Az építészet formanyelve ma változatosabb, mint valaha. A kialakult stílusok mellett a technikai fejlődés és az új tervezési attitűdök továbbra is új elemeket hoznak létre, vagy értelmezik újra a megszokott formákat. Ez sehol sem nyilvánvalóbb, mint amikor a tetőkről van szó. A következő áttekintésben az épület legmeghatározóbb és néha legnagyobb alkotóelemeinek számos archetípusát, de részformáit is megtalálja.
nyeregtető
Németország és a világ számos részén a nyeregtetőt tartják az évszázadok óta használt tetőformának. Két, többnyire egyforma tetőfelületből kialakítva, amelyek összefüggő gerincben találkoznak, egyértelmű irányt ad az épületnek. Két szemközti, háromszög alakú oromfalban és két általában hosszabb oldalon fejeződik ki, amelyeken a tetőfelületek felfelé futnak a gerinc és így általában a ház közepe felé.
Jellemzők
Általában azonos dőlésszögű mindkét tetőfelület, a tető dőlésszöge ritkán kisebb 10 foknál, általában 15 foktól 60 fokig és még tovább
Építés
akár szarufatetőként, amelyben egymással szemben lévő szarufák támasztják meg egymást, vagy szelementetőként, amelyben a szarufák vízszintes fából készült tartószerkezetre támaszkodnak
Takarás
klasszikusan tégla vagy beton tetőcserep, korábban gyakran pala vagy fa zsindely, ma már fémlemez vagy akár zöldfelület is lehetséges
Különleges funkciók
Nagyon sokoldalú a dőlésszög, a tetőfedés és a tetőablakok, tetőablakok és egyéb szerkezetek kiegészítése, lejtőn vagy speciális felhasználási igények miatt, aszimmetrikusan is megtalálhatók középen kívüli gerinccel vagy eltérő ereszmagassággal
Kereszttető
Valójában a kereszttető nem egy tető, hanem két nyeregtető, amelyek merőlegesen keresztezik és átfedik egymást. A kereszttetős épületnek vizuális iránya is van, de egyértelmű főirányt csak akkor kap, ha valamelyik nyeregtető dominál. Egyenlő tetők esetén végül négy egyenlő oromoldal jön létre.
Jellemzők
általában szimmetrikus kialakítású az egyes tetők, de előfordulhatnak eltérések a dőlésszögben, a méretben és a gerinc/eresz magasságában
Építés
általában szelementető, szarufatető konstrukció csak korlátozottan alkalmazható, mivel a kereszteződésben a szarufák kölcsönös támasztó funkciója nem lehetséges
Takarás
olyan nyeregtető, általában tégla vagy beton tetőcserepek
Különleges funkciók
középkori templomokban gyakori tetőforma, általában uralkodó főtetővel és alárendelt keresztirányú szerkezettel
Membrán
A membrántető nem egy teljes épület önálló teteje, hanem egyszerűen egy másik tetőforma tetején lévő szerkezet teteje, azaz egy tetőtető vagy oromzat. Ennek a kisebb, egyértelműen alárendelt tetőnek az alakja számos itt leírt tető alakja lehet, például nyeregtető, ferde tető vagy akár lapostető. A hordótető vagy a kontyolt tető kevésbé gyakori.
Építés
általában a főtetőhöz rendelve
Takarás
korlátozás nélkül, gyakran a főtetőhöz igazítva, de ma már gyakran fóliatetőként is, lemezburkolattal vagy zölddel
Különleges funkciók
gyakran áramló átmenet a membrántető és a kereszttető oldalszerkezete között
Csak tetős házak
Még a tetőfedő házaknak sincs valójában önálló tetőformájuk. Általában klasszikus nyeregtető formát használ. A fő jellemzője, hogy a tető alatti oldalfalak teljesen hiányoznak, vagy a szerkezetileg szükséges minimumra csökkennek. Minden használat a tetőtér körül helyezkedik el, miközben vizuálisan csak az oromfalak maradnak meg. Klasszikusan egy meredek tetőformát választanak 45 fokos vagy annál nagyobb hajlásszöggel, hogy a lehető legjobban optimalizálják a tetőfelületeken belüli teret.
Fültetős tető
Az általában történelmi környezetben előforduló kontyolt tető jellegzetes nyeregtetős formával rendelkezik, a külső falak helyén további, lejtős tetőfelületek találhatók, amelyek egyébként felfelé az oromzatban végződnek.
