Március 21-én tartják nemzetközileg az „Erdő Napját”, amelyen a különböző nemzetek határozzák meg „Az év fáját”. Ezek gyakran regionálisan elterjedt fajok, de néha ritka vagy ismeretlen fajok. Az európai komlógerenda (Ostrya carpinifolia) viszont mindkét kritériumnak megfelel: Bár a profilban bemutatott lombhullató fa különösen elterjedt Dél-Németországban és Ausztriában, a lakosság körében kevéssé ismert.
Az európai hopbeam rövid profilja
- Német név: európai vagy közönséges hopbeam
- Botanikai név: Ostrya carpinifolia
- Gyakori nevek: Hopfenhausche
- Család: Nyírfafélék (Betulaceae)
- Alcsalád: Mogyorófélék (Coryloideae)
- Fa és növekedési típus: lombhullató fa vagy nagyobb cserje
- Kor: legfeljebb 100 év
- Származási hely: Dél-Európa, Mediterrán régió
- Elterjedés: Dél- és Közép-Európa (az Alpok déli pereméig vagy a Közép-Alpokban)
- Növekedési magasság: 15 méterig, ritkán 20 méterig
- Növekedési szélesség: akár 12 méter
- Csomag átmérője: akár 500 centiméter
- Virágzás és virágzás ideje: nyírfaszerű, április és május között
- Gyakoriság: egylakás, külön nemek
- Gyümölcsök: Diós gyümölcs, hasonló a női komlóvirághoz
- Gyümölcsérés: augusztus és október között
- Lombozat: a gyertyánhoz hasonló, levélfelülete fényes sötétzöld, alja világoszöld
- Őszi szín: sárga
- Kéreg: szürkétől szürkésbarnáig, fiatal fákon sima, később repedezett és sötétbarna
- Fa: nehéz és kemény, hasonló a gyertyánhoz
- Gyökér: kiterjedt szívgyökérrendszer
- Toxikus: nem mérgező
- Télállóság: kb. mínusz 25 Celsius fokig bírja
Különleges jellemzők, felhasználások és egyéb komló bükkfajták
Az Ostrya carpinifolia egyike a komló bükk nemzetség mintegy nyolc-tíz különböző fajának, de az egyetlen, amely Európában őshonos. Három másik faj Észak- vagy Közép-Amerikában őshonos, míg további négy-hat változata Kelet-Ázsiában, elsősorban Kínában található. Ezek közül az amerikai (Ostrya chisosensis vagy knowltonii), a japán (Ostrya japonica) és a virginiai komlógerenda (Ostrya virginiana) alkalmanként parkifaként használatos.bonsai termesztésben. A különböző fajok minden tekintetben nagyon hasonlítanak egymásra. Fáját gyakran használják többek között bútorgyártásra és fűtésre, ezért az Ostrya carpinifolia természetes populációi meredeken csökkentek.
Helyszín
Hazájukban a komlógerenda elsősorban ritka elegyes erdőkben nő, ahol elsősorban a mannás kőris (Fraxinus ornus), molyhos tölgyes (Quercus pubescens) és mezei juhar (Acer campestre) közösségekben fejlődik. Kerti vagy parki faként a nagyon gyorsan növő és nagy termetű fajokat lehetőleg magányos faként ültessük, esetleg a közönséges bogyóval (Amelanchier ovalis) vagy a gyapjas viburnummal (Viburnum lantana) együtt.
Tegye a fát napos, meleg és meglehetősen nedves helyre. A komlóbükkösöknek napra és melegre van szükségük a virágzáshoz, ezért kedvelik az enyhe teleket. A világos árnyalat azonban – ahogy az elegyes lombos erdőkben megszokott – szintén elfogadott.
Aljzat és talaj
A komló bükkfák egyik különlegessége, hogy a tápanyagban gazdag és meglehetősen üde talajokat részesítik előnyben - annak ellenére, hogy a faj elsősorban krétás, meglehetősen száraz és gyakran sziklás lejtőkön nő. Ezeken a helyeken azonban gyakran esik az eső, így a magas nedvességigény könnyen teljesíthető. Mindazonáltal a talajnak jó vízelvezetésűnek kell lennie, mivel a vizesedés nem tolerálható. Az ideális felület
- tápanyagban gazdag
- humikustól homokosig
- jól lecsapolt
- laza és krétás
is. A nehéz, agyagos kerti talaj viszont alkalmatlan az Ostrya carpinifolia számára.
Növények és ültetési idő
A fiatal fát ültessük el október és március vége között, de ne fagyos időszakban. Győződjön meg arról, hogy a kívánt hely megfelel a leírt követelményeknek, és kerülje a felázott, nedves talajon történő munkát. Ássunk egy ültetési lyukat, amelynek körülbelül kétszer-háromszor olyan szélesnek kell lennie, mint a fa gyökérgömbje. Óvatosan kezelje a gyökérgolyót, hogy sértetlen maradjon, és ne sértse meg a gyökereket. Ültetés után öntsön két öntözőkannát a földre, jól sározza be az ültetési helyet, majd adjon hozzá egy jó réteg talajtakarót.
Tipp:
Ugyanakkor ültessen ki egy ültetési karót, amely elegendő stabilitást biztosít az első néhány évben. Körülbelül két év elteltével a fának elég gyökere van ahhoz, hogy az oszlopot el lehessen távolítani.
Átültetés
Körülbelül 16-18 centiméteres törzskerületből a komló bükkfákat nagyon nem szívesen ültetik át. Valószínűleg a fa ekkor kevés lombot hoz, és néhány ág és hajtás elhalhat. Az áttelepítés során az átültetendő fát körülbelül harmadával vágjuk vissza, és trágyázzuk meg komposzttal és szarvforgáccsal. Ezután többet fog kihajtani, és sok gyökérhajtást hoz. A komló bükkök alapvetően rendkívül életerős fák, amelyek még a tuskóból is nőnek.
Öntés
Az ültetés utáni első hetekben a fiatal fákat gyakran kell öntözni, hogy serkentsük az új gyökérképződést. Akkor is érdemes öntözőkannát vagy kerti tömlőt használni, ha több mint egy hónapja nem esett száraz és/vagy meleg időben.
Télelés
A komló bükk alapvetően enyhe téli helyen fejlődik a legjobban, de mínusz 25 Celsius-fok körüli hőmérsékletig ellenáll. Csak a fiatal fák és a cserépben termesztett példányok igényelnek téli védelmet, az utóbbiakat elővigyázatosságból fagymentesen, de hűvösen teleljük. Különösen a késői fagyok okozhatnak fagyási sérülést.
Tipp:
Tavasszal egyes ágak és hajtások visszafagyhatnak a súlyos fagy miatt. Vágja vissza alaposan az elh alt fát, mielőtt kihajt, és takarja be a fát érett komposzttal.
Betegségek és kártevők
A szent bükkfák nagyon érzékenyek az olyan gombás betegségekre, mint például
- Gyökérrothadás (Armillaria mellea)
- szárrothadás (többek között az Inonotus obliquus vagy a Phellinus igniarius által okozott)
- Levélbarna (Monostichella robergei)
- Kéregnekrózis (Fusarium wilt, Fusarium lateritium)
- penész (Phyllactinia guttata)
- Ugrikrák (Cryphonectria parasitica).
Ezért ügyeljen arra, hogy csak száraz napokon végezzen metszést. Sok gombás kórokozó elsősorban tartós esővel és vágások révén jut be a fába.
ATölgy kéregbogár (Scolytus intricatus) nemcsak a tölgyeket támadja meg, hanem a komlóbükköst is.
Tipp:
A tölgy kéregbogár, a zsizsik elsősorban a legyengült, túl szárazon termesztett fákat támadja meg. Megelőzheti a fertőzést, ha elegendő mennyiségű vizet biztosít.
