Nem ritka, hogy a tótulajdonosok kezdetben nagy hibákat követnek el a tócsigák tartása során. Az állatok igényeit alábecsülik, bár néhány alapszabály betartásával nagyon könnyű lehet csigát tartani a saját tavában.
Mert a saját tavában lévő csigák hasznosnak bizonyulhatnak! Egyesek algákkal táplálkoznak, és segítenek tisztán tartani a vizet.
Mely csigák alkalmasak saját tavához?
Az állatok kiválasztásánál mindig előnyben kell részesíteni a környezetünkben már őshonos fajokat. Az egzotikusabb állatok gyorsan elmenekülnének. A normál kerti tavak szó szerint nem kínálnak kellemes klímát az ilyen állatoknak. A legrosszabb esetben végzetes következményekkel járhat a környező biorendszerekre. A vízi csigákkal óvatosan kell eljárni, mert köztes gazdái lehetnek a trematodáknak, különösen, ha vadon gyűjtötték őket, ami valójában illegális. Vízi csigát csak kis tavakban szabad használni. A kis mételyek jelentős károkat okozhatnak, különösen azokban a tavakban, amelyeket koi ponty vagy h altenyésztésre hoztak létre. Kis tavakban azonban nem jelentenek problémát, még akkor sem, ha nincs bennük apró hal. A biztonság kedvéért a vízicsigákat kezdetben fiatal halakkal tartó tartályban lehetett megfigyelni.
A legideálisabb fajok a hegyes iszapcsigák, a sárcsigák és a mocsári csigák. Ezeket azonban nem lehet minden további nélkül egyszerűen a tóba helyezni. A vízviszonyokra és a környezetre vonatkozó igények nagyon egyediek lehetnek az egyes csigafajoknál. Éppen ezért mindenképpen érdemes az állatok egyéni igényeit szemügyre venni, hogy a legjobb kompromisszumot találhassuk a csigák és a tó többi lakója számára. Annak érdekében, hogy a populáció egy része ne pusztuljon el azonnal, az állatokat először hozzá kell szoktatni a tó klímájához.
A csigák számára alkalmas tónak a következő tulajdonságokkal kell rendelkeznie:
- Legalább 80 cm mély
- Sáros fenékkel ellátva
- 7 jó pH-érték
- A 25 °C feletti hőmérséklet kerülendő
- A víz oxigéntartalma megfelelően magas legyen
- Semmiféle más állat nem célozhatja meg élelemforrásként az új lakókat
Hogyan tartsuk megfelelően a csigákat
A hegyes iszapcsiga nemcsak a hobbikertész tavakban, hanem a természetes vizekben is megtalálható, főleg a folyókban. Ezt a fajt a legkönnyebb tartani. Ez az egyik tüdőlélegeztető, így nincs annyira vízminőséghez és oxigéntartalomhoz kötve. Szereti, ha közvetlenül a víz felszíne alatt látják, ahonnan még lát is. A kifejlett éles iszapcsigákat körülbelül 7 cm-es méretük miatt más halak nem veszélyeztetik. Fő táplálékforrásuk az algák, így segíthet a víz tisztán tartásában. Megakadályozza az olyan szélsőségeket, mint a tó kiszáradása vagy befagyása, de ha a hőmérséklet hosszabb ideig 26 °C fölé emelkedik, az általában tömeges kihalásokhoz vezet. Soha nem szabad szem elől téveszteni a csigapopulációt. Egyetlen fekete iszapcsiga több száz tojást is lerakhat, gyakran növények közelébe. Ez néha arra kényszeríti a büszke tótulajdonosokat, hogy csigákat engedjenek a vadonba, hogy korlátozzák az utódok számát.
A csuhécsiga már ismert Észak-Németországban és a Felső-Rajnán, és gyakran előfordul a természetben is. Alkalmanként tavakban, csatornákban, árkokban és természetesen tavakban találhatók. A szakirodalomban néha lemezcsigának is nevezik. Nem eszik egészséges növényeket, hacsak nem áll rendelkezésre más táplálékforrás. A Ramshorn csigák szívesebben esznek algákat vagy elh alt növényeket. A faj tömeges kihalásának megakadályozása érdekében rendszeres időközönként ellenőrizni kell a víz hőmérsékletét és pH-értékét. Ha a pH-érték 5 alá esik, ez általában azt jelenti, hogy a sárcsigák teljes populációja elpusztul. Itt is kerülni kell a 26 °C feletti hőmérsékletet! A hegyes iszapcsigával ellentétben a sárcsigák meglehetősen lassan szaporodnak. Hirtelen tömeges népesedés nem várható. Télen a csigák a tó alján lévő iszapba fúródnak, és tartalékaikat merítik. A hosszú, kemény tél a csigák kipusztulásához is vezethet.
