Ha a szitakötők a kertben lévő tavat használtak tojásrakásra, az egyrészt előny. A ragadozó rovarok például más rovarok lárváit használják zsákmányul. Táplálékuk azonban nem csak kártevőkből áll, hanem hasznos rovarokat is tartalmazhatnak. Ennek ellenére minden kerttulajdonosnak örülnie kell a szitakötő lárváknak a kerti tóban, és a víztestet is megfelelően beállítani.
Táplálkozás lárvaállapotban
A szúnyoglárvák a szitakötőlárvák fő táplálékai. A szitakötők ezért már lárvaállapotban is rendkívül hasznosak. Megakadályozhatják, hogy valódi szúnyogpestis forduljon elő a kertben, és üdvözölni kell őket saját zöldterületén. A lárvaállapotú szitakötők étrendje a szúnyoglárvák mellett más rovarokból és egyéb állatokból is áll. Ezek a következők:
- kisebb halak
- Vízbe esett rovarok
- Ebikák
- Más rovarok lárvái
- vízibolhák
- Water Strider
A szitakötőlárvák károsak lehetnek, különösen a halakra és az ebihalakra. Ez azonban csak a nagy fajok lárváit érinti, és akkor is csak a kifejlett állapot közelébe érve válnak potenciális veszélyforrássá. Ilyenkor is a szúnyoglárva az előnyben részesített táplálék, így nem kell számítani arra, hogy más jótékony rovarok túlságosan visszaszorulnak. Mivel számos szitakötőlárva ritkán található egy tóban, nincs ok az aggodalomra.
Vadászati magatartás
A szitakötőlárvák lesből támadják zsákmányukat, és megragadják az úgynevezett befogómaszkkal. A fogómaszk egyfajta kiterjesztett alsó ajak. Általában ez nem látható, mert üresjáratban be van hajtva. Csak akkor lehet látni, amikor eszik. Mivel a lárvák leselkedő vadászok, megfelelő környezetre van szükségük a kerti tóban. A tó kialakítása ezért fontos szerepet játszik.
Felnőtt szitakötők tápláléka
A szitakötőknek ragadozó étrendjük van. Ez azt jelenti, hogy más rovarokat esznek. Ide tartoznak például:
- Szúnyogok
- Gelsen
- Repülés
- F alter
- egyéb szitakötők
Emberi szemszögből elsőre furcsának tűnhet más szitakötők evése. Ez azonban bizonyos előnyökkel jár a szitakötőknek. Egyrészt ez egy egyszerű táplálékforrás. Mivel az emberre ártalmatlan rovarok ismerik rovartársaik viselkedését, könnyebb a vadászat. Tehát kevesebb energiát kell felhasználnia önmaga táplálására. Másrészt a szitakötők ezáltal csökkentik a versenyt. Ezzel kedvezőbb feltételeket teremtenek maguknak, mert kevesebb a ragadozó - és egyben több zsákmányt találnak.
A kifejlett szitakötők és lárváik ragadozó viselkedésében azonban a környezet szempontjából előnyös, hogy egyrészt egyensúly jön létre. Amíg a szitakötők elegendő szúnyogot, legyet és rovart találnak, nem támadják meg saját fajukat. Ez megakadályozza a kártevőket, és bár a kártevők nem pusztulnak ki, számuk csökken. Ez többek között azt jelenti, hogy elkerülhetők a további, esetleg veszélyesebb védekezési intézkedések. Ugyanakkor a szitakötők azt is megakadályozzák, hogy saját számuk kedvezőtlen szintre emelkedjen. Más rovarok megtizedelése is kontrollált, és egyensúly érhető el.
Szaporodás és tojásrakás
A kifejlett szitakötők fajtól függően eltérő módon szaporodnak vagy raknak tojást. Ez azonban alapvetően csak két különböző változat.
Tojás a víz felszínén
A nőstény szitakötő közvetlenül a víz felszíne fölé rakja a megtermékenyített petéket. Előnyös tárolási hely a parti vagy vízi növények szárai és levelei. Egy másik változat, hogy a szitakötők leejtik a tojásokat. A peték a tóba süllyednek, és a lárvák kikeléséig a fenéken maradnak.
Tojászás a víz alatt
Egyes esetekben a nőstények, vagy a nőstények és a hímek is víz alá merülnek, és ide rakják petéiket. Az előnyben részesített tárolóhelyek ismét a növények.
Tipp:
Mindkét esetben fontos, hogy megfelelő növények álljanak rendelkezésre. Ezek tárolóhelyül, majd később a lárvák védelmében, illetve a leselkedő vadászat búvóhelyéül szolgálnak. Ideális a különböző növények betelepítése a parttól a tó aljáig. Ez lehetővé teszi, hogy a különböző szitakötőfajták megtelepedjenek a kerti tóban, elrejtőzzenek és vadászhassanak. Ezenkívül a kifejlett szitakötők csak akkor raknak tojást, ha az élőhely megfelel az igényeiknek. Ezt a tó kialakítása is meghatározza.
