A parókabokor (Cotinus coggygria) élénkvörös leveleivel gazdag színt hoz otthoni kertjébe az őszi időszakban. A Földközi-tengerről importált díszcserje a mi szélességi köreinken különös gondosságot igényel.
Hely és talaj
A Földközi-tengerből származó parókabokor a nap gyermeke. Bár részben árnyékos helyeken is lehet boldogulni, teljes potenciálját csak fénnyel elárasztott helyen éri el. Ezzel szemben a növény meglehetősen takarékos, ha a talajigényről van szó. A cserje rendkívül alkalmazkodóképes, és szinte minden megművelt talajjal elégedett. Előnyösek azonban a jó vízelvezetésű, száraz és tápanyagban gazdag, magas mésztartalmú, közepes tápanyagtartalmú talajok. Nehéz és tömött, vizesedésre hajlamos talajok esetén hajlamos a verticillium hervadás kialakulására. Ez egy gombás betegség, amely általában halálos kimenetelű. A pH érték ideális esetben 6,5 és 7,5 között van.
Tipp:
Egy vízelvezető réteg, például edényszilánkokból, minimálisra csökkentheti a nedvességet.
Növények
A szakkereskedőktől származó példányok szinte kizárólag cserepes növényekből származnak. Ha az edény vagy a cserep kellően gyökeres, akkor egész évben semmi sem akadályozza az ültetést. Más a helyzet a szabadban termesztett bokrokkal, amelyeket a tenyészidőszakon kívül érdemes ültetni.
Tipp:
Az ültetés előtt ki kell választani az ideális helyet. A már megtelepedett cserjéket nehéz átültetni anélkül, hogy kárt okoznának.
Általában elmondható, hogy a tavasz ideális a növény átültetésére. Ha a téli hónapokban enyhe a hőmérséklet, ezeken a régiókban még az ősz is megfelelő.
Természetesen a jó talajviszonyoknak mindig jelen kell lenniük. A nehéz és kötött talajok egy adag homokkal javíthatók. A növényi gödörnek magának a növénynek a ültetésekor kétszer akkorának kell lennie, mint a gyökérlabda átmérője és kétszerese. Az ültetés előtt a gyökérgolyót fel kell lazítani a jobb növekedés érdekében, és bőségesen áztatni kell egy vödör vízben. Az ültetés után a paróka bokrot alaposan meg kell öntözni.
Használat
A díszcserje ideális magányos növénynek nyílt pázsiton. Egyedi, fajtától függő gyümölcsfürtje, valamint a vörös különböző árnyalataiban tündöklő levelei mindenki figyelmét felkeltik a parkokban, kertekben. Bár a növény ideális önálló növényként, a növény díszfűvel, más színes őszi fákkal vagy őszi évelő növényekkel együtt is remekül mutat. A cserje jól működik nagy sziklakertekben, vagy nagy szárazságállósága miatt tetőkertekben vagy konténeres kultúrákban teraszokon is. A következő növények alkalmasak jó ültetési partnernek:
- Körömvirágok
- Summerstars
- Ékszerkosár
- Privát sövények
Terjedés
A szaporítás többféleképpen történhet. A parókabokor hagyományos módon, vetéssel szaporítható a tavaszi hónapokban. Ez a terv azonban nem mindig sikerül. Ígéretesebb a süllyesztő növényeken keresztül történő szaporítás. Ez tavasszal is megtörténik. Ehhez egy nagy, földig érő oldalhajtást le kell engedni a talajba és szilárdan rögzíteni kell. A hajtás csúcsának legalább 30 centiméterének ki kell állnia a talajból. Ez a süllyesztő elegendő gyökeret fejleszt a tavaszi és nyári vegetációs időszakban, lehetővé téve a szülőnövénytől való elszakadást és a hely megváltoztatását. Ez a fajta szaporodás gyakran teljesen önkéntelenül történik a bokor természetes növekedése révén. Ezek a természetesen kialakult süllyesztők könnyen levághatók, és szaporítás céljából átültethetők máshol a kertben.
Öntés
A meglehetősen takarékos parókafa fix menetrend szerinti öntözése meglehetősen kontraproduktív. A szükség szerinti öntözés sokkal értelmesebb. Ez akkor következik be, amikor a föld felszíne körülbelül 5 centiméter mélyre kiszáradt. A növény nem támaszt magas követelményeket az öntözővízzel szemben. Az öntözéshez elegendő a normál csapvíz. Rendkívül száraz nyári időszakban előfordulhat, hogy hetente többször kell öntözni. A száraz tavaszi hónapokban elegendő kéthetente öntözni. Az öntözés öntözőkannával vagy kerti tömlővel történik. Kerülni kell a levelek és virágok öntözését, az öntözővizet közvetlenül a fa korongjára kell juttatni.
Tipp:
Sekély gyökerű növényként ez a cserje forró, száraz időszakokban külső öntözést igényel. A vizesedést azonban minden áron el kell kerülni. Ha vízhiány van, azt ernyedt levelek jelzik.
Az optimális vízmennyiség vagy vízigény számos tényezőtől függ, például a növény méretétől, a talaj jellegétől és az uralkodó hőmérséklettől. Általánosságban elmondható, hogy a ritka, napi nagyobb mennyiségű öntözés előnyösebb. Az első évben kéthetente 10-20 liter vizet kell adni.
