A rákköröm, más néven vízi aloe, egy szívós vízinövény, amely nagyon gyakran megtalálható a házi kerti tavakban. Bár a legtöbb esetben ritkán látható, fontos küldetést teljesít. A rákkarmok védettek, és nem szabad kivenni a vadonból.
Rák olló: strapabíró örökzöld vízinövény
A rákkarmok, amelyek botanikai neve Stratiotes aloides, lebegő vízinövények. A rozetta alakú növények nem mindig látszanak a víz felszínén, de amikor virágzás közben levélzeteiket a levegőbe feszítik, nagyon dekoratívak. Az általuk kifejlődött virágok fehérek és meglehetősen nem feltűnőek. Annak ellenére, hogy a növények idejük nagy részét a víz alatt töltik, a tótulajdonosok nagyra értékelik őket. Eltávolítják a felesleges tápanyagokat a vízből, és így megakadályozzák a túlzott algafertőzést.
A vízfelszín alatti hegyláb további oxigénnel látja el a vizet, ami különösen hasznos halakkal vagy más víziállatokkal való állomány esetén. Az éles levelek jó búvóhelyet kínálnak az állatlakóknak a víz felett és alatt egyaránt. Víz felett gyakran használják a vízi lépegetők, és szaporodóhelyként a szitakötők és más vízkedvelő rovarok.
- A rákkarmok strapabíróak
- javítják a vízminőséget
- rovarok megtelepedését népszerűsítik
- védettek
A kerti tóban a tó méretétől függően három vagy több rákkörmöt használnak a karbantartáshoz. A kevesebb növény megkönnyíti a karbantartást, mintha túl sok nőne a tóban. Más tótulajdonosok gyakran szívesen odaadják a szükségtelen rákkarmokat. A szakkereskedők is széles választékot kínálnak. A tótulajdonost nem szabad elriasztani a néha kissé szánalmas megjelenés. Jó vízminőség és elegendő táplálék mellett a csúnya példányok is gyorsan lenyűgöző méretűre nőnek. Egy idő után gyakran szükségessé válik a növények levágása vagy eltávolítása, hogy ne gyakoroljanak túl nagy nyomást a többi tónövényre.
A rákkarmok tiszta, lágy vízre van szükségük napos helyen
A rákkarmok nincsenek a tófenékbe ültetve. A növényeket egyszerűen a tóba helyezzük. Nagyon gyorsan megtalálják a helyüket, ehhez legfeljebb két méteres futókéket és erős gyökérhálózatot fejlesztenek ki, amellyel lehorgonyoznak a tó alján. Nem szeretik, ha egy bizonyos helyen megkötözik és rögzítik. Aztán gondoskodnak, vagy rövid idő múlva meghalnak. A tó tulajdonosának nem kell megijednie, ha a növény kezdetben csak a talajtól alacsonyan található. Ha jó a víz minősége, amint virágzik, magától megjelenik.
Egyes rákkarmoknak több hónapra van szükségük, mielőtt felmerészkednek a víz felszínére. A nagyon kicsi növényeknek néha több évbe telik, amíg kifejlik első virágukat. A helyszínnel szemben támasztott követelmények meglehetősen alacsonyak. A tápanyagokban gazdag, lehetőleg lágy víz segíti a növények fejlődését. A meszes vízben a rák nagyon rosszul növekszik, vagy akár el is pusztul. A napos vagy részben árnyékos hely elősegíti a növekedést. Ezután kialakulnak a hosszú futók, amelyeken új rozetták jelennek meg. Annak ellenére, hogy a rákkarmoknak nagyon tápanyagban gazdag vízre van szükségük, nem tolerálják a szennyezett vizet. Ha a növények nem virágoznak, hasznos lehet a tó vizének tisztítása.
- tiszta, tápanyagban gazdag víz
- napos vagy félig napos hely
- rendszeres világosítás
A rákkarmok gondozása
A fő ellátás ősszel történik. Ezután a rákkarmok egy részét gereblyével vagy leszállóhálóval kell eltávolítani a tóból. Legyen óvatos, amikor megérinti. A leveleknek nagyon éles szélei vannak, és vágásokat okozhatnak. Ha a növények nyáron túlságosan elterjednek, a ritkítást korábban kell elkezdeni. Amikor a víz hőmérséklete 15 Celsius-fok alá csökken, a növények a fenékre süllyednek. A régi rozetták nagy része elhal és feloldódik a vízben. A fennmaradt rozetták téli bimbókat képeznek, és a tó alján telelnek át. Csak akkor jelennek meg újra, ha a víz hőmérséklete emelkedik, és virágzás közben érik el a víz felszínét.
