemes egy kicsit felgereblyézni, hogy az oldalhajtások könnyebben gyökerezzenek, és maga a növény is jobban el legyen látva eső- vagy öntözővízzel.

Az ültetőgödör ásásakor ügyeljen arra, hogy az körülbelül kétszer olyan széles legyen, mint a gyökerek. A talaj jellegétől függően tanácsos lehet némi érett komposztot 1/3 arányban közönséges kerti talajjal keverve a lyukba adagolni, amíg az körülbelül 3/4-ig meg nem telik. A még laza talajt ezután jól meg kell öntözni, amíg sáros lesz. Csak most jön be a nagy örökzöld az ültetőgödörbe. Ezután a lyukat teljesen meg kell tölteni talajjal, amelyet azután kissé le kell tömöríteni. Az ültetés ideális ideje a tavasz, bár a nagy örökzöld szükség esetén nyár végén vagy kora ősszel is ültethető. A nyár közepén történő ültetés azonban szigorúan nem ajánlott.

Összefoglaló

  • Gom eltávolítása az ágyról
  • ágygereblyézés
  • Ütőgödrök ásása
  • Az ültetőlyukakat 3/4-ig töltse meg laza talajjal (szükség esetén adjon hozzá komposztot)
  • Öntözzük meg a talajt
  • Szerelje be a gyöngyvirágot
  • Töltsd meg a lyukat talajjal
  • Erősen nyomja meg a talajt a befejezéshez

Gondoskodás

Ha megfelelő talajminőségű helyet választanak, a nagy örökzöld sokkal könnyebben gondozható, mint azt általában feltételezik. Valójában az ápolás az éves tavaszi metszésre és szükség szerinti öntözésre korlátozódik. A metszéssel kapcsolatban meg kell említeni, hogy elsősorban formázásra használják. Megakadályozza a Vinca Major túlzott terjedését is. Emellett a növény célzott ritkítása hatékony gyógymód lehet a különféle növényi betegségek kialakulása, gombás fertőzés ellen. Ezzel összefüggésben azonban meg kell jegyezni, hogy a növények darabolásához csak tiszta szerszámokat szabad használni, különben nemkívánatos betegségek terjedhetnek át más növényekről. Ezen kívül a használt ollónak a lehető legélesebbnek kell lennie, hogy a vágandó hajtások ne sérüljenek meg túlságosan.

A visszavágásra egyébként nem sokkal a bimbózási szakasz előtt a legalkalmasabb az idő, ami az időjárástól függően akár már február elején is elkezdődhet. Aligha van okunk aggódni amiatt, hogy túl sok örökzöldet vágjunk le, amely ellenáll a vágásnak és gyorsan visszanő. Az egyetlen fontos dolog az, hogy a fennmaradó hajtásoknak elegendő levele legyen. Maradjon néhány csomópont is, amelyekből új gyökerek nőhetnek ki.

Terjedés

A nagy örökzöld szaporítása nagyon egyszerűnek bizonyul. Csak rövid, legalább egy pár levéllel rendelkező hajtásdarabokra van szükség, amelyeket általában csak a vágási felületükről kell beleszúrni a nedves talajba, hogy új gyökereket tudjanak növeszteni. Alternatív megoldásként természetesen olyan oldalhajtások is használhatók, amelyek csomópontjai már érzékeny gyökereket képeztek. Mindkét esetben tanácsos egészséges, jó növekedésű növényekről dugványokat szedni.

Tipp:

Ha el szeretné szaporítani a nagy termetűt, hagyjon állni néhány oldalhajtást a tavaszi metszés során, amíg a csomók gyökeret nem hoznak.

Télelés

A viszonylag enyhe télű területeken, ahol a minimumhőmérséklet általában jóval -15 °C felett van, rendszerint a hideg évszakban a szabadban hagyhatja a nagy szillát a hideg évszakban. Helytől függően tanácsos lehet további védelmet biztosítani a téli napsütés ellen. Ha azonban különösen kemény télre kell számítani, legalább néhány növényt biztonságos helyre kell vinni, hogy megóvjuk őket a túlzott hidegtől. Javasoljuk, hogy a növényeket egy kellően nagy virágcserépbe helyezzük friss virágfölddel.

