Vannak olyan ingatlanok, ahol a szokásos sövény nem a legjobb szegély. Vannak olyan telkek, amelyek egyszerűen olyan nagyok, hogy a szokásos sövénynövények példányaival való szegélyezés azonnal elszegényedéshez vezetne.
Vannak olyan tulajdonságok, amelyeknek a lehető legtermészetesebbnek kell kinézniük, talán a kiválasztott fa egyes helyeken egyszerűen szabadon nőhet, más területeken pedig képes legyen ellenállni a topiáriumnak. Vannak ingatlanok, ahol a sövényszerű szegélynek további feladatot kell ellátnia, pl. B. lejtő megerősítésére. Mindezekben az esetekben lehetséges a sövény kialakítása lucfenyővel vagy sövénymirtusszal:
A luc a sövénynek
A lucfenyők tűlevelűek, ami nem igazán minősül sövénynövénynek. A tűlevelűek másképpen nőnek, mint a többi cserje; általában egy fő szárból ágaznak ki, és részben merisztémákon keresztül új növényi szöveteket hoznak létre. A merisztémák sejtosztódáson keresztül nőnek, néha genetikailag torzítva, hogy csak a felső vagy a külső területeken képezzenek új sejteket. Ami a törzs alatt és a törzs közelében fekszik, az elveszíti azt a képességét, hogy egy vágás után újra sarjadjon. Ezért sok tűlevelű kúpos formát alkot, amelyek csak kívülről zöldek. Ez az oka annak, hogy a legtöbb tűlevelűt nem lehet jól metszeni, minden túl mély vágás a növekedésre már nem programozott területre kerül, és örökre lyukat hagy a növényben. Ha a tűlevelű hegye túl erőteljesen van levágva, a hegy soha nem fog tovább nőni.
Természetesen nem minden tűlevelű egyformán tétova a vágás után, a tiszafánál például az a terület, amelyik a vágás után újra kihajt. B. nagyon nagyok, a többi tűlevelű szívesen kihajt, legalábbis ha nem vágod túl mélyre. Ide tartoznak a lucfenyők is, amelyek akkor kelnek újra megbízhatóan, ha csak az ágak végén metszenek, és metszéssel ösztönzik az elágazódást. Csak ha túl mélyre vágja, akkor már nem nőnek ki; az egyszer vágott lyukak megmaradnak.
A lucfenyőknek más tulajdonságaik is vannak, amelyek miatt sövénynövényként ajánlott. Elhelyezkedésükkel szemben különösebb igényt nem támasztanak, nedves és tápanyagszegény talajon nőnek, nagyon árnyéktűrőek. Táplálékul és élőhelyül szolgálnak néhány apró állatnak, például a fenyőhéjú lepkéknek, amelyek hernyói a lucfenyők tűiből táplálkoznak.
A lucfenyőket ősz elejétől tavasz elejéig bármely fagymentes napon el lehet ültetni, és onnantól kezdve rendszeresen metszeni kell, ha sövényformát akarnak felvenni. A lucfenyő sövényét legjobb ősszel a második hajtás után vágni, mivel ekkor már nem növekszik sokat, így évente egy vágással is beérhető. Ha azonban a sövény formája úgy kívánja, tavasszal az első hajtások után is vágható, mindig csak annyit vágjunk le, hogy a maradék hajtások még zöldek legyenek.
Közép-Európában őshonos norvég lucfenyő, a Picea abies, egyenként és csoportosan is ültethető, gyorsan növő örökzöld tűlevelű. Vörös lucfenyőnek (vagy botanikailag helytelenül vörösfenyőnek) is nevezik, mert vörösesbarna kérge van. A fiatal lucfenyőnek fűzöld tűi vannak, amelyek később mélyzöldek és fényesek. A vörös lucok szinte minden helyen virágoznak, a sekély gyökerű fák évente 50 cm-t is megnőhetnek.
Ha a norvég lucfenyőt sövényként ültetik, akkor méterenként 3-4 növényt ültetnek. Nálunk is népszerű a kék lucfenyő, a Picea pungens glauca, amely Észak-Amerikából származik. Ugyancsak robusztus tűlevelű fa, kékesen csillogó tűlevelekkel, de a tápanyagban gazdag talajt kedveli. A kék lucfenyő évente 30 cm körül nő, sövényként is termeszthető, méterenként 3-4 növényt ültetnek. Vagy a szerb lucfenyő, a Picea omorika, amely vízáteresztő talajon is jól terem, és egyenes növekedésével magánéleti sövényként is könnyen termeszthető.
Ez csak néhány példa volt a lucfenyők nagy választékából, a lucok sokszínű világában minden helyhez és minden tervezési kívánsághoz elérhetőek a növekedési formák.
A mirtuszsövény
Ha nem szeretné, hogy a szegély olyan magasra nőjön, használhatja a sövény mirtuszát a sövény létrehozásához. Itt használhatja a pargi mirtuszot, a Lonicera pileata-t, egy kis örökzöld cserjét, amely ellenálló és fagyálló. A lejtős mirtusz egy erős növekedésű növénytermesztés, amely normál és száraz talajban is jól fejlődik, jól tűri a napos és árnyékos helyeket, és kiválóan alkalmas lejtők stabilizálására. A töltésmirusz 1 méter magasra nő, élesen visszavágható és mindig erőteljesen növekszik, így kisebb sövények kialakítására is használható. A parti mirtusz méterére 3-4 növényt érdemes ültetni.
A kis sövények kialakításához még jobb a sövénymirusz, a Lonicera nitida Elegant, egy örökzöld, több hajtású cserje, amely egyenesen növekszik és dús ágakkal rendelkezik. A sövénymirusz napos és nagyon árnyékos helyre ültethető, tűri a szárazságot és a városi klímát, bármilyen normál, művelt kerti talajt a savastól a lúgosig, méterenként 3-5 növény ültethető. Nagyon jó talajtakaró, de akár 1,5 méteres magasságot is elér. Télen néha visszafagy a talajra, de utána gyorsan regenerálódik.
Ha bokor mirtuszból vagy sövénymiruszból szeretne sövényt létrehozni, a legfontosabb a rendszeres nyírás. Ebben az esetben eleve meg kell akadályoznia, hogy a növény saját növekedési formáit alakítsa ki.
Egy sövény sok kis, egymáshoz közel növekvő ágból áll, nem pedig egyedi, erős, hosszú hajtásokból, kis oldalágakkal, ahogy egy teljesen szabadon növő mirtusz alakulna ki. Ráadásul szélességében erőteljesen fejlődne, míg sövényré nevelésekor a felfelé növő hajtásokat részesítik előnyben. Ezért minden 10 cm-nél hosszabb ágat le kell vágni, hogy hamarosan szép kis szegélysövény alakuljon ki. A vágás egyébként több ezer vágást biztosít, pl. B. a sövény tovább és tovább folytatható (egyszerűen a kívánt nyúlási irányban a talajba szúrni).