A mangrovefák ott virágoznak, ahol az életkörülmények halálosak a gyakori fafajok számára: tűző napon, oxigénhiányos és instabil iszapban gyökerezik, és gyakran sós tengervízbe merülnek. Az árapály állandó változásának vannak kitéve, és értékes élőhelyeket biztosítanak a szárazföldi és tengeri élőlények százainak. Mangrove erdők szegélyezik a trópusi régiók partjait, és védelmet nyújtanak a pusztító árvizek ellen.
Mi az a mangrove?
„A” mangrove fa nem létezik, mert a „mangrove” kifejezés a trópusi tengerparti erdőkre utal, amelyek különböző fa- és cserjefajokból állnak. Körülbelül 70 különböző örökzöld mangrove fafaj létezik világszerte, amelyek közül sok nem is tartozik ugyanabba a növénycsaládba. Egy dolog azonban közös bennük: olyan szélsőséges életkörülmények között boldogulnak, amelyek a legtöbb fára halálosak:
- magas sókoncentráció
- sáros, elárasztott és instabil talaj
- erős árapály-áramok hatásának területén
A cserjék és fák speciális élettani folyamatok és struktúrák kialakításával tökéletesen alkalmazkodtak ezekhez a változó körülményekhez.
Mindazonáltal ez egy kényes ökoszisztéma, amelynek fejlődését és fennmaradását nagy veszély fenyegeti az emberi beavatkozás miatt.
Alkalmazkodás extrém élőhelyhez
Jellemző túlélési stratégiáik nélkül a mangrováknak esélyük sem lenne natív élőhelyükön. A különböző fajok stratégiákat dolgoztak ki a magas sókoncentráció kompenzálására. Alapvetően a fák két csoportra oszthatók: Az elsőnek olyan mirigyei vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyökerek által felszívott só a leveleken keresztül távozzon. A második csoport viszont elraktározza a sót a zamatos levelekben, a fokozott vízfelvétel révén hígítja a koncentrációt, végül pedig lehullatja a leveleket.
Gyökerek
A hagyományos fák gyökerei vízáteresztő talajt igényelnek, amely elegendő oxigénnel látja el a földalatti rendszert. A mangrove gyökerei viszont nem tudnak „lélegezni”, mert az altalaj nem vagy rendkívül kevés oxigént tartalmaz. A tengeri vagy sós víz (sós és édesvíz keveréke) rendszeres elárasztása a többit megteszi. A speciális légzőgyökerek továbbra is lehetővé teszik a fa gyökereinek az oxigén felszívódását azáltal, hogy lehetővé teszik a vizet át nem eresztő lencséket, a legfinomabb gyökérpórusokat, hogy kiszűrjék az oxigént apály idején. Ezt a későbbi áradások során fogyasztják el, amikor a növény nem tud aktívan lélegezni.
Reprodukció
A harmadik probléma az instabil talaj, ami valójában lehetetlenné teszi a szilárdan rögzítést. Ráadásul a folyamatos árapálymozgások a fák elmosásával is fenyegetnek. A speciális gólyalábas gyökerek megtámasztják a fa gyökereit, és biztosítják, hogy ellenálljanak az állandó mechanikai igénybevételnek. Sok mangrove faj biztosítja szaporodását ilyen körülmények között azáltal, hogy hagyja magját kicsírázni az anyafán – és a lebegő palánta addig úszhat a vízen, amíg megfelelő helyet nem talál a gyökeresedéshez. Ebben az esetben a gyökerek és a levelek kialakulása rendkívül gyorsan megtörténik.
Előfordulás és elterjedés
A mangrovevirágok a meleg és esős trópusi tengerparti régiókban virágoznak, és elsősorban a közép- és dél-amerikai, afrikai, indiai és délkelet-ázsiai tengeri partokon találhatók. Mivel az árapályban nyugodt vízre támaszkodnak, a tipikus mangrove erdők különösen a nagy folyók torkolatában, a korallzátonyok mögötti tengerben és az öblökben alakulnak ki.
A fák csak azokon a trópusi területeken fejlődnek, ahol a víz hőmérséklete meghaladja a 20 Celsius-fokot egész évben, és az éghajlatnak egész évben változatlannak kell maradnia. A levegő melege viszont nem döntő a mangrove terjedésében és megtelepedésében.
Ökológia és gazdasági jelentősége
A mangroveerdők egyedülálló, nagyon érzékeny ökoszisztémát alkotnak, amely védett élőhelyet kínál számos szárazföldi és tengeri állatnak. Több száz halfaj, hüllők, kétéltűek, puhatestűek és rákfélék szaporodnak itt, amit a tengerparti lakosok is kihasználnak: A hagyományosan halászatból élők inkább a mangroveerdőkben vadásznak. A fák felső emeletei viszont a tipikus szárazföldi lakosok, például madarak és hüllők – például kígyók – számára vannak fenntartva. Ha a mangrovákat kivágják, az ehhez az ökoszisztémához alkalmazkodó fajok elveszítik élőhelyüket, és el is tűnnek.
Továbbá a mangrovák, amelyek közül néhány hatalmas, védi a part menti régiókat, stabilizálja a talajt és megakadályozza a talajeróziót. Az erdők a part menti területeken is megállítják a súlyos árvizeket, különösen az esős évszakokban. A lakosság a mangrove fát tüzelőanyagként és házak építésére is használja. Nem utolsó sorban az ehető gyümölcsű növények és az értékes gyógynövények virágoznak itt.
