A rebarbara vagy Rheum barbarum, ahogy a botanikai terminológiában nevezik, szárzöldség és állandó növény. Ha jól gondozzák, könnyen eltölthet egy egész évtizedet ugyanazon a helyen, és még a hozamot is növeli. Feltéve, hogy a kultúrával kapcsolatban figyelembe vesznek néhány kulcsfontosságú pontot. Ez magában foglalja a betakarítás utáni levágásokat is.
Szüret
A rebarbara nagyon korán betakarítható, de nem sokáig. A betakarítási időszak hagyományosan június 24-én ér véget. A betakarítás befejezésének másik jele a virágok kialakulása. Ennek nem a hagyományokhoz való lehorgonyzása az oka, hanem az, hogy utólag jelentősen megnő az oxálsavtartalom. Bár ez más zöldségekben és gyümölcsökben is előfordul, nagy mennyiségben fogyasztva káros az egészségre.
A rebarbara betakarításánál az időkorlát mellett még egy szempontot érdemes figyelembe venni: a betakarítási mennyiséget. A szárak egy-maximum kétharmadát kell betakarítani. Ellenkező esetben a növény túlságosan legyengül. A levelek, valamint a felső és alsó szárvégek levághatók és közvetlenül az ágyáson hagyhatók, vagy bedolgozhatók a talajba. Természetes zöld műtrágyaként szolgálnak a rebarbara számára, és csökkentik a további tápanyagok hozzáadásával járó erőfeszítést.
Tipp:
Betakarításkor a szárakat ne levágjuk, hanem csavarjuk.
Műtrágyázás
Ahhoz, hogy a rebarbara magas hozamot tudjon hozni és könnyen megbirkózzanak a vágással, megfelelő tápanyagokra van szüksége. Nehéz etetőként amúgy is jól megtermékenyíteni kell. Ha azonban rendszeresen kell betakarítani, akkor ismét növelni kell a műtrágya mennyiségét.
A tapasztalat azt mutatja, hogy körülbelül három-öt liter érett komposztot négyzetméterenként körülbelül 100 gramm szarvforgáccsal kell összekeverni, és felületesen beledolgozni a talajba a rebarbara körül az aljzatban. Ezt a tápanyagot az év első hajtásakor, azaz március környékén adják hozzá. Ehhez a növényeket alaposan meg kell öntözni, hogy a műtrágya egyenletesen oszlik el.
További trágyázásra a betakarítás befejezése után, júniusban kerül sor. A javasolt jogorvoslatok a következők:
- Trágya
- Növényi műtrágya
- Kompost
- a rebarbara levelei és szármaradványai
Virágszárak
Amikor a rebarbara virágszárat formál, nagyon sok erőt vesz igénybe. A növény nem az átteleléshez szükséges tartalékokba és így az új terméstermelésbe fordítja energiáját, hanem a szaporodásba. Ezt meg lehet és meg kell állítani, ha nem akarunk magokat szerezni. Ebből a célból a virágszárakat kicsavarjuk vagy kivágjuk. Az üzem készleteinek védelme érdekében az intézkedést a lehető leghamarabb végre kell hajtani.
Blend
Mint már említettük, nem szabad az összes rebarbarát betakarítani, hogy a növények tartalékai ne csökkenjenek túlságosan. Éppen ezért a betakarítás után közvetlenül nem javasolt a vágás. Sajnos még mindig bevett gyakorlat, hogy minden szárat a talaj közelében levágnak, amint már nem lehet betakarítani.
Azonban kíméletesebb a növénynek, és a következő betakarításnál előnyösebb, ha nem rövidítjük le a még zöld, életerős hajtásokat. Csak az elszáradt és elh alt szárakat távolítják el. Ez az intézkedés kora tavasszal vagy ősszel elvégezhető. Kicsit biztonságosabb ősszel vágni a rebarbarát. Ez azt jelenti, hogy az új hajtások nem sérültek. Januárban vagy februárban továbbra is lehetséges az elh alt levelek és szárak eltávolítása a rebarbaráról.
Tipp:
A rudakat lehetőleg le kell csavarni a vágás helyett. Ily módon nem marad a növényen olyan maradvány, amely később elrothadhat vagy megpenészedhet.
Megvalósítás
A rebarbara körülbelül tíz évig maradhat ugyanazon a helyen. Ez meglehetősen szokatlan egy nehéz etetőnél, de megfelelő trágyázással biztosan lehetséges. Ezután el kell helyezni, vagy új növényt kell nevelni az új helyen. Ismét a levelek és a szárak közvetlenül az ágyon maradhatnak, vagy beépülhetnek a talajba a tápanyagok gyorsabb elosztása érdekében. Az áthelyezés történhet tavaszi vagy őszi bimbózás előtt.
Ha az ágyban kevés a hely, akkor a megemelt ágy lehet a megoldás. Itt elég a talajt vagy legalább a felső rétegeket teljesen megváltoztatni, hogy újra el tudjuk ültetni a rebarbarát ugyanoda vagy egy másik nehéz etetőn.
Betegségek
A rebarbara robusztus növény, amelyet ritkán érintenek betegségek. Előfordulhat azonban a levélfoltos betegség és az úgynevezett mozaikbetegség. A levélfoltok barnás elszíneződések, szélük sárgás vagy vöröses. Általában elegendő az érintett levelek levágása. A rebarbara még szüretelhető.
A mozaikbetegség azért más, mert ez egy vírusfertőzés, amely más növényeket is érinthet. A következő tüneteken keresztül nyilvánul meg:
- számos folt a leveleken, amelyek világos vagy sötétzöldek
- sárgás elszíneződés, mozaikra emlékeztet
- barna levélszélek
- kidudorodó, elh alt területek
A mozaikbetegség nem gyógyítható, és nem elég a rebarbara darabolása. Ezért az érintett növényeket el kell távolítani és meg kell semmisíteni. Ezenkívül legalább öt évig nem szabad rebarbarát ültetni a megfelelő helyre. A mozaikbetegség behurcolásának és terjedésének kockázati tényezői a következők:
- Tetvek fertőzése
- Nem biztonságos forrásból származó növények, például a kertszomszédtól
- túl kicsi távolság más növényektől, különösen a gyümölcsfáktól
A mozaikbetegség megelőzhető jól megválasztott helyszínnel, a levéltetvek elleni védekezéssel és a levéltetvek elleni védekezéssel, valamint minősített ültetőanyag használatával.
Következtetés
A rebarbara egy könnyen termeszthető növény, amely nem igényel nyesést – de meg kell szabadítani az elh alt részektől. Ha ezt az intézkedést rendszeresen elvégzik és a gondozást összehangolják, a száras zöldségek tíz évig jó termést adnak.
