Mindegy, hogy akváriumról vagy jachtról van szó, korhadt bútorokról, laminált padlóról, repülőgépmodellről vagy bármi másról van szó – az epoxigyanta itt mindig használható. Ennek az anyagnak a tapadási és tömítő tulajdonságai olyan jók, hogy nem csak javításokhoz használják. Vannak más pozitív tulajdonságok is. A feldolgozás alapjait azonban ismernie kell.
Epoxigyanták
Az epoxigyanták úgynevezett reaktív gyanták. Ez a folyékony műgyantákra vonatkozik, amelyek viszonylag könnyen hőre keményedő műanyaggá keményedhetnek. Az izgalmas dolog: A folyékony konzisztencia kezdetben sokoldalú és egyszerű használatot tesz lehetővé, míg az edzett műanyag ezután rendkívül magas stabilitású. Maga a térhálósodás szobahőmérsékleten történik, és nem igényel nagy nyomást. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy az 1930-as években kidolgozott anyag ma már szinte mindenhol megtalálható.
Tipikus felhasználási területek:
- Építői ragasztó csónak- és vitorlázórepülő konstrukcióban
- Fémragasztó
- Műanyag alapú habarcs
- Öntött gyanta az öntési folyamatban lévő alkatrészekhez
- Padlóbevonatok
- Festékek, például korrózióvédelemként
- Tömítőanyagok
- Plaszinozás
A konkrét alkalmazások spektruma a sikló építésétől a csövek belső felújításán át az ortopédiai technikáig terjed. Mivel az anyag keményedéskor teljesen nem mérgező, gyakran használják akváriumok és terráriumok építésére, valamint modellkészítésre. Eddig az epoxigyanták nem hasznosíthatók újra, és általában termikusan kell ártalmatlanítani. Ráadásul jelenleg kizárólag kőolajból készülnek. Megújuló nyersanyagokból történő beszerzésükre azonban már folynak kísérletek.
Megjegyzés:
A kikeményedés után keletkező hőre keményedő műanyag teljesen nem mérgező. Maga az epoxigyanta azonban mérgezési tüneteket és testi károsodást okozhat.
Keverék
Epoxigyanták nem vásárolhatók készen. A tényleges használat előtt először össze kell keverni. Amit tudnia kell, hogy az anyag két alapvető komponensből áll – mégpedig a tulajdonképpeni műgyantából és egy keményítőből. Csak akkor jön létre a kívánt hőre keményedő műanyag, ha ezt a két komponenst meghatározott keverési arányban összekeverjük. Ebben az összefüggésben sztöchiometrikus gyanta-keményítő arányról beszélünk. Ezt aprólékosan be kell tartani, különben a kívánt tulajdonságok nem, vagy csak nem megfelelően érhetők el.
Az arány az adott terméktől függ. Ezért pontosan be kell tartani a gyártó által a keverésre vonatkozó előírásokat. Ezek azonban bizonyos körülmények között változtathatók is – mégpedig ha bizonyos tulajdonságokra van szükség. Ily módon a hőre keményedő keménység vagy rugalmasság befolyásolható.
Megjegyzés:
A keverési arány változtatásakor érdemes előre tájékozódni, hogy melyik összetétel melyik hatáshoz szükséges.
Feldolgozás
Az epoxigyanták feldolgozásának központi alapja a két komponens pontosan meghatározott keverési arányban történő összekeverése. Van egy A komponens (a gyanta) és egy B komponens (a keményítő). Mindkettőt mindig együtt szállítjuk. A keverés úgy történik, hogy az A komponenshez hozzáadjuk a B komponenst, majd összekeverjük vele. Alapos keverés után az epoxigyanta használatra kész.
Fedőidő
A fazékidő az az idő, amely alatt a kevert epoxigyanta feldolgozható. Ez idő alatt a massza folyékony, nem megszilárdult állapotban marad. A fazékidő hossza a következő tényezőktől függ:
- Az epoxigyanta típusa választott
- A keverési arány változása
- Feldolgozási hőmérséklet
- Kevert gyanta mennyisége
A gyártó fazékidőre vagy feldolgozási időre vonatkozó információi általában 100 grammos tömegre és 20 Celsius fokos feldolgozási hőmérsékletre vonatkoznak. Nagyobb mennyiségeknél automatikusan magasabb reakcióhőmérséklet alakul ki, ami viszont csökkenti a fazékidőt. Alapvetően a feldolgozási idő néhány perctől órákig terjedhet.
Tipp:
Jobb, ha egy kicsit kevesebb epoxigyantát keverünk, mint túl sokat, mert a túl sok gyorsan ahhoz vezethet, hogy a gyanta már nem lesz feldolgozható.
Alkalmazás
Az epoxigyanta használatát felhordásnak nevezzük. Ez például azt jelenti, hogy a vegyületet felviszik egy felületre, vagy bevezetik egy hézagba. Ehhez különböző eszközöket használnak, például spatulát, spatulát, simítót vagy akár fecskendőt vagy applikátort. Az, hogy melyik eszközt választja, elsősorban az alkalmazás típusától függ. Mindig a lehető leggyorsabban és nagyon körültekintően kell dolgoznia. A nagyobb területeket egyenletesen kell bevonni. A fölösleges epoxigyantát azonnal el kell távolítani, mivel ezt általában már nem lehet megtenni, miután megszilárdult.
gyógyítás
A felhordás utáni fázist a kész hőre keményedésig kötési időnek nevezzük. Általában legalább néhány óra. Nagyon nehéz erről pontos információt adni. Ezek viszont az adott mennyiségtől és a feldolgozási hőmérséklettől függenek. A szóban forgó munkadarab csak a végső edzés után válik teljesen rugalmassá és használhatóvá. A kikeményedés felgyorsítható – például a fotoiniciátorok ultraibolya fénnyel való ellátásával. Ez néha néhány másodpercre lerövidítheti a kikeményedési időt.
Védelmi intézkedések
Epoxigyanták feldolgozása során mindig viseljen kesztyűt a bőr védelme érdekében. Mind a műgyanta, mind a keményítő allergiás és nagyon kellemetlen bőrreakciókat okozhat. Ehhez a nitril vagy butil kesztyű, valamint a PE laminált kesztyű megfelelő. A latexből vagy vinilből készült eldobható kesztyűk viszont rendkívül alkalmatlanok, mert ezeken az anyagokon áthatolhat a két alapanyag. Fontos továbbá a helyiségek jó szellőzése. Légzőmaszk viselése azonban nem szükséges.