Gondoskodni kell azonban arról, hogy a téli negyedek ne legyenek se túl világosak, se túl melegek, különben a nagy örökzöld túl korai kihajtással fenyeget, vagy legrosszabb esetben akár meg is sérülhet. Ezen kívül télen nem szabad túl gyakran öntözni a zöldfűt. Megjegyzés: Ha az átültetés előtt le kell vágnia nagy örökzöldjét, akkor a kiemelkedő tavaszi metszés miatt csak annyit vághat le, amennyi feltétlenül szükséges.

Gyakran Ismételt Kérdések

Mi okozhatja a levélfoltosodást a nagy sziklán?

Bár számos lehetséges ok lehet, a legtöbb esetben ez annak köszönhető, hogy a levelek túl sok napfényt kapnak.

Használhatom a Vinca Major érett magjait vetéshez?

Természetesen el lehet vetni a magokat. A nagy termet azonban sokkal könnyebben és mindenekelőtt sokkal gyorsabban lehet szaporítani dugványokkal.

Amit a nagy szikláról tudni érdemes röviden

  • Faj/Család: Alcserje, az Apocynaceae családjába tartozik
  • Gondoskodási erőfeszítés: alacsony, könnyen kezelhető, robusztus, igénytelen legalább az eredeti formája (lásd a virágokat lent)
  • Virágzási időszak: áprilistól májusig csillag alakú kék, lila vagy fehér virágokkal (lásd a virágokat lent) rövid hajtásokon
  • Lombozat: Örökzöld, hosszúkás, tojásdad, kicsi és bőrszerű levelek fényes sötétzöld színben
  • Növekedés: Talajtakaró, gyorsan növő fás szárú cserje, a földön fekvő hosszú gyökeres indákon keresztül, erősen a futókon keresztül terjed
  • Magasság: 20-30 cm
  • Helyszín: napostól árnyékosig, hűvös, erős reggeli napsütéses hely ideális (lásd még a helyet alább), humuszos és laza talaj, amely inkább száraz, mint túl nedves
  • Ültetési idő: bármikor, amíg a talaj nem fagyott
  • metszés: elviseli az erős tavaszi metszést, hogy elkerülje a túlzott terjedést, de nem szükséges
  • Partnerek: Astilbe, karácsonyi rózsa, páfrány, gyűszűvirág, árnyékfüvek, erdei kecskeszakáll
  • Szaporítás: Tavasztól nyárig osztás, a növények a fekvő levélcsomóknál gyökereznek, így itt bármikor le lehet vágni gyökeres vagy gyökértelen dugványokat (amíg nem fagy a talaj)
  • Gondoskodás: a hosszú száraz időszakokban öntözni, a lehullott levelek heverése esetén nem szükséges műtrágyázás (a talaj élőlényei humusszá dolgozzák fel)
  • Telelés: az eredeti forma elég strapabíró, a fajták általában téli védelemre szorulnak, ha bizonytalanok vagyunk, elég egyszerűen letakarni néhány bottal
  • Betegségek/problémák: alig van probléma, ha megfelelő a helyszín

Különleges funkciók

  • a Földközi-tengertől a Kaukázusig őshonos
  • Még a legmélyebb árnyékban is megbirkózik a fák alatt
  • a növény minden része mérgező
  • függőkosarakban is termeszthető

Művészet

Kis rózsa (Vinca minor): magassága 10-15 cm; egyébként megegyezik a nagy szikével, csak kevésbé fogékony

fajták

  • 'Bowles': sötétlilában virágzik
  • 'Gertrude Jeckyll': Fehér és nagyon virágos fajta, ha megtelepedett és jó téli védelmet kapunk
  • 'Reticulata': sárgászöld középpontjával, mint rendkívüli levélmintával gyönyörködtet
  • 'Rubra': kiemelkedik lila virágaival
  • 'Variegata': sárgásfehér lombjával gyorsan megragadja a tekintetet

Ajánlott: