Sűrű növekedés, finom virágok és nyáron bódító illat váltakozik ősztől tavaszig ragyogó csipkebogyóval. A vadrózsa sövényében mindig történik valami a madarak védelmében és táplálékforrásként a hideg évszakban. Karbantartása is rendkívül egyszerű, és megbocsátja a furcsa hibákat. Mindazonáltal néhány intézkedést nem szabad kihagyni az ültetés és a művelés során, hogy a sövény teljes szépségét kibontakozhassa.
Faj
A vadrózsák, a mai termesztett rózsák eredete, különböző fajtákban találhatók. Általában sűrűn nőnek, erős illatú virágokat hoznak, és minimális gondozást igényelnek. Sövényültetésre például a következők alkalmasak:
- Csugarózsa – Rosa glauca
- Többvirágú rózsa – Rosa multiflora
- Skót kerítésrózsa – Rosa rubiginosa
- Ellipszis rózsa – Rosa elliptica
- Krumplirózsa – Rosa rugosa
Azonban sok ilyen faj meglehetősen alacsony marad, ezért csak részben alkalmas sövények védelmére. Ha szeretné látni, hogy a sövény másfél méternél nagyobbra nő, használja:
- Kutyarózsa – Rosa canina
- Bomjtos rózsa – Rosa moyesii
- Dűnerózsa, homokrózsa vagy hódrózsa – Rosa carolina
Tipp:
Mivel a magas rózsáknak nincs stabilitásuk egy bizonyos magasság felett, mászni kell nekik. Ez történhet állvány formájában vagy közvetlen szomszédos növényekkel, például somfa, berkenye és borbolya.
Helyszín
Minél több a nap, annál jobb – legalábbis ez vonatkozik a vadrózsa sövény helyére. A rózsák csak elegendő fény mellett virágoznak erőteljesen, és mutatják vonzóan sűrű növekedésüket, ami különösen kívánatos a természetes adatvédelmi képernyő esetén.
A vadrózsák helyét nem kell különösebben védeni a széltől és a hidegtől. Bár a növények és ágaik finomnak tűnhetnek, nagyon robusztusak és strapabíróak. Mindazonáltal a túl szeles hely nem kedvező, különösen a magasabban termő fajták számára, amelyek nem rendelkeznek stabilizáló mászási segédanyaggal. Ez hosszú távon a hajtások eltörését vagy a sövény felborulását eredményezheti.
Subsztrátum
Ami az aljzatot illeti, a különböző típusú rózsákkal szemben támasztott követelmények legalább kis mértékben eltérnek egymástól. A homokrózsa vagy réti rózsa, más néven, a jó vízelvezetésű homokos talajt kedveli. A meszet azonban rosszul tűri.
A csukarózsa szereti a meszet, és a friss és tápanyagban gazdag aljzatot kedveli. Ezért nem lehetséges általános megállapítás a vadrózsás sövények legjobb talajáról. Inkább a választott fajták alapján kell döntéseket hozni. Ennek azonban megvan az az előnye, hogy a rózsafajták a meglévő aljzathoz illeszkedően választhatók.
Néhány általános tényező:
- Válassz laza aljzatot, vagy lazítsd fel ásással és homok hozzáadásával
- Tápanyagban szegény talajok előkészítése komposzttal vagy trágyával
- Kerülje el a tömörödésre vagy bevizesedésre hajlamos aljzatokat, vagy homokba keverve javítsa a vízelvezetést
Ültetés
A vadrózsa sövény elültetése meglepően egyszerű, és elvégezhető ősszel vagy tavasszal – attól függően, hogy melyik rózsafajt választja. Az ültetés utáni első hetekben azonban a talajnak fagymentesnek kell lennie. Ezért a késő nyár vagy a késő tavasz is megfelelő időszak.
Előkészületként elegendő alaposan fellazítani a talajt, és szükség esetén az aljzatot a növények igényei szerint kialakítani. Ez megtehető homok, komposzt és trágya hozzáadásával a fent említettek szerint. Ha a vadrózsafajt a meglévő talajhoz illően választottuk ki, akkor a lazítással járó előkészítés már megtörtént. Ezután járjon el a következőképpen:
- A gyökérlabda szerint a mostaninál kétszer akkora ültetőlyukakat ásnak.
- A laza sövénynél a távolság 70-80 centiméter legyen a sorban és az egyes vadrózsák között. Sűrűbb vadrózsás sövényeknél a távolság 40-50 centiméterre csökken. Ekkor azonban a növényeket nem egyenes sorban ültetik, hanem enyhén eltolva, így cikcakkosan.