Trágyázz
Még az alacsony tápanyagellátású hely is elegendő a parókabokor számára. Ennek megfelelően ennek a növénynek a trágyázása meglehetősen egyszerűnek bizonyul. Általában elegendő, ha a cserjét a tavaszi tenyészidőszak előtt bőségesen ellátják szerves kerti műtrágyával vagy komposzttal. A legtöbb növénytől eltérően a parókabokor az ásványi talajokat részesíti előnyben, ezért a komposzt helyett más műtrágyákat érdemes használni. A szerves trágya hosszú távú hatást fejt ki. A felültrágyázás ezért júliusig nem szükséges. Nemcsak a szabadba ültetett növényeket látjuk el műtrágyával, a cserepes növényeket is havonta egyszer kell trágyázni speciális évelő műtrágyával a tavaszi hónapokban augusztus végéig.
Tipp:
A fa megfelelő érésének biztosítása érdekében a parókabokort soha ne trágyázzuk augusztus után.
Vágás
A parókafa alapvetően a kiváló metszéstűrő képessége miatt egész évben vágható. De nem igényel rendszeres metszést, hogy szép koronát vagy megbízható virágokat hozzon létre. Ha túlságosan terjed, a talajon nyugvó hajtásokat közvetlenül a tövénél lehet levágni.
Vigyázat:
Az idősebb példányok kevésbé ellenállnak a vágásoknak. Az idősebb, erősen metszett példányok a következő évben nem virágoznak.
Mivel a vágás általában nem segíti elő a virágbőséget, a metszés csak a rövidítéshez vagy formázáshoz szükséges. Az erősebb koronát metszeni a legjobb tél végén.
Konténeres termesztés
Ha nincs lehetőség a szabadba ültetésre, vagy ha a cserjét tetőteraszra vagy erkélyre kívánják helyezni, akkor a cserje gondozására különleges követelmények vonatkoznak. A cserepes termesztéshez elvileg kisebb fajtákat kell használni. Egy nagy ültető alkalmas a közönséges parókabokorhoz. Mint a nyílt terepen, itt is nagy jelentősége van az áteresztő szubsztrátum megválasztásának. Maga az edény legalább 70 centiméter mély és 80 centiméter átmérőjű legyen. Vízelvezető rétegként agyag vagy kavicságy alkalmas a vizesedés megelőzésére. A jó minőségű virágföld használata biztosítja az erőteljes növekedést. A többi konténernövényhez hasonlóan a növény fejlődéséhez elengedhetetlen az állandó és rendszeres öntözés. Sem a vizesedés, sem az aszályos időszakok nem kedveznek a növény fejlődésének. A növényt az erős hidegtől és fagytól is védeni kell.
Tipp:
Általában a konténeres kultúrák sokkal érzékenyebbek, mint a szabadban ültetett példányok.
Télelés
Az évelő parókabokor akár -20 fokos jeges hőmérsékletet is túlél. Minél fiatalabb egy példány, annál érzékenyebbek a növények a hidegre. Még a frissen ültetett cserjék is meglehetősen érzékenyek a hidegre, és negatívan reagálnak az éjszakai fagyra. Annak érdekében, hogy a hideg téli hónapokban ne szenvedjenek kárt, a fiatal növényeknek ideális esetben fagymentes, de hűvös helyen kell áttelelniük. Az öreg és jól gyökerező bokrok ellenállóbbak, de extrém fagyban további téli védelemre is szükség van egy réteg kefefa formájában. A mi szélességi köreinken és az elmúlt évek meglehetősen enyhe telén azonban ritkán van szükség ilyen védelemre. Más betegségek is érinthetik a cserjét. Az egyéb gyakori betegségek közé tartozik a lisztharmat, amely ellen komoly metszéssel vagy gombaölő szerek használatával lehet leküzdeni.
Betegségek és kártevők
Jó gondossággal és megfelelő elhelyezéssel a parókabokor rendkívül makacsnak bizonyul. Kártevők vagy növények ritkán érintik. A növényt azonban viszonylag gyakran érinti az úgynevezett verticillium hervadás, amelyet első pillantásra gyakran összetévesztenek a szárazsággal. A hervadás fő tünete a lehulló ágak és a megfelelő öntözés ellenére hervadó levelek. A kéreg egy darabja eltávolítható a diagnózis érdekében. Ha a növény vízvezetékei barnás színűek, ez a betegségre utal.
A betegség oka egy káros gomba, amely a talajban található. Ha a növények megfertőződtek, már nem gyógyíthatók. Az optimális tenyésztési körülmények megelőző védelmet jelenthetnek a fertőzésekkel szemben.
Toxikus
A parókabokor általában mérgezőnek számít. Mérgező hatása hasonló a mérges borostyánhoz és az ecetfához. A cserje mérgező a benne lévő flavonok, például a kvercetin miatt, amely bőrirritációt és irritációt okozhat. Nem minden faj tartalmazza ezt a kontaktmérget. Ezt a mérget főleg a vörös levelű példányok tartalmazzák.
Tipp:
Toxikus tulajdonságai miatt a metszést csak megfelelően biztonságos kesztyűben szabad elvégezni.
