Akár a kertben, akár a házban, a fa népszerű építőanyag. Ha azonban szabadban használják, akkor bizonyos mértékű védelmet igényel a szél, az időjárás és a nap ellen. Ha nincs más bevonat, a faápoló olaj jó alternatíva. Az alábbiakban megtudhatja, milyen típusok léteznek és hogyan kell használni őket.
Mi az a faápoló olaj?
A különböző olajtípusok és alkalmazásuk megértéséhez először is fontos ismerni a faápoló olajok általános tulajdonságait:
- Nem képez réteget a felületen
- Ezért nincs további védelem a mechanikai kopás, kopás stb. ellen.
- Behatol a fa pórusaiba, és a felső faréteg telítéséhez vezet
- Légáteresztő képesség és diffúziós nyitottság fenntartása
- Nem befolyásolja a tapintást és a felület minőségét
- Optikai változások, például sötétedés és szín, az olaj típusától függően lehetségesek
Az összetevők
Általában elmondható, hogy a faápoló olaj legfeljebb négy összetevőből áll:
- Binder
- Oldószerek
- Adalékanyagok
- Pigmentek
Különösen az adalékanyagok és pigmentek területe nagyon változó, és akár teljesen elhagyható. A fókusz ezzel szemben elsősorban a kötőanyagon van, vagyis azon az anyagon, amely a teljes kiszáradás után a fa pórusaiban marad, és kifejti a védőhatást.
A kötőanyagok
Két különböző anyagcsoport vált általános kötőanyagként:
- Növényi olajok természetes formában, pl lenmagolaj, szójaolaj, napraforgóolaj vagy tallolaj
- Módosított olaj, úgynevezett alkidgyanta, általában lenolaj vagy olajkeverék alapú
Védő hatását tekintve mindkét olajcsoport összehasonlítható, így műszaki szempontból nincs jelentős különbség a faápoló olaj alapjául szolgáló „nyersolaj” tiszta kiválasztásában. Egy termék speciális orientációja általában csak akkor érhető el, ha az összes összetevőt, azaz az olajkombinációkat és az adalékanyagokat együtt vesszük.
Az oldószerek
Ezután az oldószerek általános típusait tekintjük át. Általánosságban elmondható, hogy a faápoló olajban szükségesek ahhoz, hogy a kötőanyagként használt, általában viszkózus olajok használhatók legyenek. Kültéri használatra teljesen kritikátlannak mondhatók, mivel az elpárolgott oldószerek probléma nélkül elpárologhatnak, és nem dúsítják a környezeti levegőt.
A lenolajos lakkot általában természetes olajokkal kombinálják. Annak ellenére, hogy oldószerként használják, nem illékony anyag, de viszonylag hosszú ideig szárad. A módosított olajokat viszont általában izoparaffinokkal vagy benzinnel kombinálják. Ezek a valódi oldószerek a feldolgozás után viszonylag gyorsan elpárolognak, lehetővé téve az olajozott felület gyors felhasználását. Nagyon ritka esetekben a víz is megtalálható oldószerként, bár ezek a termékek alig jelennek meg számottevően a piacon elérhető termékek tömegében.
Az oldószer aránya
- Oldószermentes olajok: közel 0%, de soha nem hiányzik teljesen, hiszen a szárító adalékanyagokhoz is szükségesek
- Egyéb ápolóolajok: 40-60% arányig
- Összehasonlítás: Lakkok akár 80%-ig !!
FIGYELEM:
Az alifás/aromás szénhidrogének gyakran megtalálhatók oldószerként, különösen a tisztázatlan eredetű termékekben. Köztudott azonban, hogy veszélyesek az egészségre, ezért kerülni kell őket.
Adalékanyagok
Ha adalékokat adnak a faolajhoz, ezek olyan anyagok, amelyek sokféle szempontot megváltoztatnak:
- száradásgyorsító
- Kiegészítők a matt vagy fényes megjelenésért
- Adalékok, amelyek védőfóliát hoznak létre a felületen, amely nem található olajjal
A szárítás
A faápoló olajat általában oxidatív módon szárítják. Ez azt jelenti, hogy az olajban lévő molekulák reakcióba lépnek a levegő oxigénjével, és hosszú szénláncú vegyületeket hoznak létre – ezek megkeményednek. A kemény olaj kifejezést gyakran használják az olajtermékekre, bár végső soron nincs különbség az ilyen nevű ápolóolajok és az e név nélküli olajok között. A módosított olajokhoz általában száradásgyorsítókat adnak, bár a természetes olajok is egyre gyakrabban használják őket a piacon való túlélés érdekében. A kapott száradási idők általában a következő tartományokban vannak:
- Gyorsító adalékokkal: kb. 24-48 óra
- Gyorsító nélkül: 1-3 hét
A védőfólia – kemény viaszolaj
A faápoló olajok legelterjedtebb és leginkább felismerhető adaléka a végfelhasználó számára a viasz. Ezen termékek közül sok keményviaszolajként, valamint hasonló néven is kapható. A hozzáadott viasz a fa felületén lévő védőfóliát hivatott helyettesíteni, amely valójában nem tartalmaz olajat. Míg az ápolóolaj mélyen behatol a fa pórusaiba, a viasz enyhén fényes réteget képez a fán, és legalább korlátozott mértékben helyettesíti azt a védőhatást, amelyet általában a lakkok vagy mázak keltenek. A viasz rétegképződése azonban soha nem közelíti meg a lakkok vagy mázak rétegképződését, és lényegesen alacsonyabb tartóssága miatt rendszeresen meg kell újítani.
Tipp:
Ha viaszos megjelenést szeretne adni a fának, a keményviaszolaj jó választás, amely lehetővé teszi a hidegben történő feldolgozását. Tiszta formájában azonban a viaszt általában csak hevítve lehet feldolgozni.
Pigmentek
Sok ápolóolajat olyan terméknévvel látnak el, mint „teak olaj”, „Bangkirai olaj” vagy hasonló. Még ha eleinte azt is feltételeznénk, hogy ezek kifejezetten az ilyen fafajtákhoz készült olajreceptek, végül minden a pigmentációról szól, amely a névadó fafajokon alapul. A nem pigmentált olaj általában színtelen vagy csak enyhén elszíneződött. Például a lenmagolaj enyhén sárga árnyalatot ad. Az olajok csak színezékek hozzáadásával képesek kiemelni egy fafajta természetes fa tónusát, vagy más fafajtáknak a kívánt fa megjelenését kölcsönözni. Nem szokatlan például, hogy a teraszok vagy kerti bútorok olcsóbb fákat használnak, amelyeket aztán teakolaj használatával „felújítanak”.
A megfelelő olaj – választék
Az egyes faápoló olajok közötti különbségek ismeretében könnyedén kiválaszthatja a saját igényeinek megfelelő olajat a szaküzletekben elérhető korlátozott kínálatból. Tartsa szem előtt a következő kérdéseket:
- Időigény: Van várakozási idő vagy olaj száradásgyorsítókkal?
- Felület: filmképző keményviaszolaj, vagy tiszta ápolóolaj?
- Optika: Csak ápoló hatást kívánunk, vagy hangsúlyt vagy színváltozást pigmentált olajokkal?
- Bélérzés: Természetes olaj vagy „szintetikus” alkidgyanta?
A feldolgozás
Ha eldöntötted a faápoló olajat, ideje feldolgozni. Minden olajtípusra ugyanaz, így az alkalmazás itt általánosan leírható:
- Olajfilm felvitele a fára ecsettel vagy ruhával
- Várja meg az expozíciós időt a gyártó utasításai szerint
- Dörzsölje át a felületen maradt olajat egy ruhával, és törölje le a felesleget
FIGYELEM:
Ha tiszta vagy csaknem tiszta lenolajat használunk a faápoláshoz, a munka befejezése után öntözzük meg a használt kendőt, és zárjuk légmentesen egy műanyag zacskóba. A rongyban lévő lenolaj-maradványok masszív gőzei kedvező körülmények között (erős napfény, stb.) légköri oxigénnel érintkezve öngyulladhatnak! A fafelületre felvitt olaj azonban nem jelent veszélyt.
Gyakori hibák
Bár a faápoló olajok feldolgozása nagyon egyszerű, újra és újra elkövetnek olyan elemi hibákat, amelyek elsősorban a felület későbbi megjelenését befolyásolják:
- túl kevés olaj van a fán, ami foltokat eredményez a kevesebb olajos kiszáradt területek miatt
- Az olaj nincs dörzsölve és letörölve, ami foltos felületet eredményez a megmaradt olajcseppek miatt
- Az olajozott felület túl korán járt: foltok és csíkok a szennyeződés miatt, a kerti utak károsodása stb. a gondozás olaj miatt lehetséges a cipőn (különösen a nedvszívó kőfajtákon)