Ajánlásainkban az utolsó csiga a mocsári csiga.5 cm nagyságú, jobbos házát teljesen le tudja zárni egy ránőtt „fedéllel”. Ez segít nekik túlélni a zordabb és hosszabb teleket is, mélyen a tófenékbe temetve. A mocsári csigák is csak lassan szaporodnak. Sok más csigafajtával ellentétben a mocsári csigák külön neműek, és élve hozzák világra utódaikat. A szaporodáshoz legalább egy párra lenne szükség. Ezek a csigák lágy, 7 és 8 közötti pH-értékű vízben érzik magukat a legkényelmesebben. A mocsári csiga különösen nagy mértékben járul hozzá a víz tisztításához, mert az algákon kívül planktont, elh alt növényi részeket, baktériumokat és törmeléket (bomló szerves anyagot) is eszik. Ha ebből a csigafajból kifogy a táplálék, bénult állapotba kerülnek, hogy túléljék.
Nincs ok arra, hogy ne legyenek csigák a tóban
A csigák tóban való elhelyezésének számos előnye van. A bemutatott fajok akár egy tóban is együtt tarthatók, ha az összes említett körülményt betartják. Néhány csigát gyönyörű látvány. Még hitelesebbé varázsolják a mesterségesen kialakított tavat, miközben tisztán tartják a vizet. Ha azonban nem veszik figyelembe az állatok igényeit, gyorsan elpusztulhatnak. A jól karbantartott tó azonban csak a csigáival válik igazán teljessé.
Amit a tavi csigákról tudni érdemes röviden
Ha már van elegendő növény a tavában, és nem szeretne további növényeket (például békalencset) ültetni, hogy árnyékot adjon, és ezáltal csökkentse az algák számát, a tócsigák segíthetnek. De légy óvatos: nem minden faj alkalmas a kerti tóra - ezek az állatok gyorsabban eszik a vízi növényeket, mint ahogy látod! Ezek a következők:
- Hegyes iszapcsigák – Európában széles körben elterjedt édesvízi csigafaj, amely még mindig élhet erősen szennyezett vizekben. Kerti tóra csak korlátozottan alkalmas, mivel ez a fajta csiga nagyon gyorsan növekszik és táplálékhiány esetén szívesen megtámadja a rendelkezésre álló növényeket. Ha kis iszapcsigák tartása mellett döntesz, mindenképpen gondolj elegendő táplálék hozzáadására. Ugyanez vonatkozik a kis iszapcsigára is: jól érzi magát erősen szennyezett vizekben is, és táplálékhiány esetén minden vízinövényt csupaszon megeszik.
- Az őshonos tányércsiga, más néven tányércsiga dekoratívabb és mindenekelőtt hasznosabb. Dekoratív vöröstől sötétliláig terjedő színe miatt kedvelik az ínyencek. A hermafroditák, amelyek egymással párosodnak, lapos, átlátszó tojáscsomókat raknak a levelek, a fa vagy a kövek alsó oldalára. Mivel a koslócsiga tüdõlélegezõ, vagyis a víz felszínére jön lélegezni, túlszaporodás esetén könnyen lehet horgászni.
- A tavaszi hólyagcsiga meglepően gyors egy csigához képest. Mobil, szeret a víz felszínén siklani, mivel egyben úgynevezett tüdőlélegeztető is. Finom héjuk barna-sárga-fekete-kék színű, a hímek és a nőstények egyaránt 11 mm-re nőnek. A hólyagcsiga előszeretettel táplálkozik algákkal, de a kis állatok is előszeretettel fogyasztanak dögöt, haleledelt és salátát.
- A mocsári csiga az egyetlen vízi csiga, amely szűrőetetőként és legeltetőként is táplálkozhat. Nem csak a megmaradt haleledelt, algákat és növényi maradványokat eszi meg, hanem a planktont is ki tudja szűrni a vízből. A mocsári csiga lassú és nyugodt állat, akár 40 mm-re is megnő. A nőstény csiga párzás után apró, teljesen kifejlett csigákat hoz világra.
- További fontos tavi csigafaj a hegyes szarvcsiga, az almás csiga, mint gyújtópont és a toronycsiga, amely rejtett életmódja és inkább éjszakai tevékenysége miatt kevésbé dekoratív, de bőséges lazítást biztosít a talajból azáltal, hogy a már kavicsba süllyedt növényi maradványokat is megeszik nagy étvággyal.