Jellemzők
Főtető jól látható, kontyolt részek jól alárendelve, összefüggő ereszmagasság a kontyolt területeken és a fő tetőterületeken
Építés
Általában tartószerkezetes szelementetőként, mivel a kontyolt területek területén önhordó szarufatető nem lehetséges
Takarás
klasszikusan zsindely, pala vagy tégla, de műszakilag minden nyeregtetős burkolat lehetséges
Különleges funkciók
Tipikus tetőforma dél-németországi történelmi funkcionális épületekben, az alsó külső falak előnye az oromzat hiánya miatt
Fültetős tető
A kontyolt tető egyik altípusa a félkontyolt tető. A nyeregtetőforma és a kontyolt tetőforma közötti köztes formát képviseli, amelyben a kontyolt felületek nincsenek lehúzva a főtető ereszéhez. Maradtak a tetején levágott oromzatok, amelyeket a görbe csípőterület határol.
Jellemzők
kifejezett főtető látható, a kontyolt területek erős alárendeltsége
Építés
csak támasztó alépítménnyel lehetséges szelemenek, fekvő vagy álló székek stb. formájában.
Takarás
lásd a kontyolt tetőt
Különleges funkciók
A tipikus fekete-erdői farm leggyakoribb tetőformája, gyakran a csípős területek alá akasztott erkélyekkel
csípőtető
A félkontyús tető hátoldala az úgynevezett talpas tető. Itt csak a tető „lába” van ellátva csípős felülettel. A felső orom háromszög azonban látható marad a csípős felület felett, vízszintes felső végével. Ez a tetőforma kombinálható az alábbiakban ismertetett manzárd kontyoltetővel is, így az alsó, meredekebb tetőrészek területén a kontyolt felületek átfutnak, de a tető felső fele jól látható oromzatos kialakítású.
Sátortető
Bár kezdetben rendkívül markáns kontyolt tetőnek tűnik, a sátortető egy nagyon egyedi tipológiát képvisel, amely jelentősen eltér a nyeregtetőtől. Vele ellentétben négy egyenlő, egymásra merőlegesen elhelyezett tetőfelületből jön létre, amelyek egy gerincpontban találkoznak.
Jellemzők
egyenlő tetőfelületek azonos dőlésszöggel és azonos ereszmagassággal minden oldalon, nincs egy preferált tetőoldal egybeállítása, tiszta formában megtalálható, különösen a négyzetes vagy sokszög alaprajzú pontépületeknél, a tetőhajlás lehetséges nyeregtetős változatokkal
Építés
többnyire alátámasztó középső szelemennel vagy központi gerincállvánnyal, önhordó szarufaépítés nem lehetséges, mivel a szarufák között nincs ellentét
Takarás
Korlátozások csak a kiválasztott tetőhajlásszög miatt
Különleges funkciók
gyakran szinte négyzet alakú épületekben található meg minimális gerinccel, akkor valójában a kontyolt tető extrém formája, de vizuális közelsége miatt általában sátortetőként emlegetik
Tetőtéri tető
Ha le kellene írni a manzárdtető gondolatát, a legközelebb minden bizonnyal egy nyeregtetős tető leírása lenne, amelyben a tetőfelületeket kifelé hajlították a térfogat növelése érdekében. Ez végül egy kétrészes tetőt hoz létre. A felső részt laposabb nyeregtető alkotja. Az eresz irányában meredekebb felületek csatlakoznak a tetőfelületekhez. A tető meredekebb részén gyakran szinte teljes méretű padlót érnek el. Ennek a tetőtérnek ezért számos ablaka is lehet.
Jellemzők
egyenes tető főiránnyal és gerinccel, szimmetrikus szerkezetű, alsó tetőfelület nagyobb dőléssel, mint a tetőcsúcs, alsó tetőterületek magas, közel 90 fokos dőlésszöggel, felső rész jelentősen laposabb, hasonló a normál gerinctetőhöz,
Építés
A kétrészes szarufák miatt kötelező a teherhordó alépítmény, gyakran szelementetőként a teherhordó belső falakon
Takarás
Alsó és felső tetőfelületek egységes burkolata, gyakran cserép, de pala és fémlemez is.