Rákkarmok szaporítása
Ha a víz minősége jó, a tótulajdonosnak nem kell aggódnia a növény elterjedése miatt, ellenkezőleg, inkább a terjedés visszaszorításával foglalkozik. A rákkarmokat általában az új rozetták szétválasztásával szaporítják. De a futók új növények termesztésére is alkalmasak. Ehhez a hajtásból egy olyan darabot választanak ki, amely már gyökeret vert, és levágja. A hajtást ezután már csak a vízbe kell helyezni. A magvakkal történő szaporítás akkor is lehetséges, ha a növény virágzott és a magokat begyűjtötték. Ez a fajta tenyésztés azonban sokkal bonyolultabb, ezért általában csak a hajtásokat vagy a kis rozetákat használják.
Problémák a gonddal
A rákkarmok hasznos vízinövényeknek számítanak, amelyek gondozása nagyon egyszerű. A növénynek nincsenek kártevői. Védelmet nyújt a tó lakóinak és segít a vízminőség javításában. Az egyetlen probléma a rákkörmök széles körben elterjedése, amely kedvező körülmények között egész tófelületet benőhet. A rendszeres ellenőrzés és szükség esetén ritkítás megakadályozza ezt a problémát.
Amit a rákkarmokról tudni kell röviden
A rákköröm egy könnyen gondozható úszónövény, amely ökológiai szempontból különösen alkalmas a tóban való tartásra. Megfelelő gondozás esetén javítja a víz minőségét és elősegíti a fontos rovarok megtelepedését.
- Vízinövényként a rákköröm nevét a virágzat ollószerű borításáról kapta.
- A növények úszóközösségeket alkotnak.
- A meleg, szélvédett, napos, iszapos, lúgos, nem szennyezett és többnyire állóvizeket kedvelik,
- például völgyi ártereken, holtágakban, árkokban, tavakban és csatornákban.
- A rákkarmok magvakkal vagy vegetatívan szaporodnak futókon keresztül.
- A növény érzékeny a vízszint erős ingadozására és a szennyeződésekre.
- A rákkarmok megjelenésük miatt nagyon jól illeszkednek egy mediterrán kertbe.
- Foszfor- és káliummegkötő képessége miatt a rákköröm ideális tónövény.
A tölcsér alakú növekedési szokás az aloéhoz hasonlít. A rákkarom levelei akár 40 cm nagyságú, hosszú, kard alakú levelek, rozettákba rendezve. Háromszög alakúak és szaggatottan előre fűrészeltek, és részben kinyúlnak a vízből. Intenzív futók alakulnak ki, amelyek összekötik az egyes rozetták nagy egységeit. A növény el nem ágazó vízi gyökerei sűrűek és a növény alatt lógnak. Felszívják a tápanyagokat a vízből. A virágok meglehetősen kicsik. Mindegyik három fehér korolla és három zöld csészelevélből áll. A virág közepe sárga. A növény májustól júliusig virágzik.
- A rákkarmok csak a nyári hónapokban lebegnek a víz felszínén.
- Ősszel a rozetták a víz fenekére süllyednek, és téli bimbókat (turion) képeznek.
- A külső levelek elhalnak. Tavasszal a turionok ismét a víz felszínére emelkednek, és új növényeket alkotnak.
- Más vízi növényekkel ellentétben a régi rozetták szíve ismét felemelkedik, és tovább nő.
- A leánynövények nagyon gyorsan nőnek a nagy anyanövényeken, és a nyár folyamán erőteljesen fejlődnek.
- Az egymásra rétegként növekvő rozetták áthatolhatatlan dzsungelt alkotnak, különösen sík területeken.
- A nagy lerakódások erős biomassza-termelése elősegíti a víztestekben az iszapolódást (iszaposodást). A fajt árvíz terjeszti.
A rákköröm szerepel a vörös listán, és különösen védettnek számít. Természetes vizekben szinte kih alt. Féktelen növekedése miatt a horgászok intenzíven küzdöttek vele a halastavakban.