- Mivel egy sövény nehezen mozgatható, és az egyes növények helyzete aligha javítható, minden rózsát először csak a lyukakba kell helyezni. Ha minden távolság megfelelő, ha a sor egyenes vagy a cikk-cakk egyenletes, a lyukakat földdel töltik ki, és az aljzatot erősen összetömörítik.
- Végül minden rózsát külön-külön és alaposan meglocsolunk.
Tipp:
A tervezéskor és az ültetés előtt fokozottan ügyeljen a legjobb időpontra, mivel ez fajtánként eltérő lehet. Főleg vadrózsasövénnyel nem könnyű pótolni az utólag elpusztult növényeket – anélkül, hogy az összkép sérülne.
Öntés
A vadrózsa sövény öntözése általában csak az ültetés utáni első hetekben szükséges. Miután a rózsák megnőttek, általában gond nélkül vigyáznak magukra, még száraz fázisban is.
Azonban figyelembe kell venni az egyes rózsafajták közötti különbségeket. A rosa carolina például keveset szenved a hosszan tartó szárazságtól. A vizes vagy meszes víz azonban gyorsan összeomlik, vagy legalábbis károkat okoz. A Rosa canina viszont gyakrabban szeretne öntözni, de nem bánja, ha alkalmanként adag kemény vizet kap. A vadrózsa sövény öntözése egyszerű, és hosszú távon kevés erőfeszítést igényel, ha a fajták igényei ismertek. Csak nyáron van rá igazán szükség, vagy ha hosszú esőmentes időszak van.
Tipp:
A nedvességkedvelő fajtájú vadrózsás sövények esetében javasoljuk, hogy egy réteg kéregtakarót vigyen fel a talajra. Ez véd a párolgás ellen, és így csökkenti a vízfogyasztást.
Trágyázz
A vadrózsák természeténél fogva takarékosak, és megfelelő tápanyaggal csak kis mennyiségű tápanyagot igényelnek. A legtöbb fajtánál azonban nem árt a második-harmadik évtől enyhén trágyázni. Mint már említettük, az istállótrágya és a jól rothadt komposzt ideális. Ezeket közvetlenül a növények alá hordjuk, enyhén gereblyézzük a talajba, és öntözés közben nedvesítsük meg.
Ily módon a tápanyagok lassan és egyenletesen oszlanak el a talajban. Nem fordulhat elő vegyi égési sérülés a gyökereken, spontán túlkínálat vagy problémák a talaj élőlényeivel. Ráadásul ezek a természetes műtrágyák nem szennyezik a környezetet, mégis ellátják a vadrózsa sövényét minden szükséges anyaggal.
Vágás
Jó hír a nyugodt kertészeknek: a vadrózsás sövény levágása nem szükséges. Sem formába hozni, sem a gyors növekedést nem szabad megállítani. Ennek ellenére érdemes időnként eltávolítani a sérült hajtásokat, elszáradt ágakat vagy a zavaró növényi részeket. Ez egyrészt a megjelenésnek is jót tesz, másrészt hosszú távon nincsenek hézagok vagy csupasz foltok, amelyek gyengíthetik a vadrózsa sövény szerkezetét és stabilitását.
Ha sövényvágóval szeretné korlátozni a magasságot vagy elérni a kívánt formát, ezt is megteheti. Ezt ősszel vagy tavasszal, az első hajtások előtt kell elvégezni.
Ha a vadrózsa sövény néhány éve létezik, csökkenhet a virágzási ereje. Egyes esetekben a területek fokozatosan kopaszodnak is. Itt egy radikálisabb keverék javasolt, hiszen fiatalító hatású. A következő utasítások bemutatják a szükséges eljárást:
- A buja és teljes növekedés visszaszerzése érdekében először a legrégebbi hajtásokat távolítsuk el. A csupasz és fás ágakat a talajhoz lehető legközelebb vágjuk le. Alternatív megoldásként vágja le annyira, hogy az erősen lombos részek továbbra is megmaradjanak.
- A második lépésben az egyenként kiálló hajtásokat, a befelé vagy keresztbe növő hajtásokat, valamint a sérült növényrészeket távolítjuk el.
- A régi rózsaágak levágása és a sövény egészében történő ritkítása után még lehet külső formát adni.
- Ezt az intézkedést követően tanácsos vizet és műtrágyát adni a sövénynek. Ha azonban a dugványokat ősszel végezték, a műtrágyázást csak a következő tavaszon szabad elvégezni. Ellenkező esetben a tápanyagok megzavarnák a hibernálást.
Következtetés
A vadrózsás sövény vonzza a madarakat és a méheket, megrészegülve a virágok illatától és a természetes szépségtől. Mivel kevés gondozást igényel és könnyen kombinálható más növényekkel, szinte bármilyen ízléshez igazítható. Tehát számos olyan előnnyel jár, amelyet még a kezdők is élvezhetnek a növénygondozásban.