Mangrove erdők pusztítása
A mangroveerdőket évtizedek óta tömegesen irtják ki – például azért, hogy keresett ingatlanokat közvetlenül a tengerparti ingatlanokra lehessen építeni. Továbbá garnélarák vagy garnélarák termesztésére használják, aminek következtében az erre a célra visszaélt mangrovák vegyszerekkel és gyógyszerekkel való szennyeződés miatt elpusztulnak. A föld ezután évtizedekre szennyezett, és nem lehet újra erdősíteni.
Egyes országokban – például Thaiföldön – a mangrove-pusztulás körülbelül egyötöde az ipari garnélarák-tenyésztés következménye. A hatások jól láthatóak: nemcsak a part menti halászatból származó hozamok csökkennek meredeken, hanem a viharok és más árvizek akadálytalanul sújtják a partokat, és több ezer ember halálát okozzák. Egyes országok, például Vietnam, Thaiföld és Malajzia most próbálják ezt ellensúlyozni, és egyre inkább támogatják az újraerdősítési projekteket.
A leggyakoribb mangrove faj
A mangrovefák nem alkotnak külön nemzetséget, hanem a zárvatermő növényekhez (Magnoliophyta) tartozó különböző növénycsaládokhoz tartoznak.
Red Mangrove (Rhizophora mangle)
Ez a mangrovefa talán a leghíresebb. Általában az amerikai partok mentén, Florida és Brazília között, valamint Nyugat-Afrikában található. Ez a nagyon domináns faj még más mangrove-fákat is kiszorít, és rendkívül robusztus és alkalmazkodó.
Tipp:
Ha szobanövényként vagy akváriumban szeretné termeszteni a mangrovefát, akkor érdemes kipróbálnia ezt a viszonylag könnyen termeszthető fajt. Megfelelő körülmények között a Rhizophora mangle is törpeséget mutat, és vonzóan kicsi marad.
Fekete Mangrove (Avicennia germinans)
Ez a fajta mangrove, amely az akantuszfélék családjába (Acanthaceae) tartozik, gyakran alkot nagy erdőket az amerikai és a nyugat-afrikai partok mentén a vörös és fehér mangroveokkal együtt.
Keleti mangrove (Bruguiera gymnorhiza)
Néha helytelenül „karibi mangroveként” emlegetett faj kizárólag Nyugat-Afrikában, Ázsiában, valamint Ausztráliában és Óceániában fordul elő. Nevét eredeti elterjedési területének köszönheti a Közel-Keleten, ahol több évtizede kih alt.
Stílusos mangrove (Rhizophora stylosa)
A vörös mangrove-hoz közeli rokonságban álló faj elsősorban az indiai és a csendes-óceáni partvidéken fordul elő Indiától Szamoáig. A Rhizophora stylosa nevét a markáns gólyalábas gyökereknek köszönheti, amelyek stabilitást biztosítanak sáros talajon.
White Mangrove (Laguncularia racemosa)
A fehér mangrove az egyetlen mangrovefajta, amely a Combretaceae növénycsaládba tartozik. Az amerikai és a nyugat-afrikai partvidéken őshonos.
Gray Mangrove (Avicennia marina)
Ezt a mangrove-ot néha „fehér mangrove-nak” is nevezik, de Afrika keleti partvidékén, valamint Ázsia és Ausztrália tengeri partjai mentén őshonos. Itt van a legnagyobb elterjedési területe az összes mangrove faj közül.
Nipa pálma (Nypa fruticans)
A mangrove nem csak fa vagy cserje alakú növekedési formákat alkot, hanem pálmafák is vannak köztük. Bár ezeknek fás törzsük van, nem számítanak fáknak. Ehelyett saját csoportot alkotnak, mert az „igazi” fákkal ellentétben a törzsük nem nő meg vastagon. A nipapálma jellegzetes, nagy leveleivel csak Délkelet-Ázsiában található.
A mangrove, mint szobanövény
Bizonyos feltételek mellett egyes mangrove fajok cserepes növényként vagy édesvízi vagy sósvízi akvárium részeként termeszthetők. Természetes élőhelyén sok mangrovefa eléri a 25 és 30 méter közötti magasságot és akár 100 éves kort is. Kedvezőtlen növekedési körülmények között és „fogságban” azonban a legtöbb fa törpe marad. Ezenkívül minden erős növekedés könnyen szabályozható rendszeres metszéssel, hogy a növény ne nőjön túl nagyra és ne lépje túl növekedési határát.
Követelmények
Annak érdekében, hogy a mangrovefa nagyon rövid időn belül ne pusztuljon el, a következő feltételeknek kell teljesülniük:
- A levegő hőmérséklete egész évben 25 és 30 °C között
- A víz hőmérséklete egész évben legalább 20 °C
- egyes fajok 24 és 26 °C közötti hőmérsékletet igényelnek
- Talajhőmérséklet egész évben 23 és 25 °C között
- Páratartalom 60 és 80 °C között
- 10-12 óra világítás naponta
- mesterséges világítás feltétlenül szükséges
- használjon speciális mangrove talajt és műtrágyát!
Ez az információ minden cserépben vagy akváriumban termeszthető mangrove-ra vonatkozik.
Mangrove termesztése cserépben
A megkívánt feltételek mellett csak néhány rajongó tudja majd megművelni mangrovejét az ablakpárkányon. Különösen a páratartalmat és a hőmérsékletet lesz nehéz egész évben fenntartani.
Mangrove kultúra az akváriumban vagy terráriumban
Ezért a tenyésztés egy jobban szabályozható édesvízi vagy sósvízi akváriumban vagy trópusi terráriumban javasolt. Az aljzat ne legyen szerves, hanem szervetlen anyag, például homok vagy kavics. Az így karbantartott mangrovák a hidroponikában is jól érzik magukat.