Különleges funkciók
Nagyon népszerű tetőforma, különösen a 18. és 19. században, ma gyakran használják a tető vizuális súlyának növelésére és az olvasható emeletek számának csökkentésére
Tetőtéri kontyolt tető
A kontyolt tető és a manzárdtető tetőformák már leírt kombinációja a manzárd kontyolt tető. A manzárdtetőt az oromoldalon klasszikus kontyolt felületek egészítik ki, amelyek szintén két különböző hajlásszögű tetőfelületre tagolódnak.
Tetőtéri félcsípős tető
E két tetőforma másik kombinációja a manzárd kontyolt tető. A manzárd kontyolt tetővel ellentétben csak a laposabb lejtésű felső tetőrész egészül ki kontyolrésszel, az alatta lévő meredek tetőrész oromfalai viszont megmaradnak.
fedős tető
A ferde tető az egyik legegyszerűbb tetőforma, egyetlen ferde síkból áll. Az egyirányú nyílás a gerincek hiánya ellenére is jól olvasható tájolást ad az épületnek, míg a tetőfelületek hiánya jó helykihasználást, a lejtés pedig a csapadékvíz természetes és műszakilag egyszerű elvezetését teszi lehetővé.
Jellemzők
Néhány fokos dőlésszög akár 45 fokig is megtalálható, minél nagyobb a dőlésszög, annál nagyobb a különbség az elért szobamagasságban
Építés
fesztávtól függően akár önhordó födémként, akár közepes alátámasztással belső falról vagy gerendáról
Takarás
Tetődőlésszögtől függően fólia, bitumen vagy fémlemez tetők, kb. 10 foktól cserép vagy beton tetőcserepek is lehetségesek, gyakran új épületekben zöldellnek
Különleges funkciók
régóta használják kisebb funkcionális épületekben, csak a modern korban „fedezték fel” lakóépületeknél és más reprezentatív objektumoknál (kb. az 1920-as évektől)
Lépcsőzetes tetőzet
A tetőfedő különleges formája az eltolásos tető. Két lejtős tető egymás ellen van elhelyezve, és a gerincmagasság szempontjából egymáshoz képest eltolódik. Ez végső soron nyeregtető alakot hoz létre, a tetőfelületek közötti „gerincnél” egy falsáv marad. Ezt a tetőformát gyakran használják arra, hogy természetes fényt vigyenek be egy központi helyen lévő épületbe.
lapostető
Bár a lapostető valójában az elképzelhető legegyszerűbb tetőforma, nagy tervezési szabadságot kínál. A lapostető fénykorongként tűnhet az épület felett, vagy láthatatlan maradhat a felfelé nyúló külső falak mögött. Bármennyire is más a megjelenés, a kivitelezés és a részlettervezés terén felmerülő kihívások is ugyanolyan eltérőek.
Jellemzők
Sík felület az épület felső végeként minimális lejtéssel, kiálló tetőéllel látható kialakítás, vagy lehetséges emelkedő környező falakkal tetőtérként
Építés
Fa vagy acél tartóréteg, vagy vasbeton födém, fesztávtól függően kiegészítő alátámasztással vagy anélkül
Takarás
Fólia vagy bitumen, zöld vagy további burkolatok kavicsból, táblákból vagy akár fémlemezből lehetséges
Különleges funkciók
A név ellenére soha ne legyen teljesen lapos, hogy biztosítsa az esőelvezetést, legalább 2%-os lejtő szükséges a lapostetőre vonatkozó irányelvek szerint
hordótető
A hordótető egy meglehetősen új tetőforma, amely csak az iparosítás és a kapcsolódó acélszerkezetek részeként jelent meg releváns méretben és számban. Számos jellemzője megegyezik a kupolával, de ezzel szemben egyértelmű iránya van, hasonlóan a gerinchez. A hordótetőt gyakran használják ipari épületekben vagy infrastrukturális építményekben.
Jellemzők
íves, gerinc nélküli tetőfelület két párhuzamos ereszszel, nincs egységes tetőhajlásszög
Építés
általában fémből készült tartóívek sorozataként köztes támasztékokkal, ritkán fából vagy betonból, egyedi esetekben betonból vagy falazatból készült lapos tartószerkezetként is
Takarás
leginkább fém, mint anyag, amely könnyen illeszthető a görbülethez, de a klasszikus burkolatok, például a tégla nem megfelelőek
Különleges funkciók
Feltűnő, meglehetősen szokatlan megjelenés, hiszen elsősorban nagy és különösen hosszú épületekről, például vasútállomásokról, stb. ismert, de ma is újra és újra megtalálható egyedi tervezésű lakóépületekben
